Marossy Endre dr.

Október

Marossy Endre:

21.Eger csillagai - az egri diadal – The Victory of Eger 1552

( 1552. október 18.)

 

 

Felvirradt immár ez a keddi nap. A vár népe joggal bizakodott abban, hogy megpróbáltatásaik a végükhöz közelednek. Hiszen négy nap múlt el újabb roham nélkül. Mintha várna valamire a török had, vagy mintha nem tudná, mihez kezdjen. Ilyen csodát nem sokan láthattak a magyar királyság területén! Ha a török megjelent egy vár alatt, akkor azt általában bevette. Kivétel alig akadt:1532-ben Jurisics Miklós I. Szulejmán szultánnal dacolva megvédte Kőszeget,csakhogy a hősies helytállásról kevesen tudtak. 1551 októberében Losonczy István alföldi főkapitány ugyan megvédte Temesvárat Szokollu Mehmed ruméliai pasa ellenében, de győzelmét feledtette a következő évi kudarc: Kara Ahmed pasa másodvezér kikényszerítette a vár feladását.

OSZMÁN HADJÁRAT 1552-BEN

A Temesvár bevételét követő három hónapban az oszmán had sikert sikerre halmozott. Eger falai előtt azonban elakadt a diadalmenet. Okát sokan keresték. Végül mindenki annak a csodálatos tehetségű írónak, Gárdonyi Gézának a véleményére jutott, aki örök álmát alussza a vár délkeleti bástyáján.

Regénye, minden magyar közös gyermekkori élménye, az Egri csillagok a várvédők mindent legyőző hősiességének állít emléket. De ha a hősiesség elég lenne a diadalhoz, akkor Nándorfehérvár, Temesvár, Szigetvár, vagy akár a kis Drégely soha nem uralta volna a törököt. Talán nem is nagyon illendő emlegetni azt, hogy a hajdani ellenségnek is voltak nagyon bátor, nagyon eszes, a sikerért az életüket sem sajnáló katonái. Hősies elszántság, jó fegyverek, katonai szaktudás nélkül esély sincs a győzelemre, de hasonló adottságokkal rendelkező ellenfelek között ez kevés. Zrínyi Miklós, aki a hadvezéri mesterségről koszorús költőként is szólt, Gárdonyihoz képest mintha kissé szkeptikus lenne: jó szerencse, semmi más – állította egész életében. Igaz, írta ezt is: bátraké a szerencse.

A VÉGEK DÍCSÉRETE

1521-től a magyarországi várak bátran harcoló katonáit mintha elhagyta volna Fortuna. Negyedszázad alatt kialakult országunk közepén az a jellegzetes félhold, ami megnehezítette az összeköttetést a királyi Magyarország és János Zsigmond fejedelem Erdélye között. De a vereségek még nem érlelték meg a felismerést, hogy jobb a béke három részre szakadt országban, mint a folyamatos vérveszteség és vereség az újraegyesítés illúziójáért. Ennek valós esélye nem volt: az oszmán birodalmat elfoglalt területeiről még az ereje teljében lévő, más országok és országrészek fölött rendelkező Magyarország sem tudta visszaszorítani. A magyar egyszersmind cseh király, Habsburg I. Ferdinánd a birodalomban csak Ausztria főhercege volt. Most a vallásháborúktól megosztott birodalom ura, V. Károly német-római császár nem tudott érdemi segítséget nyújtani a török ellen, sőt olykor magyar huszárokra is szüksége volt. A Habsburg- és oszmán birodalmak harcának átmeneti holtpontján, 1547-ben öt évre szóló békét kötöttek. Ennek fedezete alatt tett kísérletet György barát, Erdély tényleges irányítója a gyermek János Zsigmond, kevésbé elismert nevén II. János választott magyar király helyett, az ország újraegyesítésre. 1549-ben a nyírbátori egyezményben elismerte I. Ferdinánd király jogait. 1551-ben Castaldo királyi hadvezér és a körülményekhez képest számottevő, a feladatokhoz mérten gyenge,7.200 főnyi serege Erdélybe érkezett. Izabella a fia nevében lemondott a koronáról, és Kassára távozott. I. Ferdinánd Erdély vajdájává nevezte ki György barátot, aki visszaszolgáltatta az általa őrzött Szent Koronát. A királyi csaptok megszállták a Temes-köz és a Marosmente várait. Temesvár székhellyel létrejött az alföldi főkapitányság, a dunáninneni és a dunántúli mellett az ország harmadik katonai körzete. A tisztet, egyszersmind Temesvár főkapitányi tisztét Losonczi István töltötte be.

 

A Porta azonnal tiltakozott. Szulejmán – egyelőre még a béke keretei között – megbízta Szokollu Mehmed ruméliai pasát az eredeti helyzet visszaállításával. Ez azonban nem maradt egyszerű rendfenntartó feladat: Temesvár magyar és spanyol őrsége bátran helytállt, a visszavonuló oszmán had nyomában Castaldo és Losonczy csapatai visszafoglalták a nyáron török kézre került várakat, sőt megostromolták Lippát is. A várat feladó őrséget utóbb, elvonulás közben, magyar huszárok megtámadták, és legnagyobbrészt levágták. A következményeket legfeljebb György barát sejthette, ezért is bizonytalanodott el. Ez az életébe került: a királyi had árulástól tartó másik vezére, Sforza Pallavicini megölette. Holott György barátnak igaza volt, nem lett volna szabad ingerelni a szultánt: Erdély visszatérését, a számára megbízható vezetők félreállítását és megölését, nem utolsósorban a temesvári kudarcot nem tűrte az akkori világ legjelentősebb birodalmának ura, Nagy Szulejmán.

TEMESVÁR ELESTE

Az 1552. évi hadjárat céljai következtek a fent vázolt eseményekből: Temesvár elfoglalásával biztosítani Erdély leválasztásának katonai feltételeit, visszahelyezni Izabellát illetve János Zsigmondot Erdély élére. Szulejmán ezúttal nem állt a hadjárat élére. Egyrészt nem tartotta szükségesnek egész birodalma erőit mozgósítani, másrészt számítania kellett a perzsa sah újabb támadására. Kara Ahmed pasa másodvezér, aki jelen volt Temesvár előző évi ostrománál, így is jelentős túlerővel rendelkezett. Szulejmán egyébként világpolitikai szinten teremtette meg a kedvező körülményeket a támadásra. Szövetségesei, I. Henrik francia király Elzászban, a protestáns német fejedelmek Tirolban támadták meg V. Károlyt és öccsét, Ferdinándot. A Földközi-tengeren az oszmán flotta legyőzte a velencei hajóhadat. Erdélyt török, tatár, havasalföldi és moldvai csapatok fenyegették. Hadim Ali budai pasa is kivonult csapataival, és ide kötötte a felső-magyarországi királyi csapatokat, sőt azokat augusztus 10-én, a palásti csatában szétverte. A következő nagyobb sereg, Móric szász választófejedelem mintegy 15.000 fős hada augusztus második felében Győrig jutott, és ott ütött tábort. Ott is maradt, várakozva a további német birodalmi csapatok érkezésére.

 

A magyar rendek általános felkelése ugyanolyan okból maradt el, mint Nándorfehérvár ostromai idején: a király az országtól távol volt, a hadjáratban nem vehetett részt, a rendek pedig csak a király seregének részeként kötelezhetők általános felkelésre. Önként és saját költségükön nem szálltak hadba. A néhány megyére korlátozódó részleges felkelés nem sokat segített az alföldi főkapitányság gondjain. Losonczy pedig nem rendelkezett Hunyadiéhoz mérhető vagyonnal. Felfogadott egy kisebb csapatot, de az erőviszonyokon ez nem változtatott.

 

Ahmed pasa megfelelő túlerővel rendelkezett, és ezt jól is alkalmazta. 34 napi ostrom után a vár átadására kényszerítette az utolsó lehetőségükig bátran harcoló temesváriakat. Az elvonuló őrségen megtorolta az előző évi lippai esetet, levágatta illetve fogságba ejtette őket. Eközben Ali budai pasa elfoglalta a Nógrád megyei várakat, melyek közül egyedül a drégelyi vár őrsége szállt szembe vele . Innen a szolnoki vár alá vonult, azt körülzárta, de az ostromhoz az ő erői kevésnek bizonyultak. Ez a helyzet megváltozott, mihelyt beérkeztek Ahmed pasa csapatai. Szolnok őrsége ekkora túlerő láttán megijedt, szeptember 4-ére virradó éjjel kiszökött a várból, sorsára hagyva parancsnokát. Az oszmán had teljesítette a kitűzött célokat: Temesvár után elfoglalt egy sor további várat, és észak felé kiterjesztette a budai vilayet határait. A szolnoki rév birtoklása azt jelentette, hogy Felső-Magyarországról induló sereg csak hatalmas kerülővel, Tokajnál kelhetett át a Tiszántúlra. Erdély stratégiai helyzete nagyon kedvezőtlenné vált, Magyarország felől valójában megvédhetetlen volt.

ROSSZ AKOL?

Ha most Ahmed és Ali pasák hazavonulnak, akkor ezt egy nagy hadjárat győzteseiként tehet-ték volna meg. De nem így cselekedtek. Ali budai pasa a vilayetre állandó és közvetlen fenyegetést jelentő egri várat rossz akolnak, védőit barmoknak nevezte, és felcsillantotta Ahmed pasa előtt egy újabb könnyű győzelem esélyeit. A másodvezér hitt a budai pasa tájékozottságában. Nem kellett volna: Ali pasa vagy nagyot tévedett, vagy nagyot akart mondani.

 

Az egri várat az előző években folyamatosan erősítették. A Szent István által alapított püspökség székhelyét a középkorban tornyokkal erődített vár védelmezte. Kétségkívül legszebb épülete az 1475 előtt felépült gótikus püspöki palota volt.

 

Most ebből a már elavult várból bástyás, erős erődítményt formáltak. Az 1548 júliusában kinevezett kapitány, Dobó István kiváló parancsnoknak bizonyult. Minden erejét Eger korszerűsítésére fordította. Az általa építtetett, róla elnevezett bástya a vár legkomolyabb védőműve lett. Átellenben észak felé kettős bástya emelkedett: az ágyúharcra is alkalmas Tömlöc-bástya, és előterében a domb széléig terjedő, palánkkal védett Földbástya. A két bástya által közrezárt nyugati fal nem kínált sok esélyt a támadónak. A Tömlöc-bástyától induló másik, északi falat a szemközti Királyszéke-magaslatról lehetett lőni.

 

Kedvezőtlenebb volt a védők helyzete a keleti oldalon. Itt a vár falai fölé emelkedett az Almagyar-hegy. Ezt a természeti adottságot az ostromló a középkorban nem tudta kiaknázni az íjak korlátozott lőtávolsága miatt. De most, 1552-ben a tüzérség félelmetesen közel került a várhoz. Az Almagyar-hegy felé és részben a domboldalon is külső vár épült, de ennek északkeleti saroktornyát, a Bebek-tornyot és déli bejáratát, az Ókaput nem volt idő és pénz bástyákra cserélni. Itt tehát kritikus helyzet alakulhatott ki. A belső és külső várak csatlakozását a mai Almagyar-tér felől fenyegette veszély.

 

Eger ereje abban állt, hogy teljes egészében falazott vár volt (szemben a részben falazott Temesvárral, és a teljes egészében palánk Szolnokkal), benne négy nagy, tizenkét kisebb ágyúval és képzett tüzérekkel. Lőport maga az őrség is előállíthatott. A várban szolgáló katonaság száma azonban a feladathoz képest kevés volt. A béke idején itt szolgáló 200 huszárt és 200 gyalogost I. Ferdinánd király most megkettőzte: 180 lovast és 250 gyalogost küldött. Élükön kipróbált tisztek érkeztek: Bornemissza Gergely és Zolthay István hadnagyok, akik a következő években Eger várnagyai lettek, és Pethő Gáspár hadnagy. Dobó és helyettese, Mekcsey István a fegyverfogásra alkalmas lakosokkal kiegészítette az őrséget. Július 21-én 8 vármegye szikszói gyűlése elhatározta a jobbágyok felének a felfegyverzését, és azt, hogy a bányavárosokkal és a szabad királyi városokkal együtt ezerötszáz katonát, ágyút, lőszert, lovat küldenek Egerbe. Igaz, hogy csak a tervezett létszám harmada gyűlt össze, de ez a létszám is meghaladta a király által küldött csapatét, és az összes várbeli katona több, mint egyharmadát tette ki. A vármegyékkel ellentétben Oláh Miklós egri püspök mint kancellár, aki eddig sem élt Egerben, nem küldött katonát, és a költségekből sem vállalt részt.

 

Végül mintegy 2.000 várbeli katona és lakos nézett szembe sokszoros túlerővel, habár nem akkorával, amit a korabeli túlzó források emlegettek éppen a diadal értékének kiemelése céljából. A szultán mellett harcoló janicsárok és az anatóliai csapatok nélkül Ahmed és Ali pasák egyesült erői a hadjárat eddigi veszteségei után legfeljebb néhány tízezer főt számlálhattak. Tüzérségük azonban elégséges volt, bizonyság rá Temesvár és Drégely bevétele. Ahmed pasa ereje tudatában szeptember 9-én megadásra szólította fel az őrséget. Dobó István felolvasta ezt az őrség előtt, majd tovább küldte az egri püspök útján I. Ferdinánd királyhoz. A megadásról sem ekkor, sem később nem esett szó. Dobóval az élen az egri vár népe esküvel kötelezte magát a helytállásra. Nyomatékot adott elszántságuknak az, hogy a vár négy hadnagya kis csapattal elément Arszlán bég Maklárnál táborozó csapatainak, és lest vetett nekik. A zsákmánnyal visszatérő katonák látványa, az első siker érzése növelte a védők harci elszántságát.

EGER OSTROMA

Az ostrom szokatlanul későn, szeptember 10-én kezdődött. Október 26-án, Kászim napján az oszmán had általában haza indult. Ezt most is feltételezve 46 nap állt rendelkezésükre. Ha nem áll be korábban az esős évszak, amiben a várvédők bíztak, ennyi idő elegendő lett volna bármely magyarországi várfalon a réslövésre. Természetesen akkor, ha egy jól kiválasztott szakaszra összpontosítják a topcsikat, és egyidejűleg megkezdik az aknaásást a lagumdzsik.

 

Itt, Eger alatt azonban az eddig kiválóan vezénylő Ahmed és Ali pasák hibásan értékelték a helyzetet, feltehetően elbízták magukat. A jelek szerint mindkét vezér, és még a harmadik jeles főtiszt, Arszlán székesfehérvári bég, később nagyhírű budai pasa is egymaga szerette volna bevenni a „rossz akolt”, ezért nem összpontosították megfelelően a rendelkezésükre álló erőt, elsősorban a tüzérséget.

 

Pedig az első lépés könnyűnek bizonyult. A nyugat felől a keskeny Eger patak által határolt várost ellenállás nélkül ürítette ki Dobó. Innen a városból a Boldogasszony (mai Szervita) templom környékéről Arszlán bég vezette az ostromot. Célja Tömlöc-bástya és a Földbástya szeglete volt Legkönnyebb helyzete az ostrom ötletét adó Ali pasának volt. Ő érkezett csapataival elsőként Eger alá, megszállta a Királyszékét és az Almagyar-hegyet. Feladatához mérten kevés ágyúja volt, és feltehetően nem voltak aknászai. Ali lövette észak felől a Tömlöc-bástyát, a belső- és a külsővár északi falát, a külsővár keleti falát.

Az Almagyar-hegytől a külsővár déli fala mentén készülődtek a janicsárok, célpontjuk az Ókapu volt, minimális tüzérségi támogatással. Ahmed pasa csapatai szeptember 13-ára teljesítették ki az ostromzárat a mai Népkerttől az Almagyar-térig. Ahmed rendelkezett a főerőkkel és a leg-több eszközzel, ő lövette a belsővár falát annak délkeleti szegletétől a Varkoch-kapuig, de segített Arszlánnak a Tömlöc-bástya lövetésében is.

 

A vár felgyújtása nyilakkal, gyújtó hatású lövedékekkel meghiúsult, mert az egriek leverték a tetőket, vagy beborították vizes bőrökkel. Megkezdődött a sáncok illetve a közelítő árkok ásása, valamint a falak lövetése. Dobó a vár ágyúival eredményesen vette fel a harcot, egyelőre távol tartotta a topcsikat, de a lőporral takarékoskodnia kellett. Szeptember 15-étől folyamatosan lőtték a várat a topcsik, tizenhárom napon át. Csakhogy az ostrom még a külsővár ellen is a reméltnél és szükségesnél lassabban haladt. Itt a védelmet vezető Bornemissza Gergely védőárkokat ásatott, azok sáncára palánkot rakatott, hogy katonái rejtve maradjanak. Amikor egy roham alkalmával kitűztek egy lófarkas zászlót, a védők azonnal letépték, amikor pedig a vár zászlaja egy faldarabbal együtt kiszakadt, egy katona kiugrott érte és visszahozta. A várbeliek éjszakai munkával igyekeztek helyrehozni a topcsik által okozott kárt. Ilyen munka közben a Bebek-toronynál halt hősi halált Bolyky Tamás, Borsod vármegye katonáinak hadnagya. Ezt a tornyot ekkor róla nevezték el.

 

Arszlán bég tüzérei még rosszabbul jártak. Eleinte kárt okoztak a Tömlöcbástya védőinek, de éppen ezért szeptember 19-én Pethő Gáspár, Zolthay István és Fügedi János hadnagyok kirohantak rájuk. Megszalasztották előbb az ágyúk fedezetét, majd a topcsikat, végezetül szétverték az ágyúk kerekeit, és beszegezték az elsütő lyukakat. Az oszmán had több, mint két hetet vesztegetett el, átütő eredmény nélkül.

EGRI CSILLAGOK

Szeptember 29-én Ahmed pasa próbára tette a vár védőit: megadásra felszólító levelét a várbeliek megetették az átadóval, akit azután börtönbe zártak. Nem maradt más, mint a roham. Ahmed pasa, habár nem tudott rést nyitni, mégis elrendelte a támadást. A Szent Mihály napi viadal azonban az egriek sikerét hozta: a magas falakon álló, jól felszerelt várvédőkkel szemben ezen a napon nem sok esélyük nyílt a létrákon felfelé igyekvő oszmán harcosoknak. A püspöki palota körül maga Dobó István, a Bolyky-toronynál Bornemissza Gergely és Zolthay István vezette győzelemre az egrieket. Miközben ezen a két ponton a várbeliek kerültek fölénybe, a külsővári Ókapunál rohamra indultak a janicsárok: hágcsóval, létrával, vagy egymás válláról indulva. Itt Pethő Gáspár hadnagy vezette a védelmet, de súlyosan megsebesült. A janicsárok megszállták az Ókapu tornyát, és zászlaikat is kitűzték rá. A torony visszafoglalására indított tartalékot puskatűzzel tartották távol. Dobó észrevette a fenyegető veszélyt, és a szentélybástyán felállított ágyúival tüzet nyitott a toronyra. Az összeomlott, maga alá temetve a janicsárokat. A fellelkesült várvédők kiszorították a még élő janicsárokat, majd utánuk ugráltak a falakról, és egészen a sáncokig kergették őket vissza.

 

Ahmed pasa kénytelen volt visszatérni az időrabló, módszeres ostromhoz. A tüzérségi tűz szüneteiben rendszeres rohamokkal fárasztotta a védőket. Kitettek magukért a lagumdzsik: aknát ásva igyekeztek alákerülni a várfalnak, és rést robbantani. De ezt a harcmódot a várbeliek is kiválóan alkalmazták, és ellenaknájukkal hárították a kísérletet. Ekkor, október 4-én a szerencse egyidőre az oszmánok mellé szegődött: véletlen körülmények között felrobbant a székesegyház szentélyében tárolt lőpor. Az oszmánok hangos kiáltozással próbálták megadásra bírni a várbelieket, de Dobó és Mekcsey a trombiták megfúvatásával és dobok veretésével elnyomta hangjukat. A zűrzavar közben kiújult a harc. De hiába rohamoztak bátran az ostromlók, a várbeliek hamar eszméltek, és visszaverték a rohamot. Dobó új puskaporos malmot építtetett, és így sikerült pótolni az elvesztett muníciót.

 

Fortuna végleg az egriek mellé állt: korán beköszöntöttek az őszi esők, sőt, a török krónikás szerint még havazott is. A topcsik minden tőlük telhetőt megtettek: több ponton szétlőtték a vár falait. Örökre eltűnt a délnyugati bejárat, a Varkoch-kaputorony. A déli belső falat erősítő bástyát is szinte földig rontották. Szinte, de mégsem a földig, és mégsem nyílt megfelelő méretű rés. Október 12-én az idővel és időjárással versenyző Ahmed pasa rohamra küldte Ali pasa és Arszlán bég csapatait. A katonák feltehetően ugyanazt érezték, amit ő: ez az utolsó esély. Fanatikusan rohamoztak, habár kevés esélyük maradt a vár rongált falain védekező egriekkel szemben. Az újabb és újabb hullámok erejük végső megfeszítésére kényszerítették a vár védőit is, de ők, tisztjeikkel az élen, minden rohamot hárítottak. A püspöki palota és a Tömlöc-bástya védelmét Dobó István ezúttal is személyesen vezette. A másik fenyegetett ponton, a külsővár keleti falának védelmében Bornemissza Gergely, ahogyan nevezték: Gergely deák vetett be a maga nemében csodafegyvert: tüzes kereket.

Két összeszerelt hatalmas kereket kátrányos szalmával font be, belülre lőporos zacskókat erősített. Hasonló céllal késleltetett gyújtású hordókat is guríttatott az ostromlók közé. A mégoly harcedzett muzulmán katonák is fejvesztve menekültek a tűzokádó kerék útjából. Aki késlekedett, lángoló fáklyává változott. A déli oldalon, az Ókapunál Mekcsey István vezette az öldöklő küzdelmet. A hiábavaló roham számolatlanul szedte áldozatait az ostromlók soraiból, de a vár védői közül sem sokan maradtak seb nélkül, így Mekcsey sem.

HARC A VÉGSŐKIG

A nyilvánvaló kudarc láttán Ahmed pasa megrótta Ali pasát, amiért megtévesztette őt Eger állapotáról, és rávette az ostromra. Ez a vita már a vereség beismerése volt, de a visszavonulás elrendelése előtt Ahmed pasa minden egy lapra tette fel: másnap, október 13-án harmadszor is rohamra küldte katonáit. Ezúttal mindenkit előre küldött, közöttük a lóról szállított szpáhikat, akindzsikat is. De ekkor már karddal és doronggal sem lehetett mindenkit harcba küldeni. A Tömlöc-bástyánál Dobó István mindenre felkészülve, díszruhában maga is katonáival egy sorban harcolt. Kezén és lábán is megsebesült harc közben, apródját kilőtték mellőle. Körülötte az egri nők is harcoltak: fegyverrel, forróvizes, kátrányos üstök leborításával. Ilyen jelenetet örökít meg az egri vár mai főkapuja melletti dombormű. A Tömlöcbástyát megvédték, most a harc súlypontja áttevődött a Földbástyára, ahol maga Ali pasa irányította a rohamot. Hiába: a küzdelemben itt is az egriek kerültek fölénybe, és még a pasa bíborszínű zászlaját is elragadták.

 

A külsővár Bolyky-tornya ellen Arszlán bég vezette a rohamot. Az elkeseredett közelharcban megsebesült mindhárom egri hadnagy: Bornemissza Gergely, Zolthay István és Fügedi János is, de folytatták a küzdelmet. A roham itt is kudarca fulladt, és az egriek itt is elragadták a vezénylő Arszlán bég zászlaját.

 

Ezúttal az Ókapu elleni roham volt a leglanyhább: a janicsárok ugyan felkapaszkodtak a falakra, de miután Mekcsey katonái visszaverték őket, újabb rohamra már nem voltak hajlandóak. Estére minden elcsendesedett. A következő napokban mindkét fél a halottait kereste és szedte össze, ápolta sebesültjeit, és igyekezett erőt gyűjteni.

 

Október 17-én látta be Ahmed pasa, hogy nincs több esélye. Ha eddig nem tudott rést nyitni a vár falán, akkor Kászim napjáig sem tud, és egy újabb előkészítetlen roham csak a veszteségeket növelné. Csapatai tábort bontottak, és elvonult Belgrád felé. Másnap bontott tábort Ali budai pasa hadinépe. 1456-ban Hunyadi a diadal után nem üldözte II. Mehmed szultánt. Most az egri őrség nem nyugodott: a pesti országúton végig támadta a visszavonulókat. Fekete István portyája Üllő határában is keményen megtépázta az utóvédet.

EGER VÁR VIADALÁNAK EMLÉKEZETE

Az egri győzelem kivívta a keresztény Európa csodálatát. A maradék hazában hamar terjedt híre. Tinódi Lantos Sebestyén rögtön az ostrom után felkereste a várat, kikérdezte a résztvevőket.

Négy énekben, lantkíséretre írta meg az ostrom hiteles történetét. A hamar népszerűvé vált művet egy énekre rövidítette, summázta: ennek kezdő versszakai ma sok iskolában tananyagot képeznek. Tinódi név szerint említ számos várvédőt, akiknek sorát Gárdonyi Géza saját kutatása alapján bővítette. A hősi halált halt védők maradványait megtalálták a vár feltárásakor. Évtizedekig láthatták a koponyákat, csontokat a kazamata láto-gatói. Örök nyugodalmat a Hősök termében kialakított négy kőkoporsóban leltek. Közöttük állították fel Dobó István dobóruszkai síremlékének másolatát.

 

Az egriek győzelme a török elleni harc, tágabb értelemben a katonai kötelesség hősies teljesítésének örök példája. Egyúttal az új remény forrása is. Bebizonyosodott, hogy a több hadszíntéren lekötött oszmán birodalom erőforrásai is kiapadhatnak, és ilyen esetben még egy korlátozott célú hadjárat is kudarccal végződhet.

 

( Eger ostromairól további részleteket a szerző könyvében lehet olvasni: Harcra hív a kürt. Coldwell Könyvek, Budapest, 2005.)

 

Ha még többet szeretne tudni az egri diadalról és a vár ostromairól, ha látni szeretné a várban és a várról készített felvételeimet, szívesen mutatom meg ezeket Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében.

 

Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. E-mail címed: Szöveg:

Képgaléria