Marossy Endre dr.

http://5mp.eu/web.php?a=marossyendre&o=QVq0jK0Ge4

 

Marossy Endre:

 

44. Jutadomb, 1956 – dokumentumfilm – documentary film

(Kiadatlan hozzászólás a fenti című dokumentumfilmhez. Beküldve az Élet és Irodalom c. hetilaphoz 2007 októberében. A szövegen és a jegyzeteken nem változtattam, de képeket mellékeltem írásomhoz, nem ismételve a honlapom hasonló témájú felvételeit. )

Lugossy István fenti című, 1998-ban készült dokumentumfilmjét az elmúlt ünnepi napokban két ízben is láthattuk televíziós adásban[1]. A Jutadomb, a Pesterzsébet és Soroksár határánál a mai Helsinki (Soroksári) út és a pesterzsébeti temető közötti dombos terület az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején mindvégig ellenállási övezet volt.

Pesterzsébet nélkül nem lehet teljes képet adni 1956 (had-)történelméről: a forradalom első fővárosi áldozatai közül legalább ketten pesterzsébetiek voltak, a következő két hétben a fegyvert ragadó pesterzsébetiek (és az akkor velük egy kerületet alkotó soroksáriak), továbbá az ide vezényelt honvéd alakulatok folyamatosan és súlyos áldozatokat hoztak a forradalomért, végül az utolsók között fejezték be a harcot november 10-én[2].

Ezeknek a harcoknak a történetét viszont nem lehet megírni a Jutadomb nélkül, amely a számos pesterzsébeti (és soroksári) ellenállási központ közül a legjelentősebb volt. A jutadombi harcok eseményei közül két napé emelkedik ki: október 26., november 4. Mindkét nap története szinte felismerhetetlenné torzult a következő évtizedekben, és még ma is nagyon sok a kérdőjel.[3] Lugossy István filmjének címe átfogó, de valójában a második jelentős nap, november 4. bemutatására vállalkozik. Elkészítése előtt már jelent meg interjúkra alapozott részlet. Kő András és Nagy J. Lambert a Tökölön 1956. november 3-án éjjel letartóztatott magyar kormányküldöttség elhurcolását végigkísérve bejárta a jutadombi összecsapás helyszínét, interjút készített egykori esztergomi és pestlőrinci légvédelmi tüzér katonákkal, szemtanú polgári lakosokkal, és magyar kormányküldöttséget szállító oszlop volt ÁVH-s beosztottaival [4].

 

Amint Pesterzsébet nélkül nem írható le a forradalom és szabadságharc története, úgy az esztergomi gépesített hadosztály története nélkül sem. Lugossy István – más, 1956-ról készített dokumentumfilmjeihez hasonlóan - szemtanúkat szólaltatott meg: a jutadombi körletet védő esztergomi 51. esztergomi légvédelmi tüzérosztály egykori katonáit, hozzátartozóit. A harc eseményeinek a bemutatásán túl elsőként ez a dokumentumfilm emelte be a köztudatba a szomorú tényt, hogy a parancsot teljesítő katonák és tisztjeik példátlan megtorlás áldozataivá váltak. Ellenük folytatták le a XX. század legnagyobb szabású magyarországi hadbírósági perét Mecséri János ezredes és 51 alárendeltje ellen. Hetüket kötél által kivégezték (egymás mellett nyugszanak az Újköztemető 301. parcellájában[5]).

Három halálra ítélt sorkatona kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetést kapott (1970-ben szabadultak), többi társukat jogerősen összesen 122 év börtönnel sújtották. Lugossy István filmje döbbenetes élmény: a fiatalságukat börtönben töltött egykori katonák méltósággal, indulataikat fékezve idézik fel az évtizedekig felidézhetetlen múltat. Olyan időszakban, amikor szélsőséges indulatok, személyes indítékok osztják meg az 1856-ra emlékezőket, külön üzenete is van az egykori esztergomi katonák tanúságtételének.

 

A film bemutatása óta eltelt tíz év. 1956-ról, Pesterzsébetről, a Jutadombról sokkal több adatot ismerünk. Szabadjon ezért a filmbemutatóhoz kapcsolódni néhány adattal és gondolattal, három témakörben.

 

1.) Kliebert László százados emlékezete. 1958-ban a hadbíróság kivégeztette az esztergomi több tisztjét és fölöttes parancsnokát, akik közül Mecséri János ezredes hadosztályparancsnok (ekkori beosztása a Parlamentet biztosító honvéd alakulat parancsnoka) a november 4-i összecsapás időpontjában már letartóztatott volt a tököli szovjet laktanyában. Szendi Dezső alezredes, Mecséri helyettese, a budai (Bem) védelmi körzet parancsnoka szolgálati helyén, a III. kerületi Bécsi úti Budai Nagy Antal laktanyájában tartózkodott. Szabó Pál őrnagy, osztályparancsnok a jutadombi lövegek elhelyezéséről még személyesen intézkedett. A körlet parancsnokává Kliebert László századost, a tüzérosztály törzsfőnökét jelölte ki, őmaga a Kiss János altábornagyról elnevezett népligeti laktanyába, az osztály törzsének a harcálláspontjára távozott, ott tartózkodott november 4-én[6].

 

A harcok idején tehát Kliebert százados irányította a Jutadomb védelmét, ami a filmben és a szakirodalomban is kevés hangsúlyt kap. November 4-ének hajnalán, amikor őrnagytól ezredesig bezárólag senki nem volt abban a helyzetben, hogy felelős parancsot adjon, a fiatal százados vállára nehezedett minden felelősség. Kliebert százados igazi parancsnokként látta át a helyzetet: fogadta a Jutadombon Pesterzsébet nemzetőr főparancsnokát, Oltványi Lászlót és kíséretét, egyeztetett vele, csakúgy, mint reggel  a soroksári nemzetőrök parancsnokával, Oláh Ödönnel, akivel megállapodott a várható közös harcban történő együttműködésről. Két tisztjét kiküldte a pestlőrinci honi légvédelmi tüzérezredhez, hogy erősítést hozzanak: így került a Jutadombra és harcolt együtt az esztergomiakkal Dani Ernő hadnagy három lövege. Úgyszintén tisztázták az együttműködést a Jutadombhoz vezényelt harmadik honvéd alegységgel: a kiskunmajsai lövészezrednek Kurai Károly hadnagy parancsnoksága alatt beérkező egyik szakaszával.

 

A Forgószél hadművelet első órái és a folyamatos összecsapások után Kliebert százados kiürítette a Jutadombot, és elvonult Határ út –Gubacsi út kereszteződőséhez, ahol katonái ismét tüzet nyitottak a szovjet intervenciósokra. Másnap elengedte katonáit, hogy eljussanak Esztergomba vagy lakhelyükre. Indítékait másfél hónappal később készített jelentésében visszafogottan írja le: úgy értékelte a helyzetet, hogy az elöljáró parancsnokok intézkedése elmaradt, az alegységparancsnoknak (tehát neki magának) az önállóságán múlott az emberek életének a megmentése.[7]Kliebert százados, csakúgy mint a Jutadombon harcolt többi esztergomi tiszt, aláírta a Tiszti nyilatkozatot, és szolgált tovább. Vácra került, több korábbi katonájával együtt. A nyomozást, de legalábbis a gyanakvást 1957 nyarán bizonyára érzékelte. 1957. július 25-én egy katonájával együtt a lement a Dunaparthoz, ahol meg nem engedett, de ismert módon halászott: robbanóanyagot dobott a vízbe[8]. Ezúttal azonban egymás után kétszer, és maga is beugrott a folyóba. A robbanást túlélte, de a légnyomást nem: augusztus 4-én kórházban halt meg. Kliebert századoshoz ekkor könyörületes volt a sors: halálát vízi balesetnek minősítették, posztumusz nem emeltek ellene vádat. Neve a megtorlások idején feledésbe merült. Nem került előtérbe a rendszerváltás után sem, feltehetően azért, mert Kliebert százados nem minősült a megtorlások áldozatának. Két egykori katonája, Puchert János és Jelencsik Pál volt a segítségemre abban, hogy eljussak sírjához egykori lakhelyén, Versegen,ahol nevelőszüleivel közös sírban nyugszik.

A temetőben mesélték, hogy Kliebert százados temetésén honvédek is jelen voltak (tehát a Magyar Néphadsereg saját halottjának tekintette őt), a sírkőre nevelőanyja rávésette, hogy „hősi halott fiunk”[9]. Kliebert százados haláláról utóbb a tárgyaláson egészen más vélemény hangzott el, amely szerint „öngyilkos lett, hogy magát a bűnvádi uton való felelősségrevonás alól kivonja, és ezen magatartásával ítéletet mondott kifejtett tevékenysége miatt.”[10] Kliebert százados halála után alig két hónappal, 1957. október 18-án letartóztatták a jutadombi harcokkal kapcsolatba hozható honvéd tiszteket és az első három sorkatonát. A századosnak esélye nem lett volna a kegyelemre, hiszen mindkét beosztott szakaszparancsnokát és a helyszínen meg sem jelent közvetlen felettesét kivégezték.

 

Kliebert László százados egyike a jutadombi hősöknek és áldozatoknak. Sírja méltó lenne a gondozásra, parancsnoki tevékenysége emléktáblát érdemelne.

 

2.) Kicska János főhadnagy emlékezete. A két beosztott szakaszparancsnok közül Rémiás Pál hadnagy emlékét felesége mindmáig szeretettel őrzi, és ahogyan magam is láttam, férjét képviseli az egykori esztergomi katonák találkozóin. A másik tisztről, Kicska János főhadnagyról kevés szó esik. Szeretném felidézni az emlékét a kihallgatások egyik jegyzőkönyvével. Kicska János vádlott, volt főhadnagy vallomásában azt állította, hogy személyesen osztotta be a rajparancsnokokat a lövegekhez, az egyik könnyű légvédelmi löveghez Dobrosi Lajos tizedest. Kicska János egyértelműen elmondta, hogy november 4-én tüzet vezényelt (ilyent tiszttársa, Rémiás hadnagy soha nem ismert el). Azzal folytatta, hogy minden löveg, így Dobrosié is, tüzet nyitott. Ezt követően Kicska főhadnagy látta, hogy Dobrosi is az elfogott személyek felé szaladt. (Utóbb közülük két civil ruhás, sebesült volt ÁVH-st Kicska katonái kivégeztek, az esetnél jelen lévő két katonát a perben hozott ítélet alapján kivégeztek.)

 

Kicska János vallomása saját sorsát megpecsételte, Dobrosi vádlott számára feltehetően egyenlő volt a halálos ítélettel. Utóbbi határozottan tiltakozott, hogy szerinte Kicska vallomása nem felel meg a valóságnak. Ezért szembesítést rendeltek el. A szembesítésen Kicska János volt főhadnagy minden bizonnyal megértette a helyzetet, és átérezte a parancsnok felelősségét beosztottja iránt. Egykori katonája és vallatói előtt visszavonta vallomását[11]. Kicska Jánost is, Dobrosi Lajost is mind első-, mind másodfokon kötél általi halálra ítélték. A halálra ítéltek kegyelmi kérvényéről 1958. november 14-én zárt tárgyaláson döntött a bíróság. Kicska János volt főhadnagyot és hat társát nem találták kegyelemre méltónak, őket másnap hajnalban kivégezték. Kicska ítéletének indoklásában a tűzparancs kiadása is szerepelt. Dobrosi Lajost és két katonatársát kegyelemre felterjesztették, mert az indoklás szerint elöljáróik rossz példájára, sőt ráhatására követték el cselekményeiket.[12]

Kicska János főhadnagy tiszthez méltó, önfeláldozó kiállása méltó a megörökítésre.

 

3.) A Jutadombért harcoltak emlékezete. Lugossy István filmjének záró jelenete bemutatja, hogy az egykori esztergomi katonák tisztelegnek az egykori Jutadomb előtt. A jutadombi harcoknak ma több emlékhelye is van: a Helsinki úti márvány obeliszk előtt emlékeznek a katona hősökre.Néhány méterrel vissza Pest felé látható – kerítés mögött – a korábbi, kopjafából faragott emlékmű, ami szintén a katona hősöké[13]. Kissé közelebb Pesthez, az Alsóteleki utcai lakótelepen 1996-ban állítottak emlékművet.

A helyi szokás szerint itt a polgári lakosság hőseire és áldozataira emlékeznek. Még lehetne szélesíteni az emlékezés körét. A Jutadombért ugyanis az esztergomiaknak alárendelve két másik honvéd alakulat, továbbá a pesterzsébeti és soroksári nemzetőrség osztagai is harcoltak november 4-én (a nemzetőrök a honvédek elvonulása után is). Vegyük sorra őket:

 

Kliebert százados parancsára két tisztje kiment a pestlőrinci honi légvédelmi tüzérezredhez, és elérte azt, hogy Dani Ernő hadnagy parancsnoksága alatt három löveg kivált a tűzrendszerből. Ezeket a átvontatták a Jutadombra, ahol felállították őket.

A honi légvédelmi tüzérek a délelőtt folyamán bekapcsolódtak a Pest felől Soroksár felé vonuló szovjet harcjárművek elleni tűzcsapásba, kilőttek legalább egy harckocsit és egy sorozatvetőt. (Ezek azonban minden bizonnyal a magyar kormányküldöttség letartóztatott tagjait kísérő oszlop után értek e Jutadomb elé.) Dani hadnagy délután, az esztergomiak elvonulása után visszarendelte három lövegét eredeti szolgálati helyükre. November11-én családját teherautóra vette, elhagyta a fővárost, majd őmaga az országot is. Korábbi beosztottait azonban elérte a megtorlás. A nyomozást Mecséri ezredes és társainak kivégzése után egy évvel, 1959. novemberében indították, a következő hónaptól megkezdték a gyanúsított katonák előzetes letartóztatásba helyezését. A pert az egyik rajparancsnokról, Varga Miklós tizedesről nevezték el.[14]

 

Ugyanebbe a perbe vonták be a Jutadombnál harcolt harmadik honvéd alakulat tisztjeit és katonáit is. November 3-án érkezett a Jutadombhoz a kiskunmajsai 31. lövészezred 3. századának 3. szakasza Kurai Károly hadnagy parancsnoksága alatt. Helyettese Meszes Károly hadnagy volt. A kiskunmajsai katonák a Soroksári út mentén foglaltak tüzelőállást.

November 4-én Kurai hadnagy nem jelent meg a helyszínen. Meszes hadnagy ellenben személyes példát mutatva vezette a szakasz harcát a kilőtt szovjet és volt ÁVH-s járművek menekülő személyzete ellen. A kiskunmajsai katonák ellen indított nyomozást és később a hadbírósági eljárást a pestlőrinciek ügyéhez kapcsolták[15].

 

E két honvéd alakulat katonái, azaz Varga Miklós és társai perében 25 vádlottra mondtak ki ítéletet (köztük felmentést is). Tehát a Mecséri ezredes és társai elleni per 52 vádlottján kívül a jutadombi harcok miatt további 25 katona, rendőr és tiszt került hadbíróság elé. Azt 1960-ban elítéltek szerencséjére ekkorra már nem volt akkora a bosszúszomj, mint két évvel korábban az esztergomiakkal szemben. Varga Miklós és társai 1-3 év közötti börtönbüntetést kaptak, kivéve a két kiskunmajsai honvédtisztet. Kurai Károly hadnagyot 10, a harcot ténylegesen vezető helyettesét, Meszes Károly hadnagyot 15 évi börtönre ítélték[16]. Az 1963-ai évi amnesztia keretében szabadlábra helyezték őket.

 

A jutadombi harcok emlékezetében – könyvben, filmen, emlékünnepségen – mindhárom honvéd alakulat katonáinak helyet kellene biztosítani.

 

Csakúgy, mint a harcokban részt vett pesterzsébeti és soroksári nemzetőröknek is. A Pesterzsébetet és Soroksárt egyesítő akkori XX. kerület nemzetőr főparancsnoka, Oltványi László arra utasította nemzetőreit, hogy Pesterzsébetre ne engedjék be az oroszokat, és rendszeres járőrtevékenységet rendelt el. A Török Flóris utcai 47. számú rendőrőrsön tevékenykedő osztag felügyelete alá tartozott a Jutadomb.

Gyergyói Ferencnek, a nemzetőr szakasz helyettes parancsnokának a vezetésével jártak ki oda, tüzelőállásokat létesítettek, élelemmel, itallal látták el a fegyvereseket. A szovjet csapatok november 3-áról 4-ére virradó éjszakai mozgása miatt riadóztatták a nemzetőr szakaszokat. Gyergyói Ferenc pesterzsébeti nemzetőrei kivonultak a Jutadombra. Oltványi László gépkocsin maga is kijött, és egyeztetett Kliebert századossal. Oláh Ödön soroksári nemzetőr parancsnok a soroksári tanácsházán tartott eligazítást, majd a Jutadombhoz vezette nemzetőreit.

Ott megállapodott a honvédtisztekkel az együttműködésben: a tüzérek kilövik az érkező szovjet páncélosokat és járműveket, a nemzetőrök megsemmisítik a járművekről menekülőket. Oláh Ödön osztaga egyik részét a Jutadombon hagyta, másik részével a Jutadombbal átellenben a Marx Károly (mai Grassalkovich ) út közeli házait szállta meg. Helyettese, Deutsch István a 32. szám alatti Gubacsi-villában foglalt állást[17]. (Az előzetes tervek és előkészületek ismerete alapján nem akkora jelentőségű a filmben kissé egyoldalúan hangoztatott állítás, amely szerint a szovjet-volt ÁVH-s osztag intézett volna támadást a jutadombi honvédek ellen, akik csupán ezt viszonozták. A hadbírósági perben ez a védekezésük az egyetlen esélyt jelentette a számukra, de ha valamennyi körülményt mai ismereteink szerint elemezzük, akkor árnyaltabban kell fogalmaznunk.)

 

A nemzetőrök illetve polgári személyek elleni későbbi perekben az államrend megdöntésére irányuló szervezkedést, továbbá a szovjet csapatok ellen vívott harcot akarták bebizonyítani Pesterzsébeten általában, de nem a Jutadombra összpontosítva. A sokéves börtönbüntetést szenvedett nemzetőrök és parancsnokaik – mint Deutsch István, Gyergyói Ferenc - neve és jutadombi szerepe feledésbe merült. Ma már csak sírjukat kereshetjük meg a pesterzsébeti temetőben[18].

 

A Jutadombon harcolt pesterzsébeti és soroksári nemzetőrök, rendőrök, polgári lakosok harcáról és áldozatáról még ma sincs emléktábla. A november 4-i összecsapás egyik helyszínén, a mai Grassalkovich-út elején még áll a ház, amely előtt kilőtték a volt ÁVH-sokat szállító egyik teherautót, és amelynek kertjén át menekültek a túlélők a nádasig[19]. Legalább ide illene egy emléktábla.

 

 

 

 

Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. E-mail címed: Szöveg:

Képgaléria