Szeptember,Missouri csatahajó
Szeptember
Marossy Endre:
16. A II. világháború vége: fegyverletétel a Missouri csatahajó fedélzetén – Final Surrender on USS Missouri 1945.
(1945. szeptember 2.)
;)
1945-ben a csendes-óceáni hadszíntéren éppúgy feltartóztathatatlanul nyomultak előre az amerikai csapatok, mint a szovjet Vörös Hadsereg Európában. Japán elveszítette a hatalmas hadszíntér tekintélyes részét. Haditengerészetének ereje megroppant: a tengeri ütközetek sikerének zálogai ekkor már a repülőgéphordozók voltak, amelyek többségé Japán már elveszítette. Ezáltal a folyamatosan gyarapodó amerikai flotta és főleg annak légiereje döntő fölénybe került. A mozgó repülőterekről támadó repülők és a csatahajók tüzérségének fedezete alatt egy új fegyvernem, a tengerészgyalogság hajtotta végre sikeres partraszállásait a japánok által még védelmezett szigeteken. Ezek, mint megannyi magyar végvár az oszmán hódítás útjában, önfeláldozó és egyben reménytelen harcukat vívták: felmentő had nem segíthette őket, a nyomasztó túlerővel szemben semmi esélyük nem maradt, és ha az utolsó katonáig folytatták is hősies harcukat, legfeljebb néhány nap, esetleg egy-két hét haladékot biztosítottak a hátországnak, mint Saipan, Iwo Jima védői.
Ezekben a harcokban az amerikai haderő veszteségei számottevőek voltak, habár meg sem közelítették az európai keleti fronton megszokott mértéket. Az áldozatok ellenére, a hatalmas távolságokra terjedő utánpótlás és a szigeteken hetekig húzódó, ember ember elleni harc hónapokkal több haladékot biztosított Japán anyaszigeteinek, mint az Európában két fronton reménytelen harcát vívó német haderő.
JAPÁN VÉGSŐ ERŐFESZÍTÉSEI
1945. május 9. a Győzelem napja után Japán magára maradt az antifasiszta koalícióval szemben. Az eddig Európában lekötött szovjet haderő egy részét átcsoportosították a Távol-Keletre. A jaltai egyezmény értelmében három hónappal az európai háború befejezése után a Szovjetuniónak teljesíteni kellett szövetségesi kötelezettségét Japán megtámadására.
Ez a nap, augusztus 9. mindinkább közeledett, de az amerikai haderő még mindig csupán a japán főszigetek széléig, Okinawáig jutott. Nagyon távolinak tűnt a főszigeteken végrehajtható partraszállás, és nagyon magasnak az ott vívott harcokban várható amerikai veszteség.
Korábban a német városok embertelen bombázása hiába követelte meg a polgári lakosság milliós veszteségét, Németország ereje emiatt nem tört meg.
Japán városait nem érték tömeges támadások, szőnyegbombázások. A hagyományai szerint az önfeláldozásig harcra kész japán katonák és polgári lakosok milliói készültek fel arra, hogy az esetleg partraszálló amerikaiak ellen az utolsó golyóig küzdve esnek majd el. A csendes-óceáni szigeteken viselt hadjárat tapasztalatai szerint az amerikai haderőnek még sok hónapra volt szüksége a háború befejezésére.
Kialakult egy másik, politikai mérlegelési szempont is. Az antifasiszta koalíció legfőbb szövetségesi már a háború utolsó szakaszában igyekeztek saját arculatukra formázni a háború történelmét, kisajátítani az eredményeket, kisebbíteni a másik szövetségesét. Ahogyan a Szovjetunió igyekezett elkerülni azt, hogy az angolszász csapatok szerepet kapjanak Berlin elfoglalásában, most az amerikaiak sem szerették volna a szovjet fegyverekhez kapcsolni Japán megadását.
AZ ATOMBOMBÁK BEVETÉSE
A katonai és politikai mérlegelés borzalmas eredménye az atombomba bevetése lett. 1945. augusztus 6-án, három nappal az előre bejelentett szovjet támadás megkezdése előtt az Enola Gay nevű amerikai bombázó végrehajtotta az első atombomba támadást Hirosima fölött, aminek legkevesebb 80.000 polgári lakos áldozata volt. Augusztus 9-én, egyidejűleg a szovjet haderő mandzsúriai hadjáratának megkezdésével, ledobták a második atombombát is, ezúttal Nagasaki városára, ahol a vétlen és védtelen lakosságból legkevesebb 35.000 fő halt meg, közöttük olyanok is, akik túlvészelve a hirosimai lángtengert, éppen Nagasakiba menekültek. (A két atomtámadás túlélőinek jelentős hányada a következő években borzalmas kínok között halt bele sugárbetegségébe.)
A japán katona számára a harcnak nem volt alternatívája: ha a győzelem már nem volt remélhető és a további harcra nem volt lehetőség, a japán katona eldobta magától az életet, ami a vereség szégyenében már értéktelenné vált számára. Saipan szigetének mind védői mind polgári lakosai, férfiak, nők, gyermekek az amerikai katonák szemeláttára vetették le magukat a sziget szikláiról. A fő szigetek előtti utolsó sziget-erőd, Okinawa japán parancsnoka és tisztikara rituális körülmények között ment önként a halálba, egy utolsó rádióüzenet után.
Hirosima tragédiája az ellenálló erőt nem törte meg, de a birodalom politikusai céltalannak látták a háború folytatását. A Nagasaki elleni támadás után – nem tudva, hogy nincs több bevethető atombomba – lépéseket tettek a megadás feltételeinek a kipuhatolására.
A MISSOURI CSATAHAJÓ TOKIO ELŐTT
A Tokio felé közeledő Missouri csatahajóra augusztus 10-én, Nagasaki atombombázásának másnapján érkezett üzenet arról, hogy Japán „nem hivatalosan” tájékozódik a szövetségeseknél a fegyverletétel feltételeiről. A Missouri az amerikai hadtörténelem 63., egyben utolsó csatahajója volt, a repülőgéphordozók előtti korszak legnagyobb hadihajója, a csendes-óceáni flotta zászlóshajója, Chester W. Nimitz tengernagy flottaparancsnok alatt.
A Missouri eddig részt vett Iwo Jima és Okinava elfoglalásában. Az utóbbi hadművelet folyamán, 1945. április 1-én egy kamikaze becsapódott a Missouri fedélzetére, de a bomba, csodával határos módon, nem robbant fel.
A japán puhatolózás nem vezetett eredményre: a feltétel nélküli megadáshoz a teheráni egyezség kötötte a szövetségeseket. A japánok fél azonban ragaszkodott Hirohito császár személye sérthetetlenségének a biztosításához, és a japán fegyveres erők elszántan vállalták császárukért a harcot az utolsó emberig.
A feltétel nélküli megadás végül ezzel a feltétellel történt meg (miközben a szovjet haderő kiszorította Mandzsúriából a japán Kvantung hadsereget).
A FEGYVERLETÉTELI CEREMÓNIA
A fegyverletételi ceremóniát a Missouri fedélzetén rendezték meg. A fekete ünneplőruhában, cilinderben megjelenő japán politikusokat és díszegyenruhában érkező tábornokokat Douglas MacArthur tábornok, a csendes-óceáni szövetséges haderő főparancsnoka fogadta, a Missouri csatahajó díszegyenruhában felsorakozó tisztikara és legénysége előtt.
1945. szeptember 2-án a feltétel nélküli megadás okmányát - Hirohito császár és a japán kormány megbízásából - Mamoru Shigemitsu külügyminiszter írta alá, a fegyveres erőik nevében pedig Yoshijiro Umezu tábornok, vezérkari főnök.
A szövetséges haderők főparancsnokaként Douglas MacArthur tábornok, az Egyesült Államok képviseletében Chester W. Nimitz tengernagy, a flottaparancsnok írt alá. Jelen voltak a szövetségesek képviselői, így a Szovjetunióé, az esemény jelentőségéhez mérten alacsony rangú főtiszt, Derevjanko altábornagy személyében.
A ceremónia idején a Missouri és az amerikai flotta a Tokiói-öbölben állomásozott. Az amerikai légierő tüntető légiparádét mutatott be a legyőzött ellenfél fővárosa fölött.
A két fő ellenfél aláírását követően szeptember 22-éig minden nap más delegáció írta alá a megadási okmányt: Kína, Nagy Britannia Egyesült Királyság, Szovjetunió, Ausztrália, Kanada, Franciaország, Hollandia, és utolsóként Új-Zéland képviselője.
A II. világháború ekkor ért véget. Ezen belül a csendes-óceáni hadszíntéren, Pearl Harbor megtámadása óta három év, nyolc hónap és hét nap telt el.
A MISSOURI CSATAHAJÓ TOVÁBBI BEVETÉSEI
A Missouri jelképpé vált. A következő években kikötőről kikötőre hajózva egyfajta missziós szerepet töltött be.
1950 augusztusában másodszor is háborúba küldték a Missourit, Korea partjaihoz. Részt vett az észak-koreai csapatok és a kínai önkéntesek által megszállt városok, továbbá északi kikötők bombázásában és az 1950. szeptember 15-i inchoni partraszállásban.
A koreai háború után a Missourit ismét nyugállományba helyezték. A látogatók a II. világháború emlékhelyeként keresték fel. Híres filmek díszlete volt, közöttük a Háború és emlékezés filmsorozaté.
1990 nyarán Irak megszállta Kuvaitot, és az ENSZ felszólítása ellenére nem vonta ki csapatait. 1990 telén mozgósították a Missourit, és immár a harmadik háborúba, a Perzsa-öbölbe vezényelték. Itt nemzetközi haderő gyülekezett, amely Norman Schwartzkopf tábornok parancsnoksága alatt megtámadta Irakot, felszabadította Kuvaitot. A Missourira Tomahawk rakétákat is telepítettek, amelyekkel még Bagdadot is lőtték.
ÚSZÓ MÚZEUM PEARL HARBORBAN
Az Öböl-háború után a Missourit végleg kivonták a szolgálatból, fegyverzetét levették, úszó múzeumnak rendezték be. 1998. június 22-én, egyébként a Nagy Honvédő Háború kitörésének napján érkezett mai helyére, Pearl Harbor kikötőjébe.
1941. december 7-én ezt a kikötőt érte hadüzenet nélkül a japán támadás. Megrongáltak több hajót, elsüllyesztették az Arizona csatahajót. Ezt az amerikaiak a gyalázat napjának nevezik. Az Arizona roncsa fölött ma emlékhely emelkedik. Közel az Arizonához horgonyzik a Missouri: a II. világháború amerikai történelmének kezdete és vége.
A mindig tiszta, méltóságteljes csatahajón a BB 63 jel olvasható. A BB a csatahajó angol megfelelőjének rövidítése, a 63. azt jelzi, hogy a Missouri volt az Egyesült Államok flottájának 63. (egyébként utolsó) csatahatója, és ezen a néven a negyedik hadihajó. Az emlékhely látogatása ingyenes. A Missourin minden érdekes: az ágyútornyok, a géppuskák, a parancsnoki kabin, a fedélzetek. A látogatás tetőpontja azonban az a hely, ahol 1945. szeptember 2-án aláírták a fegyverletételi okmányt. Másolatát a helyszínen, üvegvitrinben állították ki a tollal, amivel aláírták. Az aláírók neve elolvasható. E vitrin mellett, kötéllel elkerített bronzplakett jelöli meg pontosan azt a helyet, ahol az aláírás történt. Fényképkiállítás mutatja be napról napra a történteket.
Ez az esemény nálunk jelentőségénél sokkal kisebb mértékben ismert. A hidegháború éveiben a Szovjetunió és az Egyesült Államok rivalizálása kölcsönösen elvezetett a történtek egyoldalú magyarázatához. Mi itt Európában úgy nőttünk fel és neveltük gyermekeinket, hogy a II. világháborúból elsősorban az európai hadszíntér eseményeit, és a szovjet hadtörténetírás szemszögéből ismertük. Az Európánál sokszorta hatalmasabb csendes-óceáni hadszíntérről jószerivel csak néhány név szerepelt a könyvekben, átfogó ismertetés nélkül. Pearl Harborról, ennek a háborúnak az egyetlen jelentős amerikai vereségéről viszont sűrűn, a vereség tényét számtalanszor kidomborítva írtak. Az amerikai eredményeket is főleg fonákjáról mutatták be: miközben Hirosimáról, Nagasakiról folyamatosan olvashattunk illetve láthattunk mozifilmeket, a háború állomásairól: Midway, Saipan, Iwo Jima, Okinawa szigeteiről csak a legutóbbi években és szinte játékfilmekből szerezünk ismereteket.
Ez a folyamat hasonlóképpen, ellenkező előjellel zajlott le a többi szövetséges országban, és főleg az Egyesült Államokban, ahol ma is eléggé hézagos az európai hadszíntér eseményeinek a bemutatása, és eléggé tendenciózus a Szovjetunió szerepének az értékelése.
Akinek megadta az élet a lehetőséget, hogy fellépjen a Missouri fedélzetére, az egészen biztosan jobban tudja felmérni a csendes-óceáni háború jelentőségét.
Ha még többet szeretne tudni a csendes-óceáni harcok utolsó szakaszáról, látni szeretné a Missouri csatahajó fedélzetén készített felvételeimet, szívesen bemutatom ezeket Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében.
Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. |
Képgaléria
|
Menü
Hirdetés