Marossy Endre dr.

Június

Marossy Endre:

11. 90 évvel ezelőtt írtuk alá a trianoni diktátumot – The Trianon dictate

(1920. június 4. Párizs, Nagy-Trianon palota - 2010.)

 

90 esztendővel ezelőtt írtuk alá a magyar történelem legtragikusabb dokumentumát, az első világháborút lezáró trianoni diktátumot, illetve, ahogyan azt a győztesek nevezik: a trianoni békét. A francia királyok versaillesi palotaegyüttesének egyik épületét nevezik Nagy-Trianon palotának, ennek folyosóján zajlott le mindössze 15 perc alatt az ezeréves Magyar Királyságot részeire szakító diplomáciai aktus. Itt írta alá Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter június 4-én 16 óra 30 perckor a dokumentumot.

Elcsatolták a Horvátország nélkül értett Magyar Királyság területének kétharmadát, lakosságának 59 %-át. Nem vették figyelembe az egy tömbben élő magyarság etnikai határait, az elcsatolt területeken élt a magyarság egyharmada, mintegy 3.332.000 fő. Az utód államokhoz került termőföldünk 61,4%-a, faállományunk 88%-a, vasúthálózatunk 62,2%-a, kiépített utaink 64,5%-a. Történelmünk legfőbb emlékhelyeinek többsége határainkon kívülre került. Ehhez a tragikus sorsfordulóhoz legfeljebb a mohácsi vész hasonlítható.

A NEMZETISÉGI TÖREKVÉSEK

Az Osztrák-Magyar Monarchia birodalomalkotó, német és magyar ajkú lakossága 1910-ben együttesen 44,5 % volt. A többséget alkotó nemzetiségek együttműködése nélkül a kétpólusú birodalom hosszabb távon nem maradhatott fenn. Az első világháború végleg lezárta a lehetőséget három- vagy több pólusú átszervezésre, a Monarchia bővítését akár a csehek, akár a szerbek bevonásával. Csehország ki akart válni a Monarchiából. Szerbia délszláv birodalmat akart saját vezetésével. A lengyel kérdés megoldása is a bomlást vetítette előre: mind a Monarchia, mind az antant helyre akarta állítani Lengyelországot. A Monarchia föderális átszervezése, esetleges felbomlása önmagában nem vonta maga után a Szent Korona országainak az átrendeződését – de Horvátország tovább már nem akart Szent István koronája alá tartozni. A Magyar Királyság sorsát pedig saját nemzetiségeinek törekvései pecsételték meg. A lakosság 54,6 %-át kitevő magyarság a Kárpát-medence közepén és Székelyföldön alkotott egységes tömböt. A magyarságot körbevevő nemzetiségek a szomszédos anyaországgal, illetve a szlovákok a csehekkel akartak egyesülni. A háború alatt az antant hatalmak a Monarchia illetve ezen belül Magyarország nemzetiségi törekvéseit támogatták. A győzelem után az elhúzódó béketárgyalások utolsó mozzanataként került sor a Magyarországra vonatkozó szerződés kereteinek a kialakítására. A hadviselő félnek elismert, tehát a győztesek közé tartozó nemzetiségi képviselők eltúlzott területi igényekkel léptek fel. Ezeket csak kis mértékben korlátozták az eljáró – elsősorban brit – tisztviselők, akik egyébként úgy vélték, hogy a nemzetiségi követelésekből csak a magyarok meghallgatása és az így kialakuló kompromisszum után lesz végleges döntés. Nem így történt. A Tanácsköztársaság harcai hónapokkal tolták ki a béketárgyalásokat. A magyar küldöttség csak 1920 elején kapcsolódhatott be a tárgyalások folyamatába, de érdemi lehetőséget nem kapott. Gróf Apponyi Albert három nyelven előadott csodálatos érvelését a győztesek már a békefeltételek kidolgozása után hallgatták meg. Ezért az előkészítő tisztviselők által a békefeltételek között meghagyott tárgyalási többlet (a későbbi kompromisszumokban feláldozható többlet javaslatok összessége) megmaradt. Ez vezetett el oda, hogy bár Magyarország nem viselt önálló felelősséget az első világháború kitöréséért, a trianoni diktátum mégis bármely más vesztesnél sokkal súlyosabb terület- és lakosságvesztéssel sújtotta hazánkat.

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia és ezen belül Magyarország felbomlását a nemzetiségi mozgalmak váltották ki, és ezeknek a mozgalmaknak a kialakulásáért nem a négy győztes nagyhatalom a felelős. De őket terheli a felelősség az elkapkodott, egyoldalú, a magyar népességet megharmadoló területcsonkításért, mert ezt a mértéket nem indokolták és nem igazolták a mégoly jogosnak tekinthető nemzetiségi törekvések sem.

 

Amikor utóbb meg akarták győzni a volt antant hatalmak közvéleményét a trianoni diktátum embertelen következményeiről, ezen országok térképére felvitték a trianoni arányok szerinti területi változásokat. Franciaország területe egy bőven vett Párizs környéki szigetté zsugorodott, amelynek határa nem ért el Lyonig, Bordeauxig. Anglia Londontól északra húzódó sáv maradt, Manchester és a többi nagyváros nélkül. Belgium Brüsszel körüli törpe állam lett volna, egyetlen addigi nagyvárosa nélkül.

 

A Magyar Királyság területéből hat országhoz csatoltak részeket. Ezek: Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Olaszország, Ausztria. Ezek a területek ma nyolc országhoz tartoznak. Ezek: Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria. Adatok az elcsatolt területekről és néhány emlékhelyükről amelyek fényképét levetítem.

Felvidék

 

Elcsatoltak Kárpátaljával együtt 62.366 km²-t, ahol 657.000 magyar élt, a helyi lakosság 20 %-a. Így került határainkon kívülre II. Rákóczi Ferenc (†1735) és rodostói társainak csak 1906-ban hazaszállított hamvai. Őket Kassán (Košice) a Szent Erzsébet templom altemplomában temették el. Rákóczi egyazon koporsóban nyugszik édesanyjával, Zrínyi Ilonával (†1703), és fiával, Rákóczi Józseffel (†1738). Kassa magyar lakossága 1910-ben 66,5 % volt, 1961-re 4 % maradt. Hazahozták a törökországi Izmitből (Nikomédiából) késmárki gróf Thököly Imre hamvait is, de őt családi birtokán, Késmárkon (Kežmarok) az evangélikus templomban temették el. Thököly túlélte hitvesét, Zrínyi Ilonát. Magányosan halt meg 1705-ben, sírja elhagyatva állt Izmitben.

 

A Felvidékről Lengyelországhoz is csatoltak három falut, 583 km²-t, 247 magyar lakossal, ami 0,01 % volt. Lengyelországhoz került Nedec (Niedzica) vára, amely hajdan a Dunajec határfolyó fölötti magyar határvár volt.

 

Kárpátalja

 

Kárpátalját (nem a mai területével) Trianonban Csehország kapta meg. Akkor 183.000 magyar élt itt, a helyi lakosság 30 %-a. Honfoglalásunk emlékhelye a Vereckei hágó. (Pereval Szerednyovereckij.) 1703-ban Rákóczi is a Vereckei hágón át tört be csapatával az akkor lengyelországi Klimiec felől.

 

Erdély

 

Erdély elvesztése mindmáig a legfájóbb veszteségünk. Romániához került 102.181 km², 1.663.000 magyar, a helyi lakosság 31,2 %-a. Kolozsvár volt Erdély szellemi központja.(Cluj- Napoca.) Itt született 1440-ben esetleg 1443-ban Mátyás király, akit Fadrusz János szobra örökít meg. Kolozsvárt a magyar lakosság 1910-ben 83,4% volt, 2002-ben csak 19 %. Az erdélyi fejedelmek székhelye volt Gyulafehérvár (Alba Iulia). Ez Erdély római katolikus központja, ma érseki székhely. A gyulafehérvári székesegyház az erdélyi fejedelmek temetkezőhelye volt. Előttük ide temették Hunyadi János kormányzót (†1456). Jobbján látható fia, Hunyadi László, alatta öccse, Hunyadi János síremléke. Székelyföldön mindmáig megbonthatatlan többségben élnek a székelyek. A legismertebb székely írót, Tamási Áront (†1966) Farkaslakán temették el (Lupeni). Sírkövét a kolozsvári Szervátiusz Jenő és fia, Tibor faragta 1971-ben.

 

Délvidék

 

Délvidéken, történelmi nevén Bácskában, a mai Vajdaságban és Szerémségben 420.000 magyar élt, a helyi lakosság 28 %-a. Bácska, a mai Vajdaság székhelye Újvidék (Novi Sad) történelmi városmagja őrzi magyar jellegét. Itt a magyar lakosság aránya 1910-ben 39,7 % volt, 1981-ben 11,3 %.

 

Muraköz

 

Horvátországhoz 121.000 magyar került, a helyi lakosság 3,5 %-a. A Muraközben áll a Zrínyiek családi vára, . Csáktornya (Čakovec). A Zrínyi-emlékmű előoldalán a költő Zrínyi Miklós domborműve látható. (†1664)

 

Fiumét Olaszország kapta, 21 km²-en 6.439 magyar élt, a helyi lakosság 1,3 %-a. Fiume ma Horvátország kikötője (Rijeka).

 

Muramente

Szlovéniához került 20.800 magyar, a helyi lakosság 1,6 %-a. Alsólendva (Lendava) várkastélya az Esterházy családé volt.

 

Burgenland

 

A trianoni diktátum legkevésbé méltányolható döntése volt Nyugat-Magyarországnak a szövetséges Ausztriához csatolása. Ez Burgenland. 3965 km²-en 24.867 magyar, a helyi lakosság 7,3 %-a élt itt. Arányuk 1981-ben 1,5 %. Németújvár (Güssing) vára 500 éve a Batthyány család tulajdona. A vagyon megalapozója, Batthyány Ferenc horvát bán a jobbszárnyat vezette a mohácsi csatában.(1526. augusztus 29.) Hősies harc után rendben visszavonult. A csatából kimentett hadi lobogója a legrégebbi megmaradt zászlónk. A városi ferences templom ma zarándoklati hely. Itt nyugszik herceg dr. Batthyány-Strattmann László, aki a szegények orvosa volt. (†1931) Példaadó életét elismerve VI. Pál pápa 2003-ban boldoggá avatta.

Harcok Nyugat-Magyarországért

 

A trianoni diktátum már a határok kijelölését tekintve sem bizonyult véglegesnek. 1921-ben fegyverrel is harcoltunk az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területért. Ágfalvánál, több bajtársával együtt halt hősi halált Machatsek Gyula. Síremléke a soproni Szent Mihály templom temetőjében áll.

Habár a Felső-Őrséget - die Obere Wart, ahogyan akkor nevezték: a Lajtabánságot - nem sikerült megvédenünk, de Sopron környékén népszavazást tartottak. (1921. december. 14-16.) A szavazók 65,2 %-a (a soproniak 72,8 %-a, közülük a németajkúak legalább fele) döntött úgy, hogy Magyarországhoz akar tartozni. Sopronnak a haza ”a leghűségesebb város – civitas fidelissima” kitüntető címet adományozta. Ezt a feliratot látjuk a soproni várostorony kapuja fölött. A város németajkú polgárainak kétharmadát kitelepítették hazájukból 1946-ban.

 

A trianoni diktátum aláírásának a napja az országos gyász napja volt. A két, erre az alkalomra kiküldött, de további szolgálatra számításba nem vett diplomata személye azt jelképezte, hogy Magyarország csak a kényszernek engedve írja alá a diktátumot, mint ahogyan a kényszerre hivatkozva iktatta törvénybe 1921 júliusában a magyar országgyűlés, ez volt az 1921:XXXIII. törvénycikk. Közvéleményünk az első világháború iszonyatos veszteségeit, majd azok ellenére a háborús vereséget elviselte. Ezeréves hazánk feldarabolására azonban nem készült, de nem is készülhetett fel, mert ehhez hasonló békekötés a történelemben még nem volt. Ezzel ellentétben volt példa a tragikus következmények elviselésére és a kibontakozásra is, éspedig a 150 éves török hódítás időszaka. Talán ez a történelmi többlet is hozzájárult ahhoz, hogy míg a magyarság a trianoni diktátum aláírásának pillanatában megkezdte a harcot a felülvizsgálatért, az ezeréves határok, de legalább a magyar etnikai határok visszaállításáért, míg a Monarchia másik fele, a nálunk szerencsésebb történelmű Ausztria népe önmagát életképtelen Német-Ausztriának tekintette, sőt nevezte, és várta - a békekötésben egyébként tiltott – csatlakozást Németországhoz. Trianon magyar nemzedéke határainkon innen és túl csodálatos életerővel rendelkezett. Betartotta, de nem fogadta el a trianoni diktátumot, ezt fejezte ki a Nem! Nem! Soha! jelszó. Rendíthetetlenül hitte, hogy az igazság győzni fog. Papp-Váry Elemérné költeménye, a Magyar Hiszekegy, ezekben az évtizedekben egy ország imája lett:

 

„Hiszek egy Istenben,

Hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!”

Ezt a hitet táplálták azok a fejlemények, amelyek előbb a trianoni rendszer működési zavarait, utóbb működésképtelenségét tanusították.

A TRIANONI RENDSZER FELBOMLÁSA

 

A trianoni rendszer létrehozása pillanatától folyamatosan sérült, és három évtizednél rövidebb idő alatt lényegében felbomlott. Kezdjük a győztesekkel: a kisantantba tömörült Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia nem tartották magukat nemzetiségek, elsődlegesen a magyar kisebbség védelméről a győztesekkel aláírt szerződésükhöz. Folyamatos betelepítésekkel megváltoztatták a nemzetiségi összetételt, amit fokoztak a magyar származású tisztviselők, állami alkalmazottak, tisztek és családjuk, mindösszesen több százezer ember Magyarországra üldözésével.

 

Ezek az államok mégsem szilárdultak meg, sőt, Magyarországot kivéve valamennyi új állam tragikus változásokon ment át, ha egyáltalán túlélte az első két évtizedet. Csehszlovákia 18 év, Jugoszlávia 21 év után alkotó részeire bomlott, Románia 1940-ben mind a Szovjetunió, mind Magyarország, mind Bulgária javára elveszítette első világháború eredményeképpen elnyert területeinek többségét, az önálló Ausztria az Anschlussal már 1936-ban megszűnt. Velük ellentétben Magyarország visszaszerezte elcsatolt területeinek mintegy felét. A második világháború után újraélesztett Csehszlovákia és Jugoszlávia ötven évet sem bírt ki, újólag alkotórészeire szakadt, miként az őket újraélesztő Szovjetunió is. Működésre képtelenné vált az új rend legfőbb őre, a Népszövetség, és 1946-ban feloszlatta magát.

 

Az első világháborút lezáró versaillesi békerendszert kezdettől sokan kritizálták – a győztesek oldaláról is. Az első átütő revíziót a müncheni szerződés jelentette 1938. szeptember 29-én. Ezt – a haszonélvező Németországon kívül - aláírta mindhárom európai győztes nagyhatalom (az Egyesült Államok nem vett részt a folyamatban, de nem is tiltakozott ellene), nemzetközi jogi érvényéhez tehát kétség nem fér. A müncheni szerződésből következett az első bécsi döntés, ami Csehszlovákia és Magyarország között érvényesítette a Trianonban elmaradt etnikai elvet, vagyis az egy tömbben élő magyarság javára rendelt el határkiigazítást. Az 1938. november 2-án hozott első bécsi döntés éppúgy jogszerű volt. Jóllehet Csehszlovákia és Magyarország korábban a határvonal pontos kijelölésében nem jutott egyetértésre, de most a német-olasz döntőbizottság által megállapított határt mindketten elfogadták. Ez a bizottság általában – ezt több helyen magam is tapasztaltam - a tényleges népességi viszonyok figyelembe vételével jelölte ki a határvonalat.

 

Ennek a folyamatnak folytatása volt 1939 márciusában Kárpátalja visszacsatolása. Ez Trianonban úgy került Csehszlovákiához, hogy azon belül Csehország igazgatta, kötelezettséget vállalva arra, hogy a területnek autonómiát biztosít. Ezt a kötelezettségét nem teljesítette. 1939. március 14-én kikiáltották az önálló Szlovákiát, ezért a Cseh-Morva Protektorátus érdektelenségére figyelemmel elég volt Hitler hozzájárulása Kárpátalja megszállásához, nemzetközi jogi felelősség tehát Magyarországot nem terhelte.

 

Az 1940. augusztus 30-án hozott második bécsi döntés Észak-Erdély visszacsatolásáról már a második világháború alatt történt, de következetes nemzetközi jogi lépések közepette. A térséget két nagyhatalom osztotta fel egymás között: Szovjetunió és Németország. Magyarország mindkét nagyhatalommal elismertette törekvéseit, sőt, a területi követelések békés elintézését az angol kormány is örömmel látta. Az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékának 3. pontja szerint Németország érdektelennek nyilvánította magát a Szovjetunió Besszarábiával kapcsolatos törekvéseiben, a Szovjetunió pedig felszólította Romániát Besszarábia és Észak-Bukovina kiürítésére és átadására. Románia július 1-én felmondta a határainak biztonságát szavatoló brit garancia szerződést, majd kiürítette a területet. Ez a trianoni rendszer felborítását jelentette, ami felmentette a magyar kormányt a diktátum további betartásától. Románia és Magyarország azonban nem tudott megegyezni az elcsatolt területek visszaadásáról. Románia már július 26-án felkérte Németországot a döntőbíráskodásra, de ebbe Németország és Olaszország csak további egy havi huzavona után ment bele. Így került sor a második bécsi döntés meghozatalára, majd Észak-Erdély visszacsatolására, amit akkor a Szovjetunió és Nagy Britannia sem ellenzett. Bécsben a tengelyhatalmak a román-magyar fejleményekkel párhuzamosan figyelemmel kísérték a román-bolgár tárgyalásokat is. Románia itt is döntőbíráskodásra kérte fel Németországot, eredménytelenül. Végül a román kormány engedett: 1940. szeptember 7-én Bulgária a craiovai szerződésben visszaszerezte a második Balkán-háborúban Romániához került Dél-Dobrudzsát (Balcsik környékét). Ez a fordulat számunkra azért fontos, mert a részletek azonosak: Németország és Olaszország támogatásával a tengelyhatalmak kisebb szövetségesei, Románia, Magyarország és Bulgária békés úton rendezték területi vitáikat, a rendezés ellen sem a Szovjetunió, sem Nagy-Britannia nem emelt szót.

 

A bécsi döntések azt igazolták, hogy lehetséges Trianon békés revíziója. 1941. áprilisában Magyarország mégis bekapcsolódott a II. világháborúba Németország oldalán. Honvédségünk bevonult a Délvidékre, visszacsatoltuk a baranyai háromszöget és Muraközt is. Ez háborús ok volt a nyugati szövetségesek szemében.

 

A visszacsatolások eredményeképpen a Magyar Királyság területe 93.000 km²-ről 172.000 km²-re, lakossága 9 millióról 14,6 millióra nőtt, 79 %-uk volt magyar. A felszabadított magyar lakosság mérhetetlen szeretettel, népviseletben, virágesővel fogadta honvédeinket.

A PÁRIZSI  BÉKEKÖTÉS

Valamennyi revíziós eredményünket felülírta a párizsi békekötés 1947. február 10-én. Érvényesült a Szovjetunió akarata, és a szovjet diplomácia ellentételezni akarta új szövetségesei, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia felé saját területszerzéseit. Így például Romániának nem adta vissza az 1940-ben kiürített Besszarábiát és Észak-Bukovinát, Csehszlovákiának Kárpátalját. A Romániával terhére megkötött három korábbi szerződésből kettőt a Szovjetunió és Bulgária javára hatályában tartottak, azonban a második bécsi döntést érvénytelennek nyilvánították. Végül a szovjet törekvéseknek megfelelően a párizsi békekötés – ami egyébként éppen úgy diktátum, mint a trianoni - nem csupán visszaállította az 1938 előtti magyar határokat, de további három községet az újra életre keltett Csehszlovákiának adott. A trianoni diktátumot követő kisebbségvédelmi szerződéseket nem újították meg. Mindebből következik, hogy nem Trianon, hanem Párizs békés revíziójára kell nekünk vagy utódainknak törekednünk. Idézzük fel Churchill brit miniszterelnök 1940. szeptember 5-i alsóházi beszédét, amit a második bécsi döntéssel kapcsolatban tartott:

 

„Személy szerint én magam sohasem tartottam megfelelőnek azt a módot, ahogy Magyarországot a legutóbbi háborúban kezelték...Őfelsége kormánya sohasem támogatott olyan politikát, amely mereven ragaszkodott a status quóhoz (korábbi állapothoz – ME.) Ellenkezőleg, azt az elvet vallottuk, hogy kedvezően fogadjuk a status quo módosítását, s mindenkor feltételezzük, hogy az ilyen módosítás önmagában is igazságos és méltányos, és az érdekelt felek közötti szabad és békés tárgyalások és szerződések útján, agressziótól és kényszertől mentesen jött létre.”

Az Európai Unióban élünk, szomszédainkkal nem fordulhatunk szembe. Nemzeti tragédiánk előidézőjéről, Trianonról azonban lehet és kell beszélni.

 

Szabadjon ehhez egy francia példát említenem.

 

Mindig vonzott a francia Kanada, ezen belül Québec hadtörténete, első helyen az abrahami csata. Amikor legutóbb ott jártam, megörökítettem a francia vezénylési nyelvű, közismert brit testőrség, a Van Doos ezred jelmondatát: „ Je me souviens”- emlékezem.

Ez jelmondat az autók rendszámtábláin és más jól látható helyeken is állandóan szembe tűnik. Nincs kétségem, hogy a franciák, de mindenesetre a québeci franciák (kanadaiak) magától értetődőnek tartanák az alábbi gondolatot:

 

jogunk van a trianoni diktátumot igazságtalannak tartanunk, jogunk van emlékezni.

 

 

A Magyarok Világszövetsége 2009. június 3-án petícióval fordult a trianoni és a párizsi diktátumok aláíróihoz és az ENSZ Biztonsági Tanácsához, kérve mindkét béke felülvizsgálatát. Bíznunk kell abban, és el kell érnünk azt, hogy az Európai Unión belül, szomszédainkkal ismét együttesen eljussunk a népek önrendelkezési jogának biztosításához.

 

A Trianon előtti Magyarország földrajza, honismerete lényegében hiányzik az iskolai, a gimnáziumi, sőt az egyetemi oktatásból is, és nem része az általános műveltségnek. Rajtunk áll, hogy változtassunk ezen. Rendszeresen el kell látogatnunk a történelmi Magyarország teljes területére. Jelenlétünkkel erősítenünk kell az összetartozást a határokon túli magyarsággal! Folyamatosan járjuk be ezeregyszáz éves történelmünk helyszíneit, ismerjük meg régi városainkat, templomainkat, várainkat, a Kárpátok gyönyörű tájait! Tanuljuk meg az idehaza esetleg már elfeledett magyar helyneveket, fedezzük fel a magyar történelem és kultúra azon jeles képviselőit, akik tevékenységüket a ma határon túlra eső területeken fejtették ki. Ismerjük meg az elszakított területek történelmét Trianontól napjainkig!

Merítsünk erőt a költő Zrínyi Miklós soraiból, amelyeket Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság című művében írt, 1657 körül:

 

„Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen…az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannoniában. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est. (Itt vagy győznötök, vagy meghalnotok kell.”

 

Ha még többet szeretne tudni a trianoni diktátumról és következményeiről, látni szeretné a hozzá kapcsolódó képeket, szívesen beszélek Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében.

 

Üzenetküldés Ha még többet szeretne tudni a trianoni diktátumról és következményeiről, látni szeretné a hozzá kapcsolódó képeket, szívesen beszélek Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében. E-mail címed: Szöveg:

Képgaléria