Marossy Endre dr.

Szeptember

Marossy Endre:

17.Szigetvár eleste -The Fall of the Castle Szigetvár

(1566.szeptember 7.)

 

 

 

Zrínyi kirohanása Szigetvárból

 

Ezen a szombati napon maroknyi magyar és horvát katona készült az utolsó szolgálatra abban a lángoló romhalmazban, ami Szigetvárból még a királyi Magyarország területe volt. A több hetes ostromot valószínűleg csak a legkiválóbbak élték túl, és ezek a kemény katonák most a hősi halálra elszántan sorakoztak a vár kapitánya, gróf Zrínyi Miklós mögé az utolsó harcra. Ő pedig már hónapokkal korábban meghozta a döntését. Néhai barátja, hadvezér társa, Nádasdy Tamás nádor özvegyéhez, Kanizsai Orsolyához írta latin nyelven az alábbiakat, 1566. április19-én:

„Úgy határoztunk, hogy a hatalmas Isten nevében mindenképpen e várba zárkózunk be, merthogy mindenekelőtt a jóságos Istennek, azután ő szent császári és királyi felségének, valamint a kereszténységnek, s ennek az édes, végső pusztulásba taszított hazának hűségesen, állhatatosan és derűs arccal szolgáljunk vérünk hullásával, s ha a sors úgy hozná, akár a saját fejünk veszélyeztetésével is.”

Ezt a katonai eskünek is beillő hitvallást elsőként Zrínyi Miklós fogalmazta meg, elhatározva, hogy Szigetvár kapitányaként a rá váró harcban hitéért, uralkodójáért, I. Miksa királyért és hazájáért kész életét is feláldozni.

Ez a pillanat gyorsan közeledett. A szigetvári hősök életéből alig egy-két óra volt még hátra.

Zrínyi selyemzubbonyt öltött, díszes süveget tett fel, kezébe atyja kardját vette. Így ábrázolja őt Székely Bertalan a legismertebb Zrínyi-festményen. (Más hagyomány szerint páncélingben, magyar sisakban, kezében pisztollyal, oldalán karddal állt katonái élére.) A belsővárat sánc választotta el a vártól, azon híd vezetett át. A belsővár kapuját kinyittatva az ostromlók közé lőttek, majd Zrínyivel az élen az utolsó rohamra indultak a vár védői. Zrínyit hamarosan lelőtték, tisztjei, katonái a holttestét védve harcoltak, amíg tudtak.

Ezt követően az ostromlók elözönlötték a belsővárat, az ott talált asszonyokat, gyermekeket rabul ejtették, majd Konstantinápolyba, a mai Isztambulba szállították. A legtragikusabb sors Szecsődi Mátéé.

A vár hadnagyaként súlyosan megsebesült, magatehetetlenül élte át az utolsó napokat. Az ostromlók családjával együtt ejtették foglyul. Feleségét és kilenc gyermeküket elhurcolták, őt magát lefejezték. Az Óváros Siklósi kapuja helyén emléktábla örökíti meg a Szecsődi család tragédiáját.

Szigeti veszedelem

Zrínyi Miklós fejét levágták és a Győr mellett állomásozó keresztény felmentő sereghez, ott II.Miksa császárhoz (mint magyar király, I.Miksához) küldték. Ugyanekkor küldték oda jelentést tenni azt a foglyul ejtett magyar katonát, aki részletesen beszámolt a vár ostromáról és az utolsó harcról.

Több túlélő valamint a kortárs Istvánffy Miklós történetíró, sőt oszmán forrás is olyan részletességgel írt az ostromról, hogy annak menetét aprólékosan ismerjük. Mégis ez az ostrom akkor vált Magyarországon közismertté, amikor a Zrínyi dédunokája, a hadvezér és költő Zrínyi Miklós hősi eposzt írt, amin Szigeti veszedelem néven vált ismertté.

 

Ezt fordította horvát nyelvre öccse, Zrínyi Péter, általa a horvát családból származó, magyar zászlósúr Zrínyi hőstette a horvát történelem kiemelkedő fejezetévé is vált.

Az 1566. évi hadjárat

Hogyan került sor Szigetvár ostromára?

1541-ben foglalták el az oszmánok Buda várát, és körülötte megszervezték a birodalom akkor legészakibb tartományát, a budai vilayetet. Az oszmán történelem legjelentősebb uralkodója, I. Szulejmán megtöbbszörözte birodalma területét. Egész életében foglalkoztatta a Földközi-tenger medencéje feletti hegemónia megszerzése, a Kínából, Indiából Európát ellátó levantei kereskedelem minden hasznának a megszerzése. Az oszmán flotta nem volt mérhető a spanyol és osztrák ágra szakadt Habsburg-birodaloméhoz. Ezért Szulejmánnak csak szárazföldi hadjárat adott reményt a Habsburg-birodalom megtörésére. Ez az útvonal Konstantinápolyból Bécs felé Magyarországon át vezetett. A hídfőállás a budai vilayet volt.

Csakhogy a magyar királyság a mohácsi vereség majd Buda eleste ellenére sem vált Szulejmán vazallusává, és a budai vilayethez vezető hadi- és utánpótlási útvonalat a magyar végvárak őrsége állandóan veszélyeztette. Ami ennél is nagyobb kárt okozott: az oszmánok által elfoglalt korábbi magyar vármegyék lakosságától az adót szintén a magyar huszárok hajtották be. Három magyar végvár: Eger, Gyula, Szigetvár száguldó csapatai szinte lefedték a hódoltsági területeket. A budai vilayet fenntartása olyan gazdasági terhet rótt az oszmán államháztartásra, ami a hatalmas birodalom megroppanásához vezetett. Ezért a újabb Bécs elleni hadjárat helyett az oszmán haderőnek a vilayet kiszélesítésére kellett fordítania erejét.

Ahmed pasa sikertelenül ostromolta 1552-ben Eger várát, Ali pasa 1556-ban Szigetvárat. Bebizonyosodott, hogy a budai sőt akár a ruméliai vilayet hadereje kevés a két végvár bevételére. 1566-ban az akkor már aggastyánnak tekinthető Szulejmán ismét a haderő élére áll, habár szinte bizonyosan tudta, hogy utolsó hadjáratára indult.

A sereg egyik része Pertev pasa parancsnoksága alatt Gyula várát vette ostrom alá. Gyors győzelemre számított, ami után Szigetvár alá szándékozott vonulni, hogy elősegítse a vár bevételét. Kerecsényi László várkapitány vezetésével azonban Gyula őrsége a magyarországi várharcok történetének leghosszabb harcát vívta meg, és bár a várat 63 nap után végül fel kellett adniuk, Pertev serege nem jutott el idejében Szigetvárhoz.

Szigetvár erődítményei

A XVI. századi várharcaink mérlege: több száz erődítésünk került oszmán kézre, mindössze négy vár őrsége tudta harcban megvédeni várát. A várak őrségének tehát nem a győzelemre volt esélyük, hanem arra, hogy elszánt harcukkal időt biztosítsanak felmentő sereg beavatkozására, vagy kitartsanak október 26-áig, Kászim napjáig, az oszmán hadjáratok záró napjáig, amikor az eredményektől függetlenül meg kellett kezdeni a menetelést vissza, Drinápolyba, illetve az anatóliai katonáknak még sokkal távolabbra. Az fentiek szempontjából Szigetvár 1556. évi sikeres védelme mindkét fél számára tanulságos volt. A siker kulcsa a várat körülvevő Almás-patakból átjárhatatlan ingoványt képező duzzasztógát volt, ami az Óvárosnak a vár felőli nyugati oldalán létesült. Aki az Óvárost birtokolta, annak kezében volt a gát. A várvédők az Óváros elé újabb erődítést emeltek, az Újvárost, növelve a védelem esélyeit. Szigetvár felmentésére hatalmas keresztény haderő gyülekezett Mosonmagyaróvár váránál. Innen tovább vonult Győr alá, ahol az uralkodó személyesen állt a had élére. Ebből következően az Újváros kiépítése további haladékot jelentett a várvédők javára, kockázatot az ostromlók javára.

Szigetvár várának egyetlen kőből épült bástyája volt, a belső vár körüli északnyugati bástya, Mind a vár, mind az Óváros és Újváros valamennyi bástyája és várfala föld-fa szerkezetű volt. A bástyák a magyarországi várépítés akkor legkorszerűbb, óolasz rendszerű védőművei voltak. A rajtuk elhelyezett tüzérség a megfelelően szervezett tűzrendszerrel hatékonyan védelmezte a szomszédos várfalakat és bástyákat. Az ostromlók tehát rákényszerültek a kiválasztott bástya szétlövésére, aláaknázására, felrobbantására, hogy behatolhassanak az erődítés belsejébe, amit a tömeges rohamokkal a súlyos veszteségei ellenére sem érhetett el.

Az 1556. évi ostrom tanulságait az oszmán hadvezetés is megszívlelte. 1566-ban sokkal hatékonyabban támadta majd vágta át a duzzasztógátat, csapolta le a vízrendszert, és ostromolta egyidőben az Óvárost és a várat. Az ostrom utolsó szakaszát eldöntötte délnyugati bástya aláaknázása és felrobbantása.

Az ellenfelek

Szigetvár kapitánya, gróf Zrínyi Miklós a török elleni harcok egyik jól ismert és eredményes résztvevője volt, habár önállóan kivívott jelentős győzelem nem fűződik a nevéhez. Számos hadnagya, vajdája, katonája részese volt a győztes 1556. évi várvédelemnek.

Szigetvár akkori legerősebb várunk volt. A magyar és horvát őrség 2300 fős létszáma meghaladta a korábbi várharcokban megszokottakat. (Eger győztes őrsége mintegy 2000 fő volt.) Szulejmán addigi hadjáratainak tapasztalatai azt mutatják, hogy Szigetvár őrségétől 30 napi ellenállás volt az elvárható teljesítmény. A vár sorsa attól függött, hogy a felmentésre készülő keresztény haderő ennyi idő alatt eléri-e az ostrom félbeszakítását?

A szultáni haderő sokkal nagyobb és jobban felszerelt volt, mint Ali pasa 1556-os serege. Most mintegy félszázezer oszmán harcos, 17 faltörő ágyú és mintegy 280 kisebb ágyú állt készen a harcra. Az 1556-os ostromhoz képest felmérhetetlen többletet jelentett a tüzérség parancsnoka, Ali Portuk (neve portugált jelent), aki kezdettől fogva áthúzta a várvédők számításait. Az addig járhatatlannak ítélt nyugati oldalon vízlecsapolással, mesterséges töltés létesítésével már akkor halálos veszély jelentett a vár védőire, amikor a harcok még az Óvárosért folytak.

Az ostromló had élén tapasztalt katona, Szokollu Mehmed nagyvezér állt. Mindenek felett azonban a szultán, I. Szulejmán jelenléte adott döntő többletet annak ellenére, hogy nem volt katona szultán. Ilyennek a török történelem Hódító II. Mehmedet tekinti, akit Hunyadi János legyőzött Nándorfehérvárnál, de ezt megelőzően ő vette be Bizáncot, ezzel mindmáig biztosítva az oszmán birodalom illetve a mai török állam helyét Ruméliában, Európában. Szulejmánt, aki több, mint ötszörösére növelte a birodalmat Mehmed óta, de valójában nem mutatott hadvezéri érdemeket, a törökök Törvényhozó néven tisztelik, mint egyik legnagyobb uralkodójukat.

Szigetvár ostroma

Az ostrom 1566. augusztus 1- szeptember 7. között zajlott le. Szigetvár körülzárása, az ostromtüzérség elhelyezése augusztus 6-án fejeződött be. Ezt követően a ruméliai csapatok hozzá kezdtek az Újváros ostromához, amit Zrínyi nem engedett át harc nélkül. Jóllehet a gyengén erődített városrész megvédésére semmi esély nem volt, a szigetváriak 9-én éjjelig kitartottak, ezzel három nap haladékot biztosítottak a vár védelméhez. Ezért azonban drága árat fizettek, az itt feláldozott katonák pótolhatatlanul hiányoztak később az óváros illetve a vár védelmében.

Most Ali Portuk az Újvárosba vonta előre tüzérsége egy részét, és megkezdte az Óváros lövetését, de nemcsak innen, hanem a védők által nem várt irányból, Nyugat felől is, ahonnan a belsővárat és körülötte az északnyugati bástyát is tűz alá vette. Az Óváros falainak megközelítésére és rohamozására az átellenes keleti oldalon, a Pécsi kapunál került sor.

Az Óvárosért 12 napig folyt a harc. A város védői eleinte még kitörésekkel is meglepték az ostromlókat. Roham rohamot követett. A szigetváriak a végsőkig ellenálltak a világ akkori legjobb gyalogságának, a janicsárságnak. A szétlőtt városfalak mögött hevenyészett erődítéseket emeltek. Az ostromlók rendkívüli veszteségeket szenvedtek – de a védők is. A későbbi fejleményekből következtethetünk arra, hogy az Óváros védelmére rendelt őrség elfogyott, a veszteségeket a vár őrségéből Zrínyi többször is kipótolta. Ez legalábbis vitatható volt. Augusztus 21-én két helyen is rést nyitottak az ostromlók, ezeken át benyomultak. Zrínyi legkiválóbb tisztjei és katonái ebben az egyenlőtlen a harcban estek el - pedig a tulajdonképpeni várért még el sem kezdődött a közelharc. A csak most, késve elhatározott kiürítést a leharcolt, végsőkig kimerült 600 katona fele nem tudta végrehajtani. Az Óvárosban ezen a napon több védő esett el, mint Eger várában az ostrom 39 napja alatt.

Az Óvárosért hozott aránytalan áldozatok azért sem térülhettek meg, mert időközben Ali Portuk a nyugati oldal felől két jelentős eredményt is elért. Augusztus 15-én átvágta a duzzasztógátat, és megkezdte az ingovány lecsapolását egyszersmind a vár bástyáihoz vezető töltések létesítését. Legkésőbb ezen a napon ki kellett volna üríteni az Óvárost, és minden erőt a vár védelmére kellett volna fordítani.

Nem ez történt. Amikor augusztus 22-én megkezdődött a vár, illetve azon belül a külső vár ostroma, a várban megmaradt 600 katonához az Óvárosból csupán 300 katona tudott csatlakozni. Ez a 900 fő ekkora területre kiterjedő két erődítés, a külső és belsővár védelméhez már nem volt elegendő.

Az ostromlók kíméletlenül érvényesítették túlerejüket. Saját veszteségeiket elviselve tömegrohamokkal újabb és újabb veszteségeket okoztak a Zrínyi személyes vezetésével hősiesen harcoló szigetváriaknak. Egy szigetvári lövedék halálra sebezte Ali Portukot, de az ostrom tovább folyt. Aknát ástak a vár délnyugati bástyája alá, azt augusztus 5-én felrobbantották. A tűz elharapózott az egész várban. Közben a janicsárok folyamatosan rohamozták a délkeleti bástyát. Itt maga Zrínyi Miklós vezette a védelmet és kétszer is kiszorította a behatolókat. De a további harcra már nem maradt erő. A benyomuló ostromlók elől a még megmaradt 300 katona bezárkózott a külön sánccal elválasztott belsővárba.

A felmentő sereg pedig el sem indult Szigetvár felé. Hiába szállt táborba az akkori magyar végvári élet több kiválósága, hiába szánta el magát az uralkodó, a haditanács nem tudott megfelelő javaslatot kidolgozni. Egyenes út Győrtől Szigetvárig nem létezett, ma sincs. Valamerre kerülni kellett. De egyik irányban sem álltak rendelkezésre raktárak, ellátó bázisok, amelyek biztosították volna a szultán seregével összemérhető létszámú, mintegy 50 ezer fős keresztény haderő ellátását, utánpótlását. A vár felmentésére ilyen módon nem volt esély. Született javaslat arra, hogy vegyék ostrom alá Esztergomot, és vonják el az oszmán haderőt vagy Szigetvár, vagy legalább Gyula alól. De a tanácskozások nem vezettek eredményre, Szigetvár védői magukra hagyatva vívták meg utolsó harcukat.

A külső vár kiürítésével a vár sorsa eldőlt, egyetlen kérdés maradt csupán: a belsővárba zárkózott maroknyi őrség megadja magát, vagy a hősi halált választja, ha igen, hogyan, hiszen az ostromlók most már nem erőltették a tömegrohamokat? Várakoztak. Zrínyi és katonái pedig felkészültek az utolsó rohamra, a kirohanásra.

Ha a katona a harcban elesik, az a háborúk megszokott fordulata. A tudatosan vállalt hősi halál azonban kivételes hőstett. A magyar, ezen belül a XVI. századi hadtörténetírás több ilyen hőstettet örökít meg, ezek közül 1566 előtt a legismertebb Szondi György, Drégely várkapitánya nevéhez fűződik. Zrínyi Miklóst a magyar hadtörténelemben mindenki más fölé emeli, hogy magával a szultánnal, a legnagyobbal szállt szembe. Fentebb idézett levele bizonyítja, hogy kezdettől elszánta magát élete feláldozására is, és elsőként ő fogalmazott úgy, hogy az édes haza védelmében.

Szigetvár 38 napig, tehát az előzetesen elvárható 30 napnál sokkal hosszabb ideig tartóztatta fel Szulejmán hadát és okozott olyan aránytalan és szokatlan mértékű veszteségeket, amelyek kizárták az 1566. évi hadjárat minden lehetséges további folytatását. Pedig Kászim napjáig még több, mint egy hónap hátra volt, és például Eger 1552. évi ostroma csak szeptember 10-én kezdődött el. Másfelől az oszmán haderő 1566-ban mindkét irányban kiszélesítette a Hódoltságot, biztonságossá tette a Belgrád-Buda hadiutat, jelentősen korlátozta a magyarországi végvárak katonáinak adóztató tevékenységét a hódolt vármegyékben.

Zrínyi Miklós kivételes helyet foglal el a Habsburg-magyar-török történelmi hagyományokban, mindhárom hősnek tekinti. A magyar művészettörténetben bizonyára ő illetve kirohanása az egyik legtöbbet ábrázolt hőstett.Emlékműve áll a pesti Köröndön.Szobrát elhelyezték az ausztriai Heldenbergben, az osztrák hadsereg emlékparkjában.

Török művész alkotta meg I. Szulejmán és Zrínyi közös emlékművét a szigetvári Magyar-Török Barátság Parkban.

I.Szulejmán szultán halála

Sem a vár védői, sem az ostromlók nem tudták, hogy a külsővár feladásának napján, szeptember 5-én (más adatok szerint 6-án) meghalt a talán legnagyobb szultán, I. Szulejmán. Habár biztosra vehette utolsó hadjárata győzelmes befejezését, Szigetvár bevételét, de azt már nem érte meg. Halálát eltitkolták a sereg előtt, hogy biztosítani lehessen a trónörökös, Szelim hatalom átvételét. Később a Szigetvár alól hazavonuló oszmán harcosoknak mutogatták Szulejmán hintóját, benne a szultánt – vagy annak bebalzsamozott, felöltöztetett holttestét, vagy valaki mást. Szelim Belgrádban találkozott a sereggel, és csak ezt követően közölték a külvilággal Szulejmán szultán halálát.

I. Szulejmán szultán Isztambulban, a róla elnevezett dzsámiban nyugszik. Fia és utóda, II. Szelim türbét emeltetett Szigetvár közelében, és azt erődítménnyel vette körül. Ebben a türbében temették el Szulejmán szívét és belső részeit. A türbe helyén ma római katolikus templom áll, emléktábla örökíti meg Szulejmán nevét. A hely mai neve Turbék, ami a temetkezőhelyen emelt türbével hozható összefüggésbe.

Az elfoglalt szigetvári külső várban dzsámit építettek Szulejmán szultán nevére, ami a minarettel együtt ma is áll.

Szigetvár ma

A magyar hadtörténelem egyik legismertebb helyszíne Szigetvár. Zrínyi Miklós hőstette éppúgy a közös nemzeti emlékezetünk örök eleme, mint Dobó Istváné. De ha Eger várából átmegyünk Szigetvárba, mintha az utókor nem ugyanazzal a mércével mérne: dicsőség, pompa, folyamatos turizmus Egerben, enyészet, szegénység, kevés látogató Szigetvárt. De mi mindent láthatunk Szigetvár városában?

A város határában éppen az országút mellett állhatunk meg az első emlékhelynél: a Magyar-Török Barátság parkjánál.

Ezt a Török Köztársaság kezdeményezésére és anyagi támogatásával 1994-ben hozták létre Zrínyi Miklós és Törvényhozó Szulejmán szultán emlékének ápolására. Mindkettőjük szobra török művész alkotása. A parkban tábla ismerteti az ostromot, I. Szulejmán szultán szerepét, a nevéhez köthető emlékhelyek történetét.

Szigetvár városában rendre megtaláljuk a Zrínyi-kori Óváros kapuinak emléktábláit, az ostrom kiemelkedő személyiségeinek szobrait. A város történelmi magjának legjelentősebb építménye az egykori Ali pasa dzsámiból kialakított barokk római katolikus templom.

Átellenben a Zrínyi-téren emelték az oroszlános emlékművet, bizonyságául annak, hogy Szigetvár a múltban és a jelenben is gondozza a törökkori emlékeket.

Szigetvár ma látható várának falai, bástyái nem Zrínyi Miklós korából származnak. Az akkor várban csupán az 1400 körülre keltezhető kis (a későbbi belső) vár, illetve az ezt északnyugat felől körülvevő bástya volt falazott. Zrínyi várának illetve az Óvárosnak és az Újvárosnak föld-fa erődítései elenyészetek. A törökök csak a vár helyén építettek új erősséget. A nyugati hadiépítészetben megszokott bástya szegleteket levágták.

A vár mai falait sétaút övezi, de a bástyákra nem juthatunk fel. Az enyészet a Zrínyi korához egyedül köthető belső várat érinti a legsúlyosabban.Itt Kováts Valéria régész négy évtizeddel ezelőtt feltárta a középkori torony- és falmaradványokat, amelyek körül szépen elrendezték a terepet is. Ma mintha nem negyven év, hanem egy évszázad telt volna el: a bástya falának belső védőrétege nagyobb részt leomlott, a bástyán kialakított sétaút járhatatlan, a területet belepte a gaz.

A vár északi szárnya, a XVIII. századi kaszárnya helyén kialakított turistaszállás és büfé évtizedeken át biztosította a diák- és turistacsoportok jelenlétét, a számottevő látogatottságot. Itt ma építési terület van, ami a helyreállításnak legalább az esélyét fenntartja.

Zrínyi Miklós kirohanásának és hősi halálának a helyszíne méltó a hőstetthez. Az elsőként kialakított emlékhelyet kis ágyúval gazdagították. Gyarapodott az emléktáblák száma is.

A minőségi idegenforgalom fontos feltétele a színvonalas múzeumi kiállítás. Az egykori Szulejmán szultán dzsámi önmagában is hazánk egyik legjelentősebb muzulmán emlékhelye, de sem ennek, sem Zrínyi hőstette bemutatásának a lehetősége nincs kiaknázva. A magyar hadtörténelem egyik legismertebb eseményéhez, az „édes hazáért” hősi halált vállaló Zrínyi Miklós emlékéhez és Szigetvár hagyományaihoz méltó színvonalú kiállítás kialakítása és fenntartása közügy kellene legyen.

1966-ban Zrínyi kirohanásának 400. évfordulója alkalmából nemzetközi történész konferenciát rendeztek, melynek anyagát közreadták. Ez a kötet ma is kézikönyv. A következő két évtizedben Szigetvár rendszeresen házigazdája volt konferenciáknak, történelemtanári továbbképzéseknek diákköri rendezvényeknek. A Várbaráti Kör maga is hozzájárult ezek sikeréhez előadásokkal, forrásközlésekkel, kiadványokkal. Ezeket a hagyományokat folytatni kellene.

 

Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. E-mail címed: Szöveg:

Képgaléria