Kárpátalja,emlékhelyek
„…Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére…”
Marossy Endre:
29.Kárpátalja, történelmi emlékhelyek – Historical memorials in Transcarpathia
Harminc évnél is régebben jártam először Kárpátalján. Húsz évnél is régebben vettem részt a kárpátaljai magyar anyanyelvű történelemtanárok beregszászi továbbképzésén. Három tekercs színes diát fényképeztem, ebből a gépemben lévő utolsó tekercs nagyszerűen sikerült, a szállodai szobámban tárolt első kettő – mint itthon az előhívásnál derült ki - átvilágításon esett át és használhatatlanná vált. Nincs tíz éve, hogy többször is nekiindultam Kárpátalja felfedezésének, és legnagyobb részét – olykor többször is – bejártam.
Megszerettem ezt a 12,800 négyzetkilométeres, több, mint 1.250.000 lakosú országrészt, ahol még mindig több, mint 150.000 lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
Kárpátalja gyönyörű, változatos országrész. A magyarok lakta részek templomai, várai a megszokott hazai hangulatot őrzik. A Kárpátok csodálatos vonulatai, hágói nekünk, anyaországiaknak alig elérhető élményeket kínálnak. Az én szememben inkább az erdélyi, mint a felvidéki hegyvonulatokra emlékeztetnek
De a kárpátaljai Kárpátok valamennyi elcsatolt résztől különböznek abban a földrajzi-történelmi pontban, amit a Himnusz kiemel: Kárpát szent bérce, Vereckei hágó.
Etelköz felől nézve a Kárpátok félelmetes vonulata önmagában elegendő, de legalábbis csak nagy hadjárattal leküzdhető védelmet biztosít a róla elnevezett medencének. A magyar katona rendíthetetlenül hitt a Kárpátok leküzdhetetlenségében, még a második világháborúban is. Ellenfeleink lehetőleg elkerülték a hegyi hadműveleteket. A z orosz hadsereg 1914/15-ben vereséget szenvedett a Kárpátokért vívott harcokban. A szovjet Vörös Hadsereg Románia átállása után Dél-Erdélye harc nélkül jutott be, és onnan előrenyomulva a bekerítés fenyegetésével érte el Kárpátalja kiürítését.
A VERECKEI-HÁGÓ
A honfoglaló magyarság harc nélkül jutott át a hágókon: a zöm az etelközi magyar köznéppel együtt a Délkeleti Kárpátokon, az Árpád fejedelem vezette haderő a Vereckei hágón át.(Szerednyovereckij pereval.) Ezt örökíti meg a Himnusz, ez a témája Feszty Árpád Ópusztaszeren kiállított körképének.
A 869 méter magas Vereckei hágó legmagasabb pontján a Millennium évében emlékművet állítottak, amit a történelem vihara elsodort. 1996-ban állítottak fel új emlékművet, amit ukrán nacionalisták rögvest megrongáltak, és a közelben saját történelmi felfogásuknak megfelelő emlékművet állítottak fel. A magyar honfoglalási emlékmű az eredeti tervek szerinti teljességében mindmáig nem készült el.
A Vereckei hágóhoz két további országos jelentőségű történelmi esemény köthető.
1241 tavaszán Tomaj nembeli Dénes nádor eltorlaszolta a hágót, hogy megakadályozza a közeledő mongol haderő benyomulását, de a túlerő elől meg kellett hátrálnia.
1703-ban II. Rákóczi Ferenc az akkori Lengyelország felől a Vereckei-hágón át nyomult be és kezdte meg szabadságharcát. Tankönyveinkben, történelmi térképeinken „a klimieci hágót” emlegették, tévesen. Klimiec a galíciai oldalon található utolsó falu, talán ez tévesztett meg egyszer valakit, akinek téves névhasználatát utóbb mindenki átvette. Szerencsére a legújabb tankönyvekben már a helyes név szerepel: Vereckei hágó. Rákóczi ezen a hágón át hagyta el örökre hazáját 1711-ben.
KÖZÉPKORI EMLÉKEK
Amint Feszty Árpád Körképe is sugallja, a hágóról gyönyörű látvány nyílik az ország belseje felé.
Az egyik legkorábbi megyeszékhelyünk, Borsova földvára ma is bejárható, Mezővári ( Vari) község határában.
A középkori templomok közül Gerény kiemelkedő jelentőségű, hiszen a belső félkörös fülkés, falfestményekkel díszített templomból összesen három maradt ránk a Kárpát-medencében, ezek egyike a gerényi. (Ma már Ungvárhoz tartozik, Horjani.)
A ma már református, egykori gótikus római katolikus templomok közül Benét választottam ki. (Mai közigazgatási neve is Bene.)
HUSZT VÁRA
Akárcsak Burgenlandot, Kárpátalját is a várak vidékének tartják, habár mindkét országrészben terület nagyságához mérten kevés várrom maradt fent. Elsőként mutatom be Husztot, ahová többször is elmentem, hogy fényképpel adjam vissza Kölcsey Husztról írt verssorait: „Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.”
MUNKÁCS VÁRA
Kárpátalja legismertebb, az egész országrészt jelképező vára Munkács. (Mukecseve.) Neve összeforrott Zrínyi Ilonáéval, II. Rákóczi Ferenc édesanyjáéval, habár a vártól elválaszthatatlan a fejedelem neve is, amit az alsó vár loggiái közé vésett felirat ma is bizonyít. A Latorca völgye fölé emelkedő, romjaiból újjáépített vár ma a legszebb Kárpátalján.
Anonymus szerint a honfoglalók először ezt a helyet foglalták el. A Vereckei-hágó felől vezető úton Munkács az első jelentős település, ott, ahol kereszteződnek az Ungvárt Huszttal összekötő, továbbá a Beregszász felé vezető utak. Hunyadi János kormányzó emelte városi rangra 1445-ben. A Bereg vármegyéhez tartozó Munkács első erődítése a feltehetően 1263 után épült királyi vár volt, a város fölé magasodó szikladombon, a mai vár elődjeként. Négyzetes alaprajzú lakótorony lehetett, övezőfallal.
A vár 1446-tól Hunyadi Jánosé, majd Mátyás királyé volt. Feltehetően a XV. század elején erősítették meg köralaprajzú tornyokkal az övezőfalat. E tornyok ma is állnak. A XVI. században királynéi tulajdonba került vár nem játszott fontos szerepet. Bethlen Gábortól kezdődően Munkács az erdélyi fejedelmeké.
Munkács 1633-ban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem birtokába került a várossal együtt, és jelentősége a következő évtizedekben megnövekedett. Országos ismertségét I. Rákóczi Ferenc özvegyének, Zrínyi Ilonának köszönhette. Ő 1682-ben hozzáment Thököly Imréhez, így Munkács a kuruc mozgalom egyik központja lett. A kuruckirály sorsát azonban eldöntötték a következő évek sorsfordító eseményei: a Bécs ostromára vezetett oszmán hadjárat kudarca (1683), majd a keresztény csapatok ellentámadása. 1685 októberében a temesvári pasa átmenetileg börtönbe vettette a fejedelmet, Caprara császári tábornok pedig már novemberben ostrom alá vette Munkácsot. Zrínyi Ilona hősiesen védekezett. Vele élték át az ostromot gyermekei, Rákóczi Julianna és II. Rákóczi Ferenc is. Ő írta édesanyjának születésnapi köszöntőjében a szállóigeként idézett verssort: „ Egy Munkács várában szorult a szabadság”. Caraffa tábornok ostromzárat vont a vár köré. Zrínyi Ilona továbbra is kitartott, ám a következő két évben Munkács teljesen elszigetelődött. Thököly Imre nem tudott felmentő sereget kiállítani. Eger török őrsége 1687-ben letette a fegyvert. 1688. január 17-én Zrínyi Ilona átadta a Munkácsot az ostromlóknak. Őt magát gyermekeivel együtt Bécsbe szállították. Munkács várát császári katonaság szállta meg.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetén ezúttal a kuruc csapatok vették ostromzár alá Munkácsot és 1704. február 16-án elfoglalták. A vár a Rákóczi-szabadságharc idején fénykorát élte. Rákóczi Demoiseaux francia hadmérnököt bízta meg Munkács korszerűsítésével. A vár bástyái 1705-1710 között elnyerték mai formájukat. Gyakran tartózkodott itt a fejedelem, innen indult száműzetésébe is.
A várat 1787-től 1896-ig börtönként használták ki. A millennium évében a felső várnak a város fölé magasodó északkeleti bástyáján 24 méter magas oszlopot állítottak fel, tetején turulmadárral. Trianonban Csehszlovákiának juttatták Munkácsot, a várat a csehszlovák katonaság kaszárnyának rendezte be, a millenniumi emlékművet 1924-ben ledöntötték. Első kárpátaljai utamon a turulmadarat az ungvári (Uzshorod) vár udvarán, feliratos talapzatát az egyik falszakasz mentén a földbe döngölve találtam meg.
AZ UZSOKI CSONTHEGYEK
Amikor édesanyám emlegette az első világháborút, a galíciai és kárpáti harcokat (amelyekben családunk hősi halottat és sebesültet is vesztett), sejtelmesen mondta: az uzsoki csonthegyek. (Mai közigazgatási név: Uzsok.)
Később rábukkantam egy könyvre, amiről azonnal eszembe jutottak édesanyám szavai: Pilisi Lajos: Az uzsoki csonthegyek. Rögtön az elején nagyon szépen írt az Uzsoki-hágó védelmében hősi halált halt Csermák Mihály ezredesről, az uzsoki hősről. Az ő síremlékét a bajai temetőben fedeztem fel.
Évtizedek múltán a könyv és a síremlék okán határoztam el, hogy elmegyek az Uzsoki hágóhoz.
A felkészülés során merő véletlenül rátaláltam Csermák ezredes hősi halálának szemtanújára. Ő Rechtnitz Viktor hadnagy volt, akit mint későbbi századost bemutattam itt a honlapon az Isonzó- Monte San Michele hőseiről írt oldalon. Rechtnitz százados a budapesti 1. honvéd gyalogezred egyik legszebben dekorált tisztje volt. Rettenthetetlen bátorsággal harcolt katonái élén az Isonzó-csatákban, és arany vitézségi érmet érdemelt ki. (Amit csupán mintegy 1500-an kapták meg az egész háború folyamán!)
Zsidó volt, egyik szerkesztője és szerzője „A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma” c. kötetnek, ami 1941-ben jelent meg.
Rechtnitz Viktor édesapjával Berlinben élt, mindketten fogorvosként dolgoztak. A nagy háború kitörésekor önként tért haza, jelentkezett harctéri szolgálatra, és az 1. honvéd gyalogezred menetzászlóaljával került ki a frontra.
Mi történt az Uzsoki hágónál 1914 őszén?
A nagy háború első hónapjaiban az orosz gőzhenger kiszorította Galiciából az Osztrák-Magyar Monarchia csapatait, körülzárta Przemysl erődjét (mely ostromról külön írok ezen a honlapon), és az Uzsoki hágón át, továbbá Bártfa, Mezőlaborcnál (Bardejov,Medzilaborce, Szlovákia) benyomult Magyarország területére is. A háború első négy hónapjában az osztrák-magyar csapatok annyi katonát veszítettek el, amennyivel a háborút elkezdték. Az oroszok ellen már magyar területen harcoló 3. hadsereg parancsnoka, Boroevic Szvetozár gyalogsági tábornok (a későbbi „isonzói oroszlán”, a legeredményesebb osztrák-magyar hadseregparancsnok) már a Budapestig, a Duna vonaláig történő visszavonulást fontolgatta. De még ezelőtt minden lehetséges tartalékot összeszedve kísérelte meg a lehetetlent, és az Uzsok térségében harcoló csapatok élére új parancsnokot állított, Szurmay Sándor altábornagyot. Neki sikerült megállítania az orosz előrenyomulást, a hadsereg balszárnyának ugyanez sikerült a mezőlaborci szakaszon. Itt mindent eldöntő ütközetre készült Boroevic tábornok, ennek érdekében Szurmay altábornagyot seregének zömével nyugatra csoportosította át.
Szurmay altábornagy az Uzsoki hágó védelmére magára hagyott, mondhatni maroknyi erő élére Csermák Mihály ezredes, dandárparancsnokot állította. Csermák ezredes haláltmegvető bátorsággal és állandó személyes példamutatással látta el parancsnoki feladatait. Lován mindig odaért, ahová szükség volt rá, és rövid idő alatt legendás hírnévre tett szert.
Amíg egy ilyen alkalommal lóra nem pattant, hogy tovább folytassa parancsnoki körútját, mert ebben a pillanatban egy orosz gyalogos lelőtte. 1915 első napja volt. A lehanyatló ezredest nem más kapta karjába, mint Rechtnitz Viktor hadnagy. Ő a felbőszült katonák élén megrohamozta és el is foglalta a dombot,ahonnan a lövést leadták. Évtizedekkel később leírta Csermák ezredes hősi halálának körülményeit, és olyan pontossággal, hogy nehézség nélkül rátaláltam Ligetes a falu (Luh) templomkertjére, ahol Csermák ezredest a halálos találat érte, felfedeztem a hajasdi (Zhdeniyevo) dombot is, ahonnan a lövést leadták.
Csermák ezredes nem hiába áldozta életét: az oroszok nem tudtak ismételten betörni országunk területére. Az uzsoki hágón még áll az első világháborús emlékmű, magyar nyelvű emléktáblával. Mellette katonai temetőt találunk mindkét fél hősi halottaival.
KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
A trianoni diktátum értelmében Kárpátalja (Podkarpatská Rus) Csehszlovákiához került. A nagyhatalmak által elfogadott, de legalábbis nem kifogásolt első bécsi döntés (1938.november 2.) értelmében a Felvidék déli, döntően magyarlakta sávját, így Ungvárt, Munkácsot, Beregszászt Magyarország kapta vissza. Egyidejűleg Csehszlovákia elismerte a megmaradt kárpátaljai terület autonómiáját. Ez kevésnek bizonyult, Karpatska Ukraina önállósulni akart. 1939. márciusában megszűnt a független Csehszlovákia. Szlovákia kinyilvánította függetlenségét, Hitler létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust. Kárpátalja kérdésében a magyar kormány Hitlerhez fordult. Kárpátalja nem képezett német érdekeltséget, ezért továbbra is jogszerű keretek között került sor egy újabb trianoni országrész visszacsatolására. Kárpátaljára 1939 márciusában vonult be a magyar királyi honvédség, leküzdve a cseh és ukrán fegyveresek szórványos ellenállását.
A II. világháború időszaka végzetes sorsforduló volt Kárpátalja lakosságának. Két nyomasztó emlékhely következik.
A BEREGSZÁSZI ZSIDÓ TEMETŐ
Az 1921. évi csehszlovák népszámlálás szerint Kárpátalján több, mint 80.000 zsidó vallású személy élt.
A kárpátaljai és benne a beregszászi zsidó lakosságot csaknem teljes egészében deportálták. A haláltáborok borzalmait mintegy 7000-en élték túl, az elhurcoltak kevesebb, mint 10 %-a.
A 2001.évi népszámlálás adati szerint zsidó nemzetiségű volt a kárpátaljai lakosság 0,19 %-a, összesen alig több, mint 2400 fő. A különbözet elsődlegesen a haláltáborokban tömegesen elpusztítottak számából adódik.
Beregszászon (Berehovo) az 1941. évi magyar népszámlálás a 19 373 lakosú városban 5856 zsidónak minősülő lakost talált, ami 30,2 százalékos részarányt jelentett.
A zsidó temető döbbenetesen elhagyatott, habár rendezett. Az Auschwitzban elpusztítottak emlékére állított sírkövek mellett a tovább élők magyar és héber nyelvű, olykor új feliratok bizonyítják a beregszászi zsidó lakosság létét.
A MAGYAR LAKOSSÁG HALÁLTÁBORA SZOLYVÁN
A II. világháború késői szakaszában, 1944 októberében foglalta el a 4. Ukrán Front Kárpátalját. Novemberben megkezdődött magyar és német lakosság összeírása. November 16-án összegyűjtötték a 18-50 év közötti magyar férfiakat, és 3 napi élelemmel a háború kárainak helyreállítására vezényelték őket. Ezt nevezték malenkij rabot-nak, kis munkának. Mintegy 30.000 férfit hurcoltak el, közülük több, mint a fele, 16.000 ember belepusztult a következő hetek, hónapok,évek nélkülözéseibe.
A hírhedett szolyvai (Szvaljava) haláltábor helyén emlékművet állítottak, magyar, német, ukrán és latin nyelvű emléktáblával. A közelben központi emlékpark létesült. Területenként, helységenként helyezték el az emléktáblákat, megörökítve láger áldozatainak és a harcban elesett hősi halottak nevét.
A SZTÁLINIZMUS ÁLDOZATAI
A II. világháború lezárása után a Szovjetunió szövetségese, Csehszlovákia azt kapta jutalmul, amit a Szovjetunió háborús ellenfele, Magyarország büntetésből: területének egy részét elveszítette, és éppen a szövetséges Szovjetuniónak volt kénytelen átengedni Kárpátalját.
A munkácsi várban előbb börtönt rendeztek be, majd 1973-ig iskola működött benne. Három évtized alatt katasztrofális állapotba került.
Számomra döbbenetes élményt jelentett a középső várban a járhatatlanul és használhatatlanul hátrahagyott volt iskola, amit ellenpontozott a megmaradt felirat a homlokzatán: Rákóczi tér. A keleti oldalon beszakadt födém, semmibe induló, leszakadt lépcsősor meredt a levegőbe. A felső várat gaz lepte be.
Munkács városában és Kárpátalja számos helyén emléktáblát állítottak, emlékhelyet létesítettek a sztálinizmus áldozatainak.
Nekünk, anyaországiaknak van későbbi tragikus emlékünk is. Az 1956-os forradalom leverésére indított Forgószél hadművelet keretében a szovjet csapatok összefogdosták a felkelőket, vezetőket, gyanúsakat és családtagjaikat, és őket deportálták Kárpátaljára, sőt még keletebbre, Galíciába. Csak az ungvári börtönben 846 foglyot tartottak nyilván, közöttük 23 nő, illetve 9 kislány volt.
A kárpátaljai bástyás várakról is írtam bölcsészdoktori (régészet) disszertációmban 1986-ban, amely kiadásra került 1991-ben: XVI. századi váraink (1521-1606).
Ha még többet szeretne tudni Kárpátaljáról és látni szeretné az ott készített sok-sok felvételemet, szívesen beszélek Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében, vagy akár a helyszínen.
Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. |
Képgaléria
|
Menü
Hirdetés