Ticonderogától Québecig 1759
Marossy Endre:
28.Ticonderogától Québecig – From Ticonderoga to Québec
(Montcalm márki hadiútján – On the Military Way of Marquis de Montcalm 1757-1759.)
Az északamerikai földrész történelmének meghatározó vidéke a Montrealt Albanyval összekötő régi kereskedelmi- és hadiút mente, kiemelve a Champlain és a György tó találkozásának vidékét. Itt játszódik le James Fenimore Cooper ötkötetes regényének első három kötete, közülük is a legismertebb: Az utolsó mohikán. Erről a témáról itt a honlapomon írtam, éspedig Montcalm márki győzelmes 1757. évi hadjáratáról, a William Henry erőd bevételéről. Az erőd védőinek kitartása gátat vetett további előrenyomulásnak, az elvonuló helyőrség és polgári lakosság egy részének lemészárlása pedig foltot ejtett Montcalm márki hadvezéri hírnevén, habár a mészárlást nem a francia katonák követték el, hanem a velük szövetséges indiánok.
A még füstölgő William Henry erőd romjai alól Montcalm visszavonult Ticonderoga erődbe, amit akkor Fort Carillonnak neveztek építői, a franciák. A távolság a tó mentén mintegy 40 km.
FORT CARILLON - TICONDEROGA
Ticonderoga érdekes hely, jól érzékelteti az amerikai történelem sokszínűségét. Nevét az irokéz őslakók (nálunk szokásos, de az Egyesült Államokban már személyiséget bántó nevükön indiánok) adták, jelentése: hely a vizek között. A már említett két tó a Hudson folyóval dél felé, a Mohawk folyóval nyugat felé vizi utat biztosított Kanada, a Nagy Tavak és New York között, amit a gyarmatokért folytatott háborúkban ki is használtak a harcoló felek. Montreal felől a tavak mentén nyomultak előre Kanada keleti részének felfedezői, a franciák, és 1666-ben meghódították a mohawk őslakókat.
1667-ben egy veterán francia katona, Philip de Carrion létesítette az első őrhelyet a Champlain tavat a György tóval összekötő kis félszigeten, amit az ő neve után Carillonnak hívtak. Csaknem egy évszázaddal később, 1755-ben de Vaudreuil márki, Francia Kanada kormányzója megbízta Lobiniére mérnököt, hogy ezen a fontos helyen építsen erődöt. Ez lett Fort Carillon. A hamarosan kitörő hétéves háborúban (1756-1763) Carillon parancsnoka Louis-Joseph de Montcalm márki, vezérőrnagy (két csillagos, tehát a nálunk ismeretes rangfokozatban altábornagy) lett. Ő a hétéves háború legismertebb, egyben tragikus sorsú francia parancsnoka. Az európai háborúkban már elismert tábornokot uralkodója, XV. Lajos király 1756-ban küldte Új Franciaországba, a mai Kanadába, és állította az ottani francia erők élére a kezdődő hétéves háborúban. Fort Carillonban Montcalm az erődnek a szárazföld felé eső részén hatalmas külső védőműveket létesített, és velük lezárta a félszigetet. A sáncok ma is láthatóak.
A William Henry erőd elfoglalása volt a fordulópont a francia-brit határvidéken, ezt követően a britek lendültek ellentámadásba. 1758-ban 15 000 fős brit sereg támadta Carillon erődjét. A skótok mellett ekkor még vállvetve harcolt a new yorki ezred. Montcalm márki 3 500 katonájával azonban sikeresen állt ellen, és az északkeleti sáncokban maga vezette katonáit. Július 8-án a brit csapatok hiába rohamoztak, támadásuk összeomlott. A 42. skót ezred több, mint 600 elesettjének és sebesültjének emlékhelye ma a külső védőművek körüli park egyik látványossága. Halálosan megsebesült őrnagyuk, Duncan Campbell of Inverawe emlékét tábla örökíti meg.
Montcalm nevét is fenntartja az emlékezet. Utcát neveztek el róla a városban, itt, a parkban pedig kereszt és emlékmű viseli nevét.
Az ő kultuszára talán magyarázat, hogy a Brit Birodalom ősellensége, Franciaország, harcával az Egyesült Államok születéséhez járult hozzá. Montcalm márki tehát a közös ellenség elleni harcban halt hősi halált.
A következő évben, 1759-ben Amherst tábornok elől meghátráltak a franciák, és elvonultak Montreal felé. A brit tábornok eltörölte a Carillon nevet, és helyette az ősi irokéz Ticonderogát használta. A következő másfél évtizedben angol őrhely volt itt. 1775-ben itt született meg az amerikai függetlenségi háború első győzelme. Május 10-én Ethan Allen és csapata, a Green Mountain Boys, továbbá Benedict Arnold, két év múlva a saratogai győzelem hőse, rajtaütöttek az erődön, és elfoglalták. Az első amerikai győzelem emlékére mindmáig büszkék az amerikaiak. Hadiflottájuk büszkesége is Ticonderoga nevét viseli.
Visszatérve Montcalm márki hadiútjára, a hétéves háború újvilági hadszínterén a britek nyomasztó fölénybe kerültek, köszönhetően flottájuk döntő fölényének, amivel elvágták az anyaországtól a kanadai franciákat. Montcalm márki visszaszorult Québecbe.
QUÉBEC ERŐDJE
Aki különleges hangulatot, minden más addigitól eltérő hangulatú környezetet keres az északamerikai kontinensen, annak Québecben a helye. Hallottam már azt, hogy ez az egyetlen európai jellegű város a világnak ezen a táján. Aki sétált már a pezsdítő hangulatú québeci utcákon, talált helyet a mindig zsúfolásig telt utcai éttermekben, rácsodálkozott az emeletes palotákra, valóban nem Kanadában vagy az Egyesült Államokban érzi magát, hanem inkább egy francia kisvárosban, vagy Párizs vidám negyedében. Québec: Kanada francia tartománya francia lakosságának központi városa. Montreal mögött a második legjelentősebb.
Amennyire más ez a város, mint a többi, annyira egyedi az erőd. Amikor a gyarmatokért vívták az angol-francia háborúkat a XVIII. században, az európai hadiépítészet vezető hatalma Franciaország volt. Vauban marsall nevét mindenki hallotta, aki erődökben járt, vagy azokról olvasott. Az ő földbe süllyesztett, falazott erődei hatalmas bástyákban csúcsosodtak ki, a legénység földalatti kaszárnyákban tartózkodott. Nos, aki az Államokban vagy Kanadában jár, ilyent nem lát. Az amerikai függetlenségi háború jelképévé vált erőd: Fort Ticonderoga, az utolsó mohikán és barátainak gyászos emlékű helye: Fort William Henry, csakúgy, mint Kanadában Fort George, Fort Calgary – mind-mind föld-cölöp erőd.
Québec kivétel. Festői helyen, egyszersmind uralgó dombháton létesült: a Szent Lőrinc folyó itt kezd torkolattá szélesedni. A város a földnyelv keleti végén alakult ki azon a dombháton, ami meredeken szakad a Szent Lőrinc folyóba.
Québec hadmérnökei innen nem számítottak támadásra. A franciák csak a várost vették körül bástyás falakkal. 1750-ben hozzákezdtek a fellegvár építéséhez, de alig haladtak vele.
A mai szabálytalan trapéz alakú erőd csak később, 1820-1831 között épült, angol hadmérnökök műve. Az erőd előtti abrahami síkságot úgy alakították ki, mint az európaiak a vársíkot: az ellenség felé lejtő vársíkról a ballisztikus röppályán tüzelő ágyúk átlőttek az erőd fölött. Belsejét csak a meredek röppályán tüzelő mozsarak (az aknavetők elődei) tudták rombolni. Itt olyan szakszerű a vársík, hogy az abrahami síkság, a hajdani csatatér közepéről alig lehet látni az erődöt. A falakat hatalmas földtöltések védik a mozsarak lövedékei elől. A síkság felé messze előretolták a védelmi vonalat, a tulajdonképpen erődfalat, hogy ezzel lőtávolon kívül tartsák az ostromtüzérséget. A bástyák egyszerű, négyszögletes alaprajzúak, nem követik az Európában megszokott olasz, németalföldi vagy francia rendszert. Az erőd észak-nyugati bástyájától indul ki és tart észak felé a városfal, amit hatalmas bástyák védenek, és amelynek kapuin áramlik a mai forgalom. A falak legalább egy kis részének a bejárása ezen a kontinensen páratlan, különleges élmény.
CSATA QUÉBECÉRT AZ ABRAHAMI SÍKSÁGON
Québec sorsa, és egyúttal a francia király kanadai tartományának a sorsa itt, az erőd nyugati oldalán, az abrahami csatatéren dőlt el. Ez Francia-Kanada Mohácsa.
A történet mint esemény ismerős Az utolsó mohikán c. regényből. A másik esszémben ismertetett William Henry mészárlást megörökítő Cooper megjegyzi, hogy Montcalm nem sokáig örülhetett győzelmének: 1759-ben az abrahami síkon csatát vesztett Wolfe tábornok ellen, itt halt hősi halált, akárcsak ellenfele. Ezért kerestem fel Cooper életének illetve fenti regényének a helyszíneit bejárva többször is az abrahami csatateret.
James Wolfe brit vezérőrnagy 8 000 fős serege Angliából hajózott át. Az első vitorlás, Durrell tengernagyé, 1759. május 23-án kötött ki a Szent Lőrinc torkolatában, több, mint 100 mérföldre keletre Québectől. (1 angol mérföld: 1 609 méter.) A folyamatosan beérkező britek megszállták az Orleans-szigetet, előrenyomultak a folyó keleti partján, és Québeccel szemközt telepítették a tüzérségüket.
Montcalm márki megtette az előkészületeket a város védelmére. A britek partraszállására a legkedvezőbb hely a várossal északkeleten szomszédos Beauport öböl volt, Montcalm minden erejével itt védekezett. A britek itt nem is boldogultak.
Július 9-én Wolfe áthajózott a Szent Lőrincen, és Montcalm partszakaszán, tőle jobbra, keletre foglalt állást. Ott, ahol a Montmorency folyó festői vízeséssel a Szent Lőrincbe torkollik, Québectől mintegy 7 mérföldre, mégpedig a Montmorency biztonságos keleti partján. Montcalm azonban továbbra is el tudta hárítani Wolfe minden próbálkozását. Sőt, a tartomány belsejében egy mozgó sereget állított fel, amit Bougainville ezredesnek rendelt alá (a nagysikerű filmben ő is kap egymondatos szerepet). Önkéntes kanadai lovasok alkották, hivatásos francia tisztek vezényletével.
Wolfe tábornok nagy hadvezérhez illő döntést hozott: ott támadott, ahol kevésbé várták, ahol a siker valószínűsége a legkisebb volt. Korábban már három alkalommal is itt, Québectől nyugatra tervezett partraszállást, de a túlságosan nagy kockázat miatt nem kezdett hozzá. Most, nyolcadik ostromtervében mégis itt kereste a döntést. 1759. szeptember 13-ára virradó éjszaka hajóra rakta seregének egy részét, észrevétlenül felhajózott a Szent Lőrinc folyón, és Québectől másfél mérföldre nyugatra kötött ki. Ez öngyilkos vállalkozásnak tűnik fel még ma is: meredek, csaknem függőleges sziklafal védi az abrahami síkságot, amit bokrok fednek.
A franciák kis csapattal figyeltették csak a partszakaszt, talán fel sem tűnt nekik, hogy innen éppen a part nem látható. Wolfe katonái bizonyára felkészültek a feladatra: mindenesetre gyorsan megmászták a meredek sziklát, illetve az egyetlen lankás öblösödést, túlélve a francia őrség puskatüzét.
A partraszállás zajára és hírére Montcalm minden nélkülözhető katonájával, erőltetett menetben indult a csatatérre. Ehhez meg kellett kerülni az egész várost. Bougainville ezredes alakulata Québectől nyugatra egy napi járóföldön belül tartózkodott. Ha ő is támad nyugat felől, akkor Wolfe csapatai két tűz közé szorulnak. De Bougainville nem érkezett idejében.
Mindkét sereg nagyjából 4.500 főre tehető, de amíg a brit sereget hivatásos katonák alkották, Montcalm seregének kétharmada újoncokból állt, és menetből érkezett az abrahami síkságra. Alighogy szétbontakoztak a csatatéren, 10 óra tájban rohamra indult Wolfe serege. A csata nem kezdődött jól a számukra: mellkasán lövés érte Wolfe tábornokot, aki röviddel utóbb belehalt sebesülésébe. (A hagyomány szerint még megérte a győzelem hírét az egyébként rövid ütközet végén.) Megsebesült helyettese, Monckton dandártábornok is. A vezényletet a rangban következő Charles Townshend dandártábornok vette át. Alig néhány perc telt el, amikor Montcalm márki is súlyosan megsebesült. Kimentették a harcból, a városi kórházba szállították, ahol később belehalt sebébe.
A következő félórában érvényesült az angolok minőségi fölénye: rohamuk az egyébként sem harcra rendezett franciákat szétszórta. Francia-Kanada mohácsi csatája legfeljebb egy óra hosszat tartott: a győztes angolok összes vesztesége 658 fő volt, közülük 58 esett el. A vesztes franciák saját adataik szerint 600 főt veszítettek, közöttük 44 tisztet, az angolok adatai szerint 1.500 főt.
Már két órája véget ért a csata, amikor beérkezett Bougainville ezredes alakulata. Ha egy-időben támad Montcalmmal, a két francia seregnek lehetett volna győzelmi esélye. Magára hagyatva az ezredes önkénteseinek semmiféle reménye nem maradt. Townshend tábornok két zászlóalja és két ágyúja megfutamította őket.
KANADA FRANCIÁK – BRIT ALATTVALÓK
A védtelenül maradt Québec szeptember 18-án megadta magát. Egy évvel később Montreal is. A hétéves háború 1763-ban békekötéssel zárult, amely kimondta, hogy a kanadai franciák az angol király alattvalói.
Ma az erődben a brit 22. Királyi Ezred állomásozik, amelynek legénysége kanadai franciákból áll, vezényleti nyelve francia. Az ezred számának francia kiejtését angolosító nevük Van Doos. Végigharcolták új uralkodójuk nagy háborúit, mindkét világháborút. Francia hagyományaikat őrzik. Katonadalaikat francia nyelven éneklik és adják ki CD-n. Zenés őrségváltásuk igazi attrakció. Az ezred címerével díszített palásttal letakart kecske minden őrségváltáson felsorakozik a díszzászlóaljjal. Jelmondatuk: „ Je me souviens”- emlékezem. Ez a jelmondat mindenhol szembetűnik: emlékműveken, matricákon, autó rendszámtáblákon. A francia lakosság ősei még az Anjou uralkodók idején költöztek át Új Franciaországba, lobogójuk kék-fehér, Anjou-liliomos. Francia identitásukat Québecben szembetűnően- őrzik. Gondolva a Trianonban elszakított, akkor magyar többségű városok mai népességi adataira, figyelemre méltó Québecé. Lakosságának száma 1871-ben 76.593, 2011-ben 516.622 fő, ez a tendencia olyan, mint a volt magyar városoké. De Québecben a francia anyanyelvű lakosok száma 2011-ben 94,55 % volt… Nem lenne indokolatlan itt, Közép-Európában többet tudni, többet megtudni Québec és a kanadai franciák és Kanada történetéről.
MONTCALM MÁRKI EMLÉKEZETE
A francia Québec védelmében hősi halált halt Montcalm márki emléke elevenen él. Csatatéri emlékkövén és több emléktáblán kívül obeliszket emeltek neki az egyik főútvonalon. A hétéves háborúban elesett francia katonák közös sírját évenként elkülönítve jelölik és ápolják. A közelükben emelt mauzóleumban nyugszik Montcalm márki.
A québeciek helyzete azonban legalábbis sajátos. A brit uralkodó kanadai alattvalóiként, Kanada állampolgáraiként szobrot állítottak az őket legyőző, egyszersmind a mai Kanada alapjait megvető Wolfe tábornoknak is. A harmadik obeliszk a folyóparti sétányon közös, mindkét tábornok nevét megörökíti.
Ha még többet szeretne tudni Montcalm márki harcairól, az abrahami csatáról, Új Franciaország bukásáról és Kanada születéséről, látni szeretné még több képet, szívesen beszélek Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében. Vagy, ha igazi kalandra vágynak és van módjuk megvalósítani, akár el is vezetem Önöket az eredeti helyszínekre.
Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. |
Képgaléria
|
Menü
Hirdetés