Történelmi tudománytár 7.   Marossy Endre:

 

51. Szovjet katonasírok Magyarországon 1956 - Graves of Soviet soldiers in Hungary in 1956

A szovjet katonák 1956. október-novemberi magyarországi veszteségeinek néhány előzetes tanulsága

Írásomat 2016.május15-én tettem fel honlapomra. Azért tekintem előzetesnek, mert a nyár folyamán törekszem valamennyi magyarországi szovjet, 1956-os katonatemető, egyes síremlék felkeresésére, ami – tapasztalataim szerint – folyamatos adatbővülést eredményez. A módosuló alap adatokat azonnal kicserélem, azok tehát a kutatásom során itt a legfrissebbek.

Úgyszintén folyamatosan bővítem a csatolt felvételeimet.

Mihelyt kutatásaimat lezárom, a teljes szöveget véglegesítem és ezt itt is jelezni fogom.

Az 1956. évi jutadombi harcokról készülő könyvem egyik fejezete a szovjet csapatok harcban elesettekben elszenvedett veszteségeiről szól. (Veszteség alatt a továbbiakban kizárólag az életüket vesztettek adatai értendőek.)Azért volt indokolt a kérdés elemzése, mert Eörsi Lászlónak az utóbbi években közzétett könyveinek új adatai és szempontjai, illetve ezek kapcsán folytatott többszöri eszmecseréink alapján világossá vált, hogy a „Forgószél” hadművelet pesterzsébeti (benne a soroksári) szovjet veszteségei magasabbak, mint amit a szakirodalom évtizedek óta elfogad (11 elesett). Ennek ellenőrzése azonban csak a teljes veszteséglista áttekintésével volt lehetséges. Ennek folyamán további lehetőségek nyíltak meg. Az alábbiakban öt témakört vizsgálunk meg:

- az elesett szovjet katonák jegyzékének értékelése és kibővítése új adatokkal,

- a temetőnkénti adatok értékelése,

- a naponkénti veszteséglista értékelése,

- Szűcs Miklós ezredes közlésének értékelése a Szovjetunió Hősének elestéről,

- a pesterzsébeti vonatkozású adatok értékelése.

Előzmény:

látszólag kis jelentőségű a konkrét adat, ami az adatok felülvizsgálatát előidéző lavinát elindította. Szűcs Miklós ezredes, akit a magyar kormányküldöttséggel egyidejűleg Tökölön 1956. november 3-án éjjel a szovjetek letartóztattak, évtizedekkel később úgy emlékezett, hogy a november 4-én reggel őt is szállító PSZH tüzet kapott a Jutadombnál. Egy szovjet ezredes, a Szovjetunió Hőse meghalt[1]. Szűcs ezredesnek ez az adata biztos hitelességűnek látszott[2] . Kétely annyiban volt indokolt, hogy a Jutadombbal kapcsolatos perekben nem került elő a szovjet áldozatok között sem ezredes, sem Szovjetunió Hőse, ami legalábbis furcsa, hiszen a Mecséri-perben pontosan annyi halálos ítéletet szabtak ki első fokon, ahány elesett szovjet katonát jeleztek a szovjet illetékesek. A kétely akkor erősödött meg, amikor Eörsi László elsőként közölte a Mecséri-per alapjául szolgálót jelentés eredeti kétnyelvű másolatát[3]. Protaszov gárda alezredes 1960-ban készített jelentése nem tartalmaz Szovjetunió Hősét (aki ezt a kitüntetést csak a Nagy Honvédő Háborúban szerezhette meg). Ez a hiány határozott kérdés megfogalmazásához vezetett, ami sajnos, csak a könyv elolvasása közben fogalmazódott meg bennem[4]. Egymás közötti levelezésünkben Eörsi Lászlóval együtt még mindig hitelesnek tartottuk Szűcs közlését, Eörsi véleménye szerint Szűcs eltéveszthette a rendfokozatot, amit én elképzelhetetlennek tartottam, de egyéb lehetőséget én sem találtam. A magyarországi szovjet veszteségekről készült táblázathoz[5] nem kapcsolódik név szerinti kimutatás, ilyent eddig más sem közölt. Kézenfekvőnek ígérkezett tanulmányozni a Szovjetunió Hőseinek a listáját, de ilyen összeállítás sok éven át nem volt elérhető. A legutóbbi hetekben találtam rá az interneten a név szerinti jegyzékre[6], amelyen 12.776 személy adatai szerepelnek, halálozási évszám szerinti visszakeresési lehetőség nincs. Név hiányában egyetlen lehetőség lett volna, átnézni a jegyzéket, hátha van közöttük 1956. november 4-én elesett Szovjetunió Hőse, ezredes. Külön jegyzék készült az 1956-ban vívott harcokért Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesültekről[7]. Ebben csak olyanok voltak, akik a harcok után, többségükben postumus kapták meg a kitüntetést, a Szűcs Miklós által említett ezredes nem tartozott ezek közé.

A választ a Magyarországon elesett szovjet katonák névjegyzéke[8] adhatta meg.

I. Az elesett szovjet katonák jegyzékének értékelése és kibővítése új adatokkal

A Magyarországon elesett (sebesüléseibe kórházban belehalt valamint eltűnt) szovjet katonák létszámának és főleg névjegyzékének teljes és pontos feltárása egyelőre lehetetlen, habár a csekélynek tekinthető veszteség (minden eddigi számítást kerekítve kevéssel több, mint 800 fő) 90 % fölötti eredményt tesz lehetővé, ami elegendően magas arány következtetések megalapozásához.

Évtizedekig a szovjet álláspont szerinti hivatalos adatokat közölték: 640 halott, 67 eltűnt, összesen 707 fő[9]. Ez a számadat vált közismertté[10] A szovjet honvédelmi minisztérium veszteséglistájára hivatkozó hadtörténeti összefoglalás szerint a hadműveletekben részt vett 7349 tiszt, 51 472 tiszthelyettes és sorkatona. A szovjet csapatok vesztesége 2260 fő, ebből 669 fő – 85 tiszt, 584 tiszthelyettes és közkatona – meghalt, 51 fő, köztük 2 tiszt eltűnt és 1540 fő megsebesült[11]. Az elesettek és eltűntek száma magasabb az előző hivatalos adaténál, 720 fő, ami a részt vett katonákhoz mérve 1,22 %. Van olyan számítás, ami szerint 722 fő veszítette életét[12]. A fentebb hivatkozott névjegyzék 707 nevet tartalmaz[13]. Az elesettek névjegyzékéhez készült bevezető tanulmány jelzi, hogy a névjegyzék nem teljes, hiányzik belőle pl. a Csepel fölött lelőtt IL-28 személyzetének harmadik – nem pilóta - tagja, Jarcev gárda főhadnagy. (Rá később visszatérünk.)

Az elesett katonák adatainak összegyűjtése[14] jól szervezetten, a régi háborús tapasztalatok felhasználásával történt. Ezeket a katonatemetőkből megszerezhető adatokkal lehet kiegészíteni.Szergej Szmoljannyikov a hajmáskéri katonai temető adatai alapján bővítette az elesettek név szerinti jegyzékét [15]. Az általa felsorolt, 1957-ben elhalálozott katonákat nem számítva 1956-ra jut 4 fő[16], ezért sem fogadható el Szmoljannyikov adata, aki szerint a helyesbített lista 721 főt tartalmaz[17].

Saját fényképes adattáramban további, a listán eddig nem szereplő neveket találtam. Korábban nem volt célom szovjet katonasírok fényképezése, tehát tervszerűen csak most készülő könyvemhez gyűjtök anyagot. Kecskemétre (és több más temetőbe) azonban csak a jövőben tudok eljutni. Korábbi felvételeim között találtam egy Nyíregyházán, az Északi temetőben létesített sírt, Kalcsenko Nikolaj harcosét, aki 1956 októberében esett el. (1.kép.)

 

A debreceni temetőben 3, a Kerepesi temetőben eddig 61, névjegyzékben nem szereplő katona sírját illetve obeliszkre vésett nevét fényképeztem le, továbbá ugyanitt 7 ismeretlen katonáét.(2.kép.)

Ebben a temetőben többször kiegészítettem felvételeimet. Úgy érzem, minden, 1956-ra vonatkoztatható nevet – sírt, obeliszket – lefényképeztem, csoportosítottam. Miután ebbe a temetőbe temették át az alsónémedi elesetteket is, a magyarországi szovjet veszteségek legteljesebb kiegészítése és feldolgozása ezeknek az adatoknak a további értékelésével valósulhat meg. Ezért sírról sírra, obeliszkről obeliszkre haladva törekedtem minden név és adat lefényképezésére. Jelenleg 130 fényképfelvételemen 630 név szerepel.

Az eredeti veszteségi lista közzétett változatán nem számozták meg a neveket. Volt, ahol az orosz abc sorrendje csorbult,volt, amin néhol változtattam. Valamennyi nevet beszámoztam, ide értve a fent említett szerzők által továbbá az általam eddig hozzáadott neveket, és a továbbiakban ezt a jegyzéket használom[18]. Ebben jelenleg –minden eddigi jegyzéknél lényegesen több – 802 név szerepel a hozzájuk tartozó adatokkal. A budapesti harcok 7 névtelen, a Kerepesi temetőben eltemetett katonáját nem számítottam hozzá a táblázathoz, hiszen számos elesett katona neve, sőt elestének napja is ismert, de annak körülményei nem, sőt még olykor az eltemetés helye sem. Ezért sokkal valószínűbb, hogy a név szerint ismert, egyébként eltűnt elesettekkel azonosítjuk az eltemetett ismeretlen katonákat, semmint feltételezzük, hogy az összes ismert adaton felüli ismeretlen katonákat temettek ide. Az 1956-os parcellával szomszédos II. világháborús parcella túlsó bejárati részén számos sírkövön szerepel 1956 az elhalálozás éveként. Sajnos, hónap, nap ezeken a sírköveken nem szerepel. Ebben a parcellába családtagokat is temettek. Egyelőre nem dönthető el, hogy ebben a parcellában ki esett áldozatul az őszi harci cselekményeknek, és ki halt meg az 1956-os év előző hónapjaiban? Egyelőre ezeket a neveket nem csatoltam a többihez. Az adatbázisból eddig három nagy terjedelmű excel táblázatot készítettem, majd ezekre alapozva egy összefoglaló adatbázist: a Magyarországon 1956. október 23-december 31. között elesett illetve sebesülésébe később belehalt katonák jegyzékét, feltüntetve elesésük napját, elkülönítve az utólag elhaltakat és a statisztikailag nem értékelhetőeket (pl. a névteleneket, vagy nem harci cselekményekben elhaltakat), feltüntetve rendfokozatukat és első temetésük helyét, ha ez nem állapítható meg, jelenlegi sírhelyüket. Az adatbázisból bármely szempont szerint listára kigyűjthetők a bevitt adatok (pl. napok, rendfokozatok, temetők)[19].

Általános vélekedés szerint a szovjetek kivégezték sok olyan katonájukat, akik átálltak a szabadságharcosokhoz, vagy nem teljesítették megfelelően katonai kötelességüket. Az Újköztemető 301. parcellájában kopjafát állítottak emlékezetükre. Ezeket a katonákat ugyanezen álláspontok szerint az eltűntek vagy harcban elesettek közé számították. A folyamatos kutatásoknak köszönhetően az eltűntek közül egyre többet beazonosítottak. A jegyzékben számos olyan elesettet tüntetnek fel, akiknek sorsa ismeretlen, de nevük és általában elestük (eltűnésük) napja ismert. Névtelen eltűnteket, elesetteket a jegyzék nem tartalmaz. Egyetlen katonáról lehet biztosan tudni, hogy Tökölön, gyávaság és kötelességének nem megfelelő teljesítése vádjával parancsnoka agyonlőtte[20], a jegyzék szerint azonban elesett november 8-án, eltemették Tökölön, a repülőtér nyugati részén található temetőben[21]. Ez az adat igazolja, hogy a harcban elesettekre épített statisztika sem tökéletes. A síremlékek feliratait egybe vetve a jegyzékkel úgy látjuk, hogy a sírfeliratok, emlékoszlop feliratok nagy többségét alátámasztja a jegyzék. De vannak olyanok, akiknek a nevét több temető sírkövei is megörökítik, és legalább két olyant találtunk, ahol nehéz eldönteni, hogy a sírkő felirata szerint eddig nem ismert katonát találtunk, vagy csak egy betű elírása történt meg?

A hibalehetőségekkel számot vetve azt tapasztaltuk, hogy a katonai temetők adatainak az összegyűjtése és ellenőrzése egyfelől régi adósság, másfelől jól felhasználható forrást képez.

II. A temetőnkénti adatok értékelése

A jelenleg hivatalos névjegyzék 707 tételéhez tartozó tájékoztatásokban megnevezett temetők túlnyomórészt az első eltemetés helyszínei. 43 főt temettek el Oroszország, Ukrajna, Románia területén, minden bizonnyal egy részüket magyarországi temetési helyükről exhumálták. A legtöbb elesettet a Kerepesi temetőben temették el (347), a második helyen az Alsónémedi határában kialakított tömegsírok következnek (120). Budán legtöbbnyire az Osztapenko kapitány szobránál ásott tömegsírokba temettek (50). Szórványosan Pesten a harcok színhelyén illetve a hadikórházban temettek 44 főt, Budán a harcok helyén mindössze 4 főt. Érdekes, hogy az 1945-ös katonatemetőjéről nevezetes óbudai temetőt a hivatalos névjegyzék egyetlen esetben sem nevezi meg. Mégis látható itt egy kis obeliszk, amelynek felirata szerint 6 szovjet katonát temettek el, akik 1956-ban estek el. (3.kép.)

A hat névből öten a 2. gárda hadosztály katonái voltak, amely hadosztály É-Pesten harcolt. A jegyzék szerint ők öten a Kerepesi temetőben lettek eltemetve, a hatodik Sashalmon, ami összhangban áll a hadosztály működési körzetével. Sírkövüket illetve obeliszkre vésett nevüket lefényképeztem. Egyiküket, Anatolij Ivanovics Kuzmin tizedest a halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki, a felirat szerint az obeliszk alatt van eltemetve. Másfelől neki a Kerepesi temetőben különálló síremléket állítottak. (4.kép.)

Hová temették először? Életrajza szerint november 7-én utcai harcokban esett el[22]. Az óbudai obeliszk egységes felirata Kuzmint a harcosok közé sorolja (valójában tizedes volt). Az obeliszk alsó részére jól láthatóan utólag, más típusú betűkkel vésték rá, hogy Kuzminnak halála után itélték oda a Szovjetunió Hőse címet. Ennek dátuma 1956. december 18[23]. Ebből következőleg az obeliszk felirata előbb készült, mint ahogyan a Szovjetunió Hőse címet odaítélték Kuzminnak, tehát első temetése itt, Óbudán történt meg.

Milyen megfontolásból került hadosztálybéli sorstársaival egy óbudai obeliszkre? Erre vonatkozóan az Óbudai Temető illetékese semmiféle érdemi választ nem tudott adni, a temetőirodának semmiféle adat nem áll rendelkezésére[24].

Kuzmin eltemetésének helyszíne az idézett hivatalos jegyzék szerint a Kerepesi temető. Hadosztálybeli négy sorstársa nevét valóban megtaláltam ebben a temetőben, csak a jegyzék szerint Sashalmon eltemetett hatodik társuk sírja ismeretlen. Azt jelenleg nem lehet eldönteni, hogy a hat katona földi maradványai melyik sírkő alatt nyugszanak? Két lehetőség adódik a két síremlékre vonatkozóan. Kuzmint és négy társát exhumálták és áttemették a Kerepesi temetőbe, vagy ők nem Budán, hanem Pesten estek el, és a nevüket tartalmazó obeliszk ismeretlen körülmények között átkerült az óbudai temetőbe.

Az első változat a valószínű. Az Óbudai temetőhöz közel a Vörösvári út 101. alatt szovjet katonai alakulat állomásozott, amelynek tíz katonáját 1956. november 2-án a felkelők rövid ideig fogságban tartották[25]. Kuzminék tartozhattak a Forgószél hadművelet előtt már itt állomásozó alakulathoz, vagy ismeretlen feladattal a hadművelet keretei között érkeztek Pestről a – mai – Árpád-hídon át.

Ha így volt, és maradványaik jelenleg a Kerepesi temetőben vannak, nem tudni, mikor exhumálták őket?

Az Osztapenko kapitány szobránál eltemetetteket ismeretlen időpontban exhumálták, többek nevét sőt arcképét is lefényképeztem a Kerepesi temetőben.(5.kép.)

A Kerepesi temető igénybe vétele 1956-ban magától értetődő volt, már október 24-én temettek ide. A főváros belső kerületeiben vívott harcok elesettjeit rövid úton ide szállíthatták, az 1945-ben eltemetett szovjet katonák parcellájához csatolták az 56-osokét. (Egyébként pár méterre tőlük temették el a Köztársaság-téren elesett illetve legyilkolt volt ÁVH-sokat, körülöttük alakították ki körparcellát, ahová más ÁVH-s illetve belügyi dolgozót, rendőrt temettek.)

Alsónémedi határában a Birgejárási Szőlők területen létesítettek tömegsírokat[26]. Oltványi László, Pesterzsébet nemzetőr főparancsnoka szerint október 29. után a Budapestről kivonult szovjet csapatok a Soroksári út és folytatásaként az Alsónémedi úttól keletre záró állást létesítettek[27]. A temetkezési helyet ehhez közel alakították ki. Oda októberben csak 8 katonát temettek. A Forgószél-hadművelet kezdetétől már tömegsírokra volt szükség. November 4-én 44, 5-én 26, 6-án 12 katonát temettek, a hadműveletben elesettek több, mint kétharmadát. A 33. gárda gépesített hadosztály hadműveleti körzete Csepelt magába foglalva a Dunától a Rákóczi- és Thököly útig terjedt[28]. Nyilvánvaló, hogy a hadosztály belső kerületekben vívott harcaiban elesetteket a Kerepesi temetőben temették el, a külső kerületekben, mindenekelőtt Pesterzsébeten vívott harcokéit pedig Alsónémediben. Csepelen 1, Tökölön 11 katonát temettek el. Ezek az adatok szükségessé teszik, hogy átgondoljuk a külső kerületekben vívott harcok jelentőségét, amely felvetésünkre a pesterzsébeti adatok elemzésekor visszatérünk.

Feltűnt, hogy Alsónémediben egyetlen tisztet sem temettek el. A későbbiekben ismertetésre kerülő pesterzsébeti harcokban elesett Burmisztrov főhadnagyot a Kerepesi temetőben temették el (6.kép) , tizedesig bezárólagos alárendeltjeit Alsónémediben.

 

Az alsónémedi katonasírokat 1958 nyarán kihantolták és elszállították, az erről beszámoló cikk szerzője szerint Budára[29]. A Farkasréti temetőben nincsenek szovjet katonasírok, az óbudai szovjet katonai parcellában csak a fent említett egy obeliszk áll. Ellenben a Kerepesi temetőben felleltem az Alsónémediben exhumált és ide szállított hősi halottak emléktábláját, az oda temetettek fölé emelt kőlapokon lefényképeztem 94, 1956-ban és 1957-ben elesett nevét. Az 1956-osok között 8 katona neve nem szerepelt az elesettek hivatalos listáján.

A Kerepesi temető 1956-os elesettei között 7 ismeretlen szovjet katona sírját illetve sírfeliratát fényképeztem le. A veszteségek nagyságrendjének érzékeltetésére érdemes felfigyelni arra, hogy a szomszédos 1945-ös szovjet katonatemető legelső parcellájában 453 ismeretlen szovjet katona nyugszik.

III. A naponkénti veszteséglista értékelése

A rendelkezésre álló valamennyi, egész országunkra kiterjedő adat napokra bontásának első napja 1956. október 23., utolsó napja november 11. Az adatokat december 31-éig kigyűjtöttem, hiszen azt megállapítani közelebbi kutatások nélkül nem lehet, hogy egy decemberben kórházban sebesüléseibe belehalt katona mely napon sebesült meg, de az bizonyos, hogy a fenti harcok idején és abban a körzetben, ahol ápolták, legtöbbnyire Budapesten. Az adatok közül egyértelműek azok, amelyekben az „elesett” szó vagy ugyanilyen értelmű kifejezés szerepel. A sírköveken feltüntetettek harcban elesetteknek tekinthetőek, kivéve, ha a sírfelirat vagy a hivatalos névjegyzék ettől eltér. Ha a halálozás napja nem állapítható meg, de harccselekmény következtében állt be, akkor egyéb októberi illetve november-december besorolásba kerültek (22). Külön oszlop tartalmazza a kórházban vagy egyéb, nem harci körülmények között meghalt katonákat (32). Az adat hiányában biztonsággal nem besorolható, vagy bizonyosan nem harccselekmény következtében elhaltakat (47) nem statisztikai adatsor gyűjti össze. Csak a név szerint ismertek adatait elemeztem részletesen.

A fentiek szerint a feldolgozott időszak minden napjára, a fegyverszünetet is beleértve esett el szovjet katona, összesen név szerint ismert 698 fő. Közülük október 23-november 3. közötti 267, a Forgószél-hadművelet harcaiban elesett 431 fő. Az intervenció összes vesztesége a kórházban illetve statisztikailag fel nem dolgozható körülmények között elhaltakat is magában foglalva 535 fő. Tehát nem az októberben utcai harcokra felkészületlen, rosszul vezetett szovjet csapatok vesztesége volt jelentősebb, hanem éppen ellenkezőleg, a kész haditervek alapján hadüzenet nélkül, vasárnap hajnalban orvul óriási túlerővel és ezt könyörtelenül kihasználva támadó, Pesterzsébetet kivéve csak nemzetőrökkel, fegyvert ragadó lakosokkal harcba szálló szovjet csapatok vesztesége az októberi 190 %-a volt.

A Forgószél-hadművelet első három napja volt a legvéresebb: november 4: 128, november 5: 78, november 6: 94, mindösszesen 300 fő, ami a magyarországi veszteségek 42,31 %-a.

November 4. volt az intervenciós csapatok magyarországi harcainak legveszteségesebb napja, a második a sorban október 26, 124 fő.

E naphoz hozzátartozik, hogy az 1956-os forradalom legtöbb áldozatot követelő napja, a sortüzek napja is október 26. (Mosonmagyaróvár, Esztergom,Kecskemét,Miskolc, és ezen a napon tört át az ellenálló pesterzsébeti forradalmárokon a kiskunhalasi lövészezred a Jutadombnál.) Ám hiba lőttek bele a védtelen tüntetőkbe országszerte, a forradalom erői nem hátráltak meg. Ezért tekinthető a forradalom döntő jelentőségű fordulatának ez a nap[30] . Eddig is meggyőződésem volt, hogy nem lehetett véletlen egy napon ennyi brutális akció. De most, amikor nyilvánvalóan a szovjet csapatok legtöbb áldozattal záruló napja is ugyanez a nap, október 26., bizonyos vagyok abban, hogy az előző napi magas szintű találkozó (párosulva a Kossuth-téri mészárlással) alapozta meg a magyar és szovjet fegyveres erők másnapi országos akcióit.

Visszatérve a naponkénti adatokhoz, a Forgószél-hadművelet utolsó két napján már csak utóvéd harcok folytak. November 10-én 6, 11-én 4 szovjet katona esett el.

Fentebb ismertettük az alsónémedi temető naponkénti temetési adatait. Az egész ország adatait tekintve november 4-én elesett 128 főből 44 (34,6 %), az 5-én elesett 78 főből 26 (33,33 %), a 6-án elesett 94 főből 12-őt (12,76 %) temettek Alsónémedibe. Ezek az adatok egyelőre eltolódnak, mert az egész ország területén elesettekre vonatkoznak. Budapesten a 780 elesettből 439-et temettek el (56,28 %).(50 fő ismeretlen helyen nyugszik, 40-et külföldön temettek el). Ha a későbbiekben finomításra kerül a temetőnkénti jegyzék, akkor Alsónémedi aránya kimutathatóan nő.

Az előbbi adatok ismét alátámasztják azt, hogy át kell gondolni a szabadságharc első napjainak hadtörténetét, ezen belül az elővárosokban, főleg Pesterzsébeten folytatott harcokét.

IV. Szűcs Miklós ezredes közlésének értékelése a Szovjetunió Hősének elestéről

A 802 nevet tartalmazó jegyzékem szerint egy ezredes esett el, hamvait Moszkvában temették el [31]. Ő Kohanovics, Szergej Nyikolajevics, a 33. gárda gépesített hadosztály 1195. tüzér ezredének parancsnoka. A budapesti harcokban megsebesült, sebesülésébe 1956. október 26-án belehalt. Halála után a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesült[32]. Tehát nem lenne indokolt feltételezni, hogy a Szűcs Miklós által említett állítólagos elesett ezredes nevét magas rendfokozata és kitüntetése miatt nem közölték volna, vagy éppen ezekre tekintettel titokban haza szállították volna.

Miután a 802 nevet tartalmazó jegyzék nem támasztja alá Szűcs Miklós közlését, a szovjet ezredes állítólagos eleste ellenkező bizonyíték esetleges előkerüléséig nem tekinthető hitelesnek, inkább egyfajta börtönlegendának, és ez a veszteség nem sorolható sem a jutadombi harcok, sem a magyarországi harcok adatai közé.

V. A pesterzsébeti vonatkozású adatok értékelése

Eörsi László fénymásolatban közölte Lobzov szovjet alezredes 1959.július 30-án kelt jelentését, amely szerint körzetében 1956. november 4-8. között 5 katonája esett el[33] .

Arisztov Vaszilij Vasziljevics harcos (XI.6) nem szerepel a hivatalos névjegyzékben, de lefényképeztem nevét a Kerepesi temető egyik obeliszkjén. (7.kép.)

Erre figyelemmel saját jegyzékembe felvettem[34]. Eörsi László fénymásolatban közölte Schmidt József főhadnagy 1957.október 25-én kelt jelentését a XX. ker. kórházi rendelőintézetben 1956. november 4-én felvett szovjet sebesültekről[35]. Arisztov súlyosan megsebesült november 4-én, ellátták, ami után a szovjetek még aznap elszállították. November 6. valószínűleg halálának napja.

Cserebany Ivan Nyikolajevics harcos a hivatalos jegyzék szerint október 26-án esett el (Lobzov szerint XI.6-án), a jegyzék nem tartalmaz temetési helyet. Cserebany nevét megtaláltam a Kerepesi temetőbe áttemetett alsónémedi katonák névsorában[36]. (8.kép.)

Adusev Pjotr Petrovics harcos XI.6-án esett el. A hivatalos jegyzék szerint az alsónémedi temető egyik tömegsírjába temették el[37]. (9.kép.)

Fljantikov Vlagyimir Petrovics harcos XI.6[38]. Schmidt József főhadnagy hivatkozott jelentése szerint Fljantikov belehalt súlyos sebesülésébe [39].

Klimcsuk Vlagyimir Vasziljevics harcos Lobzov szerint XI.6-án, a hivatalos névjegyzék szerint november 5-én esett el. (10.kép.)

Miután Lobzov Klimcsukkal együtt említi Cserebanyt, aki egészen biztosan nem 6–án esett el, a hivatalos névjegyzék adatát fogadtam el. Adusev és Klimcsuk nevét lefényképeztem a Kerepesi temetőbe áttemetett alsónémediek között[40]. Fljantikovot eredetileg is a Kerepesi temetőbe temették [41].(11.kép.)

Lobzov alezredes jelentésének nem pesterzsébeti adati is pontosak, mind a 8 fő szerepel a hivatalos névjegyzékben és valóban november 4-6. között estek el. Például Djenyiszov hadnagy (XI. 4-8.), a hivatalos névjegyzék szerint Lev Veniaminovics Djenyiszov, elesett november 4-én.Nevét lefényképeztem a Kerepesi temetőben[42]. (12.kép.)

Scsebenko harcos (XI.4-8.), a hivatalos jelentés szerint Scsebeko Gennagyij Petrovics, elesett XI.5-én, eltemették Alsónémediben[43](13.kép.)

Lobzov alezredes jelentése lényegében hiteles, de Cserebany harcost tévesen a november 4-6-i elesettek közé sorolta. Ő nem, de a többi 12 fő többé-kevésbé az általa leírt körülmények között esett el.

Protaszov gárda alezredes 1960. április 22-én kelt, fentebb már említett jelentése 11 nevet tartalmaz, de a 2. tételben ismeretlenként megad egy a harckocsi személyzetet 4 fővel. Ezt a 4 főt Eörsi László nem vette számításba, bár hivatkozott arra a lehetőségre, hogy a szovjet veszteségek 14-15 főre is becsülhetőek[44] és 15 katona elestét rögzíti.

A jelentésben elsőként megnevezett Burmisztrov főhadnagy, páncélos szakaszparancsnok, XI.4-7. A hivatalos névjegyzék szerint Ivan Andrejevics Burmisztrov, elesett XI.6-án. Sírját lefényképeztem a Kerepesi temetőben[45]. (6.kép.) A szakaszparancsnoknak saját harckocsija és személyzete volt, ez világosan benne áll Protaszov jelentésében. Alakulata a 33. gárda gépesített hadosztály 105. gárda gépesített ezrede volt, csakúgy, mint a 3. tételben megnevezett Daniljan szakaszvezető  harckocsi parancsnok (utána legénysége). Daniljan önálló harckocsi parancsnoka volt, abba több ember nem fért bele, mint amennyit a jegyzék név szerint felsorol (4 fő). Burmisztrov név szerint nem ismert legénysége 2 fő altiszt volt, Daniljanéban 2 tisztes volt, mindkét harckocsiban további 2 közkatona szolgált[46].

Daniljan tizedes – és vele legénysége – XI.5-én esett el, Alsónémediben temették el[47]. Érdekes, hogy legénysége három tagját szintén Alsónémediben temették el, nevüket mégis a Kerepesi temetőben tudtam lefényképezni. (14.kép.)

Daniljan nevét  nem találtam meg.

Protaszov jegyzékének további 5, más alakultatokhoz tartozó elesettjét szintén Alsónémediben temették el, nevüket azonban szintén a Kerepesi temetőben találtam meg és fényképeztem le.

Protaszov gárda alezredes jelentése egyértelműen hiteles, 14 szovjet katona elestét bizonyítja.

Pesterzsébeti vonatkozású egy IL-28-as repülőgép lelövése is. A jutadombi harcosok majd utóbb a megkérdezhető veteránok egyöntetűen állították, hogy ezt az emlékezetük szerint röpcédulát szóró repülőgépet november 7-én a Jutadombon maradt légvédelmi lövegekkel lőtték le, habár később kiderült, hogy ezt találatot csepeliek érték el[48]. Merőlegesen zuhanás következtében a gép szárnya kiszakadt és a repülő a földbe ütközve felrobbant[49]. (15-16.képek.)

 

A lezuhant gépen három tiszt lelte halálát. Közülük kettőt tartalmaz a hivatalos névjegyzék: Bobrovszkij, Alexandr Andrejevics kapitányt, repülőgép parancsnokot, halála után a Szovjetunió Hősét[50], valamint Karmisin, Dmitrij Dmitrijevics kapitányt, navigációs tisztet halála után ő is a Szovjetunió Hőse lett[51]. A személyzet harmadik tagját, Jarcev, Vladimir Jegorovics gárda főhadnagyot vagy nem ismerték a két repülős bajtársai, vagy csak később halt bele sebesülésébe[52], vagy később találták meg a maradványait. Utóbb neki is odaítélték a Szovjetunió Hőse címet[53], de halálának napjául november 8-át jelölték meg. A két kapitány holttestét elszállították az ukrajnai Lvovba (Lemberg), ahol a Licsakovszkij temetőben kaptak dísz sírhelyet. Jarcev kimaradt az elesettek névjegyzékéből, a hiányt mindmáig nem pótolták, de utóbb két társa mellé temették, sírjának fényképét közreadták. Jegyzékembe felvettem [54].

A fentiekben leírtakat előzetes közleménynek tekintem, a benne foglalt adatok alapot jelentenek. Remélhetőleg csak gyarapodni fognak, a magam részéről elsődlegesen temetők bejárását tervezem, és amennyire hozzájutok, támaszkodom a további, főleg orosz nyelvű adatközlésekre. Készülő könyvem – Pesterzsébeti/jutadombi történetek 1956 – egyik fejezetében az ottani harcokkal kapcsolatban bővítem a fentebb leírtakat. Szakmai közlemény esetén táblázatokkal és további elemzésekkel egészítem ki a jelen előtanulmányt, valamint mellékletben csatolom az általam jegyzékbe vett új neveket.

Budapest, 2016.05.15.

Dr. Marossy Endre

 

 

 

 

 

Képgaléria