Beautiful historical landscapes

Gyönyörű történelmi tájak

40.Gyönyörű történelmi tájak-Beautiful historical landscapes

Amikor eseményekhez, dátumokhoz, nevekhez kapcsolok fényképeket, a kép szépsége másodlagos. Csupán azért betenni egy történelmi cikk galériájába egy felvételt, mert az gyönyörű, nem mindig lehet. Ezért nyitottam egy önálló honlapot, ahová az általam legszebbnek tartott felvételeimet csak azért szeretném bemutatni, mert szépek, és nem azért, mert történészként van mondanivalóm arról a tájról, épületről, amit lefényképeztem.

Jelenleg egy galériába legfeljebb 30 kép tehető. Több tízezer felvétel közül kiválasztani 30-at nem könnyű. Néhányról most úgy gondolom, beletartoznak az első harmincba, de lehet, hogy később másképp látom, illetve, új felvételeim némelyikét becserélem.

A későbbiekben kommentárt is írok majd a fényképekhez, egyelőre csak élvezzék a látványt.

12. kép.

Dél-Afrika a hadtörténész számára kimeríthetetlen kincsesbányája a csatatereknek. A brit- zulu háború, a brit-búr háború megannyi emlékhelyét rendezték be emlékparkká. Csodálatos tájakon folytak a véres harcok, ezeknek magyar résztvevői is voltak.

Egyikőjük czegei gróf Wass Albert. A kolozsvári Farkas utcai református templomban elhelyezett emléktáblájáról meg van a magam története. Négy évtizeddel ezelőtt a szomszédos utcában laktam rokonainknál, és volt időm a templom belső részleteinek fényképezésére. Ekkor láttam meg ezt az emléktáblát: a 20 éves ifjú gróf a búrokért áldozta fiatal életét. Hogyan? Erről sem Kolozsvárott, sem idehaza semmit nem találtam. Azokban az időkben az apartheid berendezkedésű Dél-Afrikai Köztársaság jelene és történelme, benne a búr háborúval, nem tartozott támogatott témák közé. Az emléktáblát mindannyiszor felkerestem és lefényképeztem, ahányszor még eljutottam Kolozsvárra. Éppen száz évvel a hősi halál után, 2002-ben sikerült Dél-Afrikába utaznom. Erre felkészülve rátaláltam a fiatal gróf történetére. Wass Albert Rhodésia, a mai Zimbabwe felől igyekezett átjutni a búrokhoz, egy fontos levelet bíztak rá. 1902. május 14. virradó éjjel ért a határhoz, de ott egy brit járőr útját állta, körülfogta. A járőr parancsnoka ismételten felszólította őt, adja meg magát. Wass Albert azonban megpróbált kitörni és belemenekülni az éjszakába. Ekkor lőtték le. Brit ellenfele nagyra értékelte az ifjú hősiességét. Gróf Wass Albertet tisztességgel eltemették. Egy rajz tanúsága szerint sírját vaskerítés fogta körül. Szerettem volna eljutni ide, azonban erre semmiféle lehetőség nem nyílott, sajnos azóta sem.

18. kép.

Ma 100 éve, 1915. április 25-én hajnalban kezdődött az antant csapatok partraszállása az oszmán birodalomhoz tartozó Gallipoli félszigeten, a gépi háborúk korának első nagy partraszálló hadművelete. Ez kényszer szülte lépés volt. Az antant hadvezetés eredetileg a Dardanellák hadművelet keretében az egyesített brit-francia flottától várta, hogy áttör a Dardanellák tengerszoroson, eljut a Márvány-tengerre, kikényszeríti az oszmán birodalom fővárosának, Isztambulnak a feladását vagy elfoglalását, megteremti az összeköttetést a fekete-tengeri orosz flottával és kikapcsolja a központi hatalmak leggyengébb tagját a háborúból. Az antant flotta azonban nem jutott túl a török aknamezőkön, és mind a brit, mind a francia flotta addigi történelmének legnagyobb veszteségét szenvedte el . (1915.március 18.) A törökök kiütésére és a nagyszabású balkáni hadi célok megvalósítására egyetlen lehetőség maradt, a partraszállás a Gallipoli-félszigeten és előrenyomulás a ruméliai török területeken, kikényszerítve az ekkor még semleges Bulgária csatlakozását az antanthoz. A partraszálló brit éd ANZAC (ausztrál,újzélandi) csapatok azonban több havi véres harcok és súlyos veszteségek árán sem tudtak kitörni a hídfőikből, mígnem 1915 decemberében kivonták csapataikat. A törökök a Nagy Háborúban aratott egyetlen, jelentős győzelmüket aratták. Személy szerint nekem sikerült az, ami a brit-francia haditengerészeknek nem: kétszer is áthajóztam a Dardanellákon, és partra szálltam Isztambulban.Éjjel készítettem a felvételt Kilitbahirnál a török katona emlékművéről és a kilitbahiri várról.

Ma, 100 éve, 1915. június 3-án foglalták vissza a központi hatalmak német, osztrák és magyar csapatai Przemysl erődjét, pontosabban az 1915. március 22-i feladásakor felrobbantott erőd romhalmazát. August von Mackensen német vezérezredes által az 1915. május 2-án Gorlicénél megkezdett hadműveletben a központi hatalmak a világháború legnagyobb előrenyomulását hajtották végre.

A Puhallo tábornok vezettek 3. osztrák-magyar hadsereg nyugat és dél felől intézett támadásokkal törekedett a Przemysl visszafoglalására. Radymnónál, a mai ukrán államhatárnál áttörték az orosz vonalakat és visszavetették őket. Május 18-án megkezdődött az erőd körülzárása. A császári és királyi X. hadtest 1915. május 24-én érkezett az överőd romjaihoz. Időközben a 39. honvéd hadosztály és annak 10. honvéd gyalogezrede az erődtől északnyugatra fekvő Kalnikowig nyomult előre. Itt véres csatát vívtak a Przemysl felmentésére igyekvő orosz csapatokkal, ezzel fedezve az erőd ostromát. Ezekben a harcokban a 10. honvéd gyalogezred egy zászlóaljra fogyatkozott.

A przemysli romhalmaz nem sok hasznot hozott az oroszoknak, mégsem adták át harc nélkül a romokat. Bevették magukat a valamelyest még használható építményekbe, elrejtőztek a romok közé, de felkészültek utcai harcokra is.

A tulajdonképpen ostrom május 31-én kezdődött meg. Bekapcsolódtak bajor és porosz ezredek, bevetették a nehéztüzérséget is. A Nagy Háború leghatékonyabb mozsara, a 42-es képes volt áttörni még az ép erőd mennyezetét is. Egy ilyen belövést a délnyugati Pralkowce erődben magam is lefényképeztem.

A támadó csapatok az erőd északnyugati részén összpontosították erejüket és itt próbálták áttörni az orosz védelmet. Heves tüzérségi előkészítést követően a német, osztrák-magyar csapatok véres közelharcban foglalták el Przemysl egykori büszkeségét, a Dunkowiczki páncélkupolás erődöt illetve annak romjait, valamint szomszédait, az Orzechovce és a Werner erődök romhalmazát.

Június 1-én az orosz hadsereg ismét megkísérelte felmenteni Przemyslt, de a kalnikowi magaslatokon honvédeink véres közelharcban ismét megállították őket.

Az erődök romjait elfoglaló ostromlók most már a város felé nyomultak. Először a bajor csapatok hatoltak be június 3-án, majd őket követte a 4. osztrák–magyar lovas hadosztály. Az oroszok maradékai felrobbantották a San folyó még ép hídjait, majd elmenekültek a városból.

1915. június 6-án az elfoglalt városba látogatott az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka Frigyes főherceg, aki két hónappal korábban engedélyt adott az erőd helyőrségének fegyverletételére.

Przemysl romhalmazának védelme katonailag indokolatlan volt. A hősiesen harcoló orosz katonák a végsőkig teljesítették kötelességüket, de katonai szempontból fölöslegesen áldozták életüket.

Temetőjük a városban, a német katonatemető mellett, az osztrák-magyar katonatemetővel szemben található. Az András-keresztek messziről feltűnnek.

Kanada földrésznyi csodálatosan szép ország. Történelme rövidebb, mint amit itt Európában megszoktunk, de nagyon fordulatos. Vannak olyan emlékhelyei, amik számunkra szokatlanok és különlegesek. Ilyen volt számomra a Sziklás-hegység Eagle szorosánál talált Last Spike, „utolsó szög” emlékhely.

A Kelet és a Nyugat összeért, hirdeti az emléktábla. ami annak az utolsó szögnek a beverését örökíti meg, amit a Kanadát átszelő Pacific vasútvonal két, egymás felé vezetett vágányának összeérésekor vertek be 1885. november 7-én. Az Eagle Pass emlékhelyen emlékoszlop látható,mögötte kiállítottak egy régi vasúti kocsit.