Novem,Mecséri ezredes kivégzés
November
Marossy Endre:
24.Mecséri János ezredes hadosztályparancsnok és hat bajtársának kivégzése – Execution of Colonel Mecséri after 1956.
(1958. november 15.)
Szombat hajnal a Kisfogház vesztőhelyén. Hivatalos személyek gyülekeznek. Mátyás Miklós hadbíró őrnagy, az első fokon eljárt Budapesti Katonai Bíróság elnöke (vezérőrnagyi nyugdíjat élvezett a rendszerváltás után is), az ügyész százados, a jegyzőkönyvet vezető főhadnagy, két orvos szakértő alezredes, és az ítéletvégrehajtók, köznyelven hóhérok. A vesztőhellyel szomszédos siralomház egyszemélyes zárkáiból hét, a vacsorába kevert nyugtatótól bódult halálraítéltet vezetnek elő: az esztergomi 7. gépesített hadosztály egykori, az ítéletben lefokozott tisztjeit és tisztesét: Mecséri János ezredes hadosztályparancsnokot, Szendi Dezső alezredest, a hadosztály tüzérparancsnokát, Szabó Pál őrnagyot, a hadosztály 51. légvédelmi tüzérosztályának parancsnokát, Kicska János főhadnagyot, e tüzérosztály könnyű ütegparancsnokát, Rémiás Pál hadnagyot, a közepes ütegek parancsnokát, Kálmán Dezső őrvezetőt, Magyar János honvédet.
Mátyás Miklós hadbíró őrnagy ellenőrízte a halálra ítéltek személyi adatait. Ezt követően ismertette velük a jogerőre emelkedett halálos ítéletet, majd a kegyelmi kérvényt elutasító határozatot. Ezután adott parancsot az ítéletvégrehajtóknak az ítélet végrehajtására. Katonáknak golyó jár, de amint a 13 aradi vértanú közül kilencet, a Magyar Néphadsereg egykori tisztjeit és katonáit köztörvényes bűnöző módjára kötél általi halálra ítélték.
7 óra 35 perckor elsőként vezették az akasztófa alá a korábban rendfokozat nélküli Magyar János honvédet, utána a korábbi rendfokozatok sorrendjében haladtak. Mecséri János ezredesnek, egykori hadosztályparancsnoknak végig kellett néznie valamennyi katonája haláltusáját, mielőtt 8 óra 21 perckor rajta is végrehajtották az ítéletet.
A hét mártír – és az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások során kivégzett összesen legalább 229 fő - nyughelyéről a rendszerváltásig semmiféle információ nem állt rendelkezésre, csak az, hogy az Újköztemető legtávolabbi sarkában, a jeltelen sírok valamelyikében nyugszanak. Ez a mai 301. parcella.
MIÉRT ÍTÉLTÉK EL ŐKET?
Mi volt az a súlyos bűncselekmény, amiért a Mecséri-per első fokú ítéletében 11 halálos ítéletet szabtak ki, a másodfokon jogerőre emelt ítélet alapján hét katonát végeztek ki, köztörvényes bűnöző módjára?
Budapestről a szovjet csapatok kivonását 1956. október 31-én fejezték be. A rend fenntartását a Magyar Néphadsereg Budapestre vezényelt alakulatai vették át. A fővárost három karhatalmi körzetre osztották. A Bem körzet Budát, a Mátyás és a Kossuth körzet Pestet fedte le. A Bem körzet parancsnokává Mecséri János ezredest nevezték ki. Ő ezen az éjszakán elrendelte, hogy az 51. légvédelmi tüzérosztály Szabó Pál osztályparancsnok vezetésével induljon Budapestre, majd vegye át a városból kivezető utak ellenőrzését. November 1-én Maléter Pál ezredes, a honvédelmi miniszter első helyettese a parlamenti őrség parancsnokává nevezte ki Mecséri János ezredest. Korábbi feladatait a Bem körzet élén Szendi Dezső alezredes, a hadosztály tüzérparancsnoka vette át. November 2-án a tüzérosztály egyik felét a Jászberényi úton az Éles-saroknál, másik felét a Jutadombon állították fel.
Mecséri ezredest, aki a magyar kormányküldöttséget biztosította, november 3-án éjjel Tökölön letartóztatták a szovjetek. Mecséri kérésére fogva tartói hozzájárultak ahhoz, hogy alárendeltjeit telefonon utasíthassa: ne lőjenek a szovjet csapatokra. Ez nem jutott el a jutadombiakhoz. Kliebert százados és katonái számára az utolsó parancs maradt érvényben.
A Pesterzsébet és Soroksár határán húzódó Jutadomb védői 1956. november 4-én délelőtt felvették a harcot a Pest felől Soroksár felé haladó szovjet és volt ÁVH-s gépesített oszloppal, ahonnan lőttek rájuk, majd további szovjet erőkkel, és ezek az összecsapások egyértelműen a jutadombiak sikerét hozták. Kilőtt szovjet harckocsik, teherautóra szerelt Katyusák (reaktív sorozatvetők), teherautók, egy személygépkocsi, 11 elesett szovjet, 2 elesett és 3 kivégzett volt ÁVH-s, sok sebesült a megfutamítottak között, egy súlyos sebesült a jutadombiak oldalán – ez volt a mérleg.
A Jutadomb védelmében három honvéd alakulat, továbbá az akkor egységes kerületbe tartozó Pesterzsébet és Soroksár nemzetőrsége vett részt, akikhez kerületi, csepeli és máshonnan érkező civil felkelők csatlakoztak. A Jutadomb védelmét az esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztály felének élén Kliebert László százados körletparancsnok irányította. A vasúti híd biztosítására kirendelték a 31. kiskunmajsai lövészezred 3. századának 3. szakaszát Kurai Károly hadnagy parancsnoksága alatt. Kliebert százados intézkedésére november 4-én hajnalban a Jutadombra vontatták a pestlőrinci honi légvédelmi ezred három közepes lövegét, Dani Ernő hadnagy parancsnoksága alatt.
A kerület nemzetőr főparancsnoka, Oltványi László november 4-ére virradó éjjel arra utasította nemzetőreit, hogy ne engedjék be az oroszokat Pesterzsébetre, és elrendelte a rendszeres járőrtevékenységet. A Jutadombot a Török Flóris utcai 47. sz. rendőrőrsön alakított nemzetőr osztag tartotta ellenőrzése alatt, amelynek parancsnoka Gyergyói Ferenc volt. A szovjet csapatok állandósuló mozgása miatt a nemzetőröknek riadót rendeltek el. Gyergyói Ferenc nemzetőrei élén kivonult a Jutadombra, és az együttműködésről egyeztetett a honvédtisztekkel. A soroksári nemzetőrök parancsnoka, Oláh Ödön reggel tartott eligazítást a soroksári tanácsházán, majd a Jutadombhoz vezette nemzetőreit. Ő is megállapodott a tisztekkel: a tüzérek kilövik a szovjet járműveket, az onnan menekülőket pedig megsemmisítik a nemzetőrök.
A délelőtti összecsapásokban ez az együttműködés érvényesült. Az esztergomiak által kilőtt járművekről a Duna nádasa felé menekülő szovjet katonákra és volt ÁVH-sokra tüzeltek a kiskunmjasai katonák, továbbá a Soroksári út házaiban elhelyezett nemzetőrök, majd az esztergomiakkal együtt üldözőbe vették a menekülőket.(Erről írok itt a honlapon a Honvédek és nemzetőrök a Jutadombnál 1956 novemberében című oldalon.)
A három honvéd alakulat részei a törvényes magyar kormány által kinevezett illetve elismert parancsnokaik parancsát hajtották végre. A törvényesen megalakított nemzetőrség törvényes parancsnokainak parancsát hajtotta végre. A szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút kezdtek a törvényes magyar kormány megdöntésére. Igénybe vették az október 28-án törvényesen feloszlatott, november 4-én tehát törvényen kívüli volt ÁVH-sok civil ruhába bújtatott fegyvereseit.
1956 után, a megtorlások időszakában ellenkezőjébe fordult a jog. Különösen súlyos büntetést mértek a Jutadomb védelmében kitűnt katonákra, nemzetőrökre, polgári személyekre.
Mecséri ezredes és katonái sorsára később térek vissza.
A HADBÍRÓSÁG ELŐTT
Az esztergomiak perének lezárása, Mecséri ezredes és társainak kivégzése után csaknem egy esztendővel érte el a nyomozás a kiskunmajsai és pestlőrinci katonákat. Folyamatosan tartóztatták le őket. A pestlőrinci honi légvédelmi tüzérek ütegparancsnoka, Dani Ernő hadnagy a szabadságharc leverése után nem írta alá a Tiszti nyilatkozatot, kérte és elérte leszerelését. A fokozódó zaklatások elől Jugoszláviába menekült. Alakulatából rajta kívül más tiszt nem volt a Jutadombon, ezért a pert beosztottja, Varga Miklós tizedes és társai ellen folytatták le. Ehhez a perhez kapcsolták a kiskunmajsaiak ügyét is. 25 katona, rendőr és tiszt került Budapesti Katonai Bíróság elé.
1960-ban már nem akkora volt a bosszúszomj, mint 1958-ban. E két alakulat parancsot teljesítő katonáira ugyanazokért a cselekményekért lényegesen enyhébb ítéleteket szabtak ki, halálos ítéletet pedig egyáltalán nem.
Kurai Károly hadnagy, a kiskunmajsai szakasz parancsnoka november 4-én a harcok időpontjában ki sem mozdult a Festékgyárból, mégis 10 év börtönbüntetéssel sújtották. A harcban helyettese, Meszes Géza hadnagy vezényelte a szakaszt, őrá 15 év börtönt mértek. Meszes hadnagy jelen volt akkor, amikor az esztergomi honvédek átvették két fogoly volt ÁVH-s kíséretét a nemzetőröktől, majd foglyaikat lelőtték. Az esztergomiak egyik ütegparancsnokát, Kicska János főhadnagyot egyebek között azért ítélték halálra és végezték ki, mert nem akadályozta meg a két volt ÁVH-s kivégzését. A két kiskunmajsai honvédtiszt az 1963-as amnesztia keretében került szabadlábra. Varga Miklósra és társaira 1-3 év közötti börtönbüntetést szabtak ki.(Egy főt ítéltek 12 évre.)
Súlyos börtönbüntetést szenvedtek a pesterzsébeti, soroksári nemzetőrök és a harcokba kapcsolódó más polgári személyek. Gyergyói Ferenc és társai 1957 júliusában megkezdett perében 13 főt ítéltek börtönbüntetésre. A Jutadombra vezényelt pesterzsébeti nemzetőrök parancsnokát, Gyergyói Ferencet életfogytiglani börtönre ítélték, csakúgy, mint a soroksári nemzetőrök parancsnokhelyettesét, Deutsch Istvánt. Más perekben is ítéltek el jutadombiakat.
A hosszabb büntetésre ítélt rabok előtt az 1963. március 21-én bejelentett amnesztia nyitotta meg a kaput. De volt, akit ekkor még tovább kínoztak. Deutsch Istvánt az amnesztia kihirdetésekor az eljáró bíró nem találta kegyelemre méltónak (ellentétben a nevelő főtörzsőrmester javaslatával). Deutsch tovább sínylődött, de az Elnöki Tanács a bíróval szemben talán a főtörzsőrmester véleményét fogadta el, és öt évi próbaidőre felfüggesztette a büntetést. Deutsch István csaknem a forradalom évfordulóján, 1963. október 26-án szabadult. A pesterzsébeti temetőben nyugszik. Ugyanide temették Gyergyói Ferencet is, akinek nevét azonban nem vésették rá sírkövére. A Jutadombon és környékén harcoló nemzetőrök emlékművét 2008. október 22-én leplezték le.
PEREK KATONÁK ELLEN
A jutadombi harcokkal összefüggésben több, mint száz főt ítéltek el. Minden, a börtönben töltött nap, hét, hónap, év iszonyú fizikai és lelki megpróbáltatást jelentett. A legnagyobb szenvedés az esztergomi hadosztály katonáinak jutott.
Mecséri János ezredes a Magyar Néphadsereg legkiválóbb hadosztályparancsnoka volt. Megalkuvást nem tűrve, keményen harcolt a kormány oldalán a felkelők ellen október 30-áig. Ezen a napon a Szabad Nép vezércikke demokratikus mozgalomnak minősítette az addig hivatalosan ellenforradalomként emlegetett eseményeket. Mecséri ezredesben egy világ omlott össze. A honvédelmi miniszter nem adott neki parancsot, ezért fordult a Kilián laktanya parancsnokához, Maléter Pál ezredeshez, a későbbi honvédelmi miniszterhez. Mecséri ezredes és hadosztálya továbbra is a törvényes kormányt, de immár a forradalmat védelmezte. Személy szerint Mecséri ezredes november 1. után ténylegesen már nem vezényelte hadosztályát. November 3. éjszakájától szovjet fogságban volt, ahonnan telefonon intézkedett arról, hogy hadosztálya ne lőjön a szovjetekre. Ő tehát a jutadombi harcokért nem volt közvetlenül felelős, sőt e harcokról katonái letartóztatásáig és bebörtönzéséig, 1957. október közepéig nem is tudott.
Mecséri ezredes ellen ezekben a hónapokban minden vád összeomlott. A vizsgálatot irányító tiszt 1957 szeptemberében javasolta szabadlábra helyezését, amiről tudott Mecséri ezredes is, tőle pedig felesége is. A javaslatot azonban nem terjesztették fel. 1958. április 11-én már az volt a nyomozók álláspontja, hogy Mecséri ezredes felelős az esztergomi alakulat jutadombi tetteiért. Ezen az ügyiraton máig ismeretlen, magas beosztású személy arra utasította a nyomozásért felelős főtisztet, hogy Mecséri ügyét kapcsolja hozzá Szendi Dezső alezredes és társai ellen már folytatódó eljáráshoz, tanúként vagy más minőségben. Addig a tárgyalást le kellett állítani. Ez az utasítás volt Mecséri ezredes halálos ítélete.
Mecséri ezredes már csaknem egy esztendeje letartóztatásban volt, amikor, 1957. október 18-án megkezdődött jutadombi beosztottainak letartóztatása, élükön Szabó Pál őrnagy osztályparancsnokkal. A kihallgatásokat a Gyűjtőfogház kisfogházi részében folytatták. A további nyomozás, kihallgatás Szabó Pál és társai ellen irányult. Eredményeképpen újabb és újabb letartóztatásokra került sor. Mecséri helyettesét a Bem körzet élén, Szendi Dezső alezredest 1958. január 13-án tartóztatták le, ettől kezdve az eljárás már Szendi Dezső és társai ellen folyt. Miután eldöntötték, hogy Mecséri ezredest nem helyezik szabadlábra, hanem bevonják jutadombi perbe, a Budapesti Katonai Ügyészség Mecséri János és társai ügyében állította össze a vádiratot. Többeket az első fokú tárgyalás folyamán, 1958. júliusában tartóztattak le.
KLIEBERT LÁSZLÓ SZÁZADOS, A JUTADOMBI KÖRLET PARANCSNOKA
A Jutadombon harcolók közül egy tiszt kerülte el a felelősségre vonást, a körletparancsnok Kliebert László százados. Ő, mint összes többi jutadombi tiszttársa, aláírta a Tiszti nyilatkozatot, és tovább szolgált. 1956. december 28-án ő is mint a Magyar Néphadsereg egységeinek, önálló alakulatainak parancsnokai - jelentést írt alakulatának az október 23-november 10. közötti tevékenységéről. Saját szerepére is utalva írja: „Az elöljáró parancsnokok irányítása és vezetése november 2-ig megvolt de az ezt követő napokon 3-án és 4-én már nem volt meg. Ezek után az alegység parancsnokok önállóságán múlott, hogy az emberek életét mentse…Az elöljáró parancsnokok vezetése irányítása hézagos volt. Igen befolyásolta az események kimenetelét a határozott, konkrét, világos parancs nem léte.” Kliebert százados ekkor aligha tudta, hol tartózkodik volt parancsnoka, Mecséri ezredes. Az elöljáró parancsnokokról írt kritikus megjegyzéseit utóbb a hadbíróságnak is mérlegelnie kellett volna, mielőtt kivégezteti a közvetlen irányítást, parancsnoki ténykedést legfeljebb hézagosan gyakorló Szendi alezredest, Szabó őrnagyot.
Kliebert százados 1957. július. 25-én egy katonájával együtt tiltott módon, robbanóanyaggal halászott a Dunában. Két vízbe dobott töltet felrobbanása között beleugrott a vízbe. A robbanást túlélte, de a légnyomás utóbb halálosnak bizonyult. A hivatalos közlemény szerint vízi gyakorlaton robbanás következtében megsérült, majd augusztus. 4-én a váci kórházban meghalt. Lakhelyén, Versegen temették el, ahol nevelőszüleinél élt. Ők tehették ki Kliebert százados fényképét, ami mára teljesen kifakult, és csak lenyomata látható. A temetőben egy idős hölgy mesélte nekem, hogy itt volt a temetésen, és emlékszik arra, hogy katonák adták meg a végtisztességet. (A síremlék fényképét megtalálják itt a honlapon a Honvédek és nemzetőrök a Jutadombnál 1956 novemberében című oldal galériájában.)
A sírfeliraton a név Klibert, a hivatalos jelentés aláírásán Kliebert. A százados nevelőanyja utóbb keresztet emelt a temető bejáratánál. A per folyamán azonban már nem hősi halottként emlékeztek Kliebert századosra. Az egyik védő védence érdekében azt hangsúlyozza, hogy a százados volt a felelős parancsnok, öngyilkos lett, így vonta ki magát a felelősségre vonás alól.
1958 november15-én Kliebert százados közvetlen elöljáróit csakúgy, mint alárendelt ütegparancsnokait kivégezték. Akár a sors keze, akár a százados saját döntése idézte elő, Kliebert százados minden bizonnyal az akasztófát kerülte el. Nem helyezték évtizedekig jeltelen sírba, sőt sírfelirata alapján hősi halott volt. Neve mégis feledésbe merült, mert 1958 után már nem a hősi halottak között tartották nyilván, a mártírok közé nem sorolták, a jutadombi kegyeleti ünnepségeken nem említik őt. Pedig ő volt a jutadombi védelmi körlet parancsnoka, mindvégig a helyszínen, katonái között tartózkodott. Utoljára ő beszélt közülük Mecséri ezredessel november 3-án délután, amikor az ezredes Tökölről visszaútban megszemlélte a jutadombi körletet.
TÁRGYALÁS A KATONAI BÍRÓSÁGON
Mecséri János és társainak első fokú tárgyalását a Budapesti Katonai Bíróság 1958. július 22-augusztus 14. között tartotta meg. Három hetet szántak 52 ember életére-halálára. Ez volt a Magyar Néphadsereg beosztottai elleni legnagyobb szabású per. Az eljárás során bebizonyosodott, hogy az esztergomi katonák parancsot teljesítettek. Ezért őket felelősségre vonni semmiféle jogszokás alapján nem lehetett, kivéve azokat, akik a fogságukba esett, sebesült két volt ÁVH-st agyonlőtték. A hadbíróság azonban könyörtelen ítéletek sorát hozta. 11 főt ítéltek halálra (közülük egy fő Svédországba menekült, az ítéletet távollétében szabták ki), 1 főt, Szabó Pál őrnagyot életfogytiglanra. A halálos ítéletek száma megegyezett a Jutadombnál és környékén november 4-én életét vesztett szovjet katonákéval. A további 40 elítéltre összesen 364 év börtönbüntetést szabtak ki, ez a halálra és életfogytiglanra ítélteket leszámítva, tehát 40 főre fejenként több, mint 9 esztendőt jelent.
Az első fokon eljáró bíróság augusztus 16-án kegyelmi tanáccsá alakult, és két halálra ítélt katonát kegyelemre ajánlott. (Másodfokon egyikőjüknél ezt figyelembe vették.)
A halálra ítélteket a Kisfogházba szállították, a többieket a váci börtönbe. Mecséri ezredes kisfogházi cellája ma is szívszorító élmény.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1958. november 10-13. között tárgyalta másodfokon Mecséri János és társai ügyét. A Kisfogházból jobb kezüknél és bal bokájuknál megláncolva szállították át a halálra ítélteket. A másodfokú bíróság november 13-án kihirdetett ítéletében jelentősen enyhített az első fokon kiszabott börtönbüntetéseken. 6 főt felmentett, 2 fő büntetését felfüggesztette. 182 év maradt a 364-ből, ebben benne van az életfogytiglanra kedvezett három fő 20-20, összesen 60 éve. Tehát az első fokon kiszabott 364 évvel szemben valójában 122 év áll, ami a halálra illetve életfogytiglanra ítélteket és a felmentetteket kivéve, 35 főre számítva kevesebb, mint 3 és fél év fejenként.
Nem változott a halálos ítéletek száma, de az elítéltek személye két helyen is. Egy katona halálos ítéletét az első fokú kegyelmi tanács ajánlása alapján mellőzték, és 8 év börtönre mérsékelték. Szabó Pál őrnagyot első fokon életfogytiglanra, másodfokon azonban kötél általi halálra ítélték.
Az ítélethirdetést követően a kollégium külön tanáccsá alakult. 1958. november 13. napján tartott a vádlottakat kizáró tárgyaláson meghozott határozatát másnap, november 14-én hirdette ki. Hét főt nem talált méltónak a kegyelemre, csupán három katonát ajánlott kegyelemre az Elnöki Tanács felé: az első fokú kegyelmi tanács által javasolt, de másodfokon mégis halálra ítélt Paska Elemér tizedest, továbbá Dobrosi Lajos tizedest és Puchert János honvédet.
A KIVÉGZÉS
A hét katona számára ezzel jogerőssé vált a halálos ítélet. Társaiktól búcsút vehettek. Az ő visszaemlékezéseik szerint Mecséri János ezredesnek mindenkihez volt bátorító szava, sorsát parancsnokhoz illő bátorsággal és méltósággal viselte. A halálra ítélteket a Kisfogház siralomházába szállították át, ahol magukra hagyatva, habár valószínűleg az ételükbe kevert nyugtatótól elkábulva töltötték utolsó óráikat. November 15-én a bevezetőben leírt módon végezték ki őket.
7 óra 35 perc: Magyar János honvéd. Őt a távollétében halálra ítélt Molnár Géza őrvezetővel, továbbá Kálmán Dezső őrvezetővel együtt azzal vádolták, hogy a nemzetőröktől átvett két, sebesült, összekötözött kezű volt ÁVH-s tisztet agyonlőtt.
7 óra 37 perc: Kálmán Dezső őrvezető. A siralomházban, de a cellákban sem találtam meg az arcképét. A két volt ÁVH-s kivégzéséért ítélték halálra, habár ebben bizonyosan ártatlan volt, még a hadbíróság álláspontja szerint is: ” bár nem nyert bizonyítást, hogy ő ténylegesen lőtt volna, azonban szavát egyáltalán nem emelte fel a kivégzés ellen és fegyverét is az államvédelmisták felé tartotta.” A bosszúszomj, és feltehetően a 11-es számhoz való ragaszkodás miatt egy 24 éves fiatalembert gyilkosként bélyegeztek meg és fosztottak meg életétől.
7 óra 39 perc: Kicska János főhadnagy. A menetoszlopokra tüzelő négy könnyű légvédelmi ágyús üteg parancsnoka volt. Súlyosbító körülményként rótták fel neki azt, hogy nem akadályozta meg a két fogoly volt ÁVH-s agyonlövését.
7 óra 41 perc: Rémiás Pál hadnagy. A Soroksári út felé tüzelő két közepes légvédelmi üteg parancsnoka volt. Egy szovjet harcjárműre saját maga is tüzelt.
8 óra 17 perc: Szabó Pál őrnagy. Az 51. légvédelmi tüzérosztály parancsnoka maga jelölte ki a jutadombi körlet tüzelőállásait, a közepes légvédelmi lövegek tüzelési irányát. November 4-én azonban nem jött ki a Jutadombra, mert a Kiss János laktanyában berendezett harcálláspontján tartózkodott. Első fokon életfogytiglanra ítélték, ezt súlyosbította a másodfok kötél általi halálra. A halálra ítéltek folyosóján nem volt cella Szabó őrnagy elhelyezésére, ezért a másodmagával bezárt Puchert János kegyelemre ajánlott halálraítélthez helyezték el.
8 óra 19 perc: Szendi Dezső alezredes. Mecséri ezredes helyetteseként nem volt önálló parancsnoki jogköre sem a hadosztályban, sem a Bem körzet élén. De miután november 1-én Mecsérit kinevezték a parlamenti őrség parancsnokává, Szendi alezredes helyettesítette. A Budai Nagy Antal laktanyában tartózkodott, november 2-án ellenőrízte a jutadombi körletet is. Miután a szovjet csapatok lefegyverezték alakulatát, visszatért Esztergomba, és november 8-án ő lett a helyőrség parancsnoka. Két napig még megtartotta a nemzetőr elnevezést, ezalatt megszervezte az új karhatalmi századot, ami rendőrökből, rendőr egyenruhás volt ÁVH-sokból és honvédtisztekből állt. November 19-én az állomány 95 %-a aláírta a Tiszti Nyilatkozatot. 1957. március 31-én felszámolták az esztergomi hadosztályt, helyére szovjet alakulatot helyeztek. Szendi alezredest letartóztatták. A börtönben és a hadbírósági tárgyaláson találkozott volt parancsnokával, Mecséri ezredessel és a jutadombi katonákkal. Neki, a karhatalmat megszervező, az MSZMP-be belépő, az új kormány által megkövetelt rendet megteremtő parancsnoknak ugyanaz a sors jutott osztályrészül, mint forradalmi kormányt az utolsó percig szolgáló hadosztályparancsnokának, illetve a Jutadombon a szovjetek ellen harcoló korábbi alárendeltjeinek.
8 óra 21 perc: Mecséri János ezredes. A siralomházban elhelyezett arcképe alatt rossz keresztnév szerepel. A 301. parcellában évről évre kegyeleti ünnepségen emlékeznek meg róla és kivégzett beosztottairól még élő bajtársai.
Pongrátz Gergely kiskunmajsai emlékkápolnájának falán a megtorlások során kivégzett 229 fő között megtaláljuk a Mecséri-per áldozatait is, pontosan megjelölve az időpontot, amikor halálukat az orvos szakértő megállapította.
AKIK KEGYELMET KAPTAK
Az első- és másodfokon halálra ítélt három katona, Dobrosi Lajos tizedes, Paska Elemér tizedes, Puchert János honvéd több, mint egy hónapig várt sorsa eldöntésére. Az Elnöki Tanács december 15-én kelt határozatát karácsony napján, december 24-én ismertették velük. Puchert János visszaemlékezése szerint a zárkából kiszólított halálra vált halálra ítéltet két őr megragadta a hóna alatt, mintha az akasztófa alá cipelné, de egy bizottság elé vitték. A végsőkig feszítve a sorsukra várók idegeit egyeztették személyi adataikat, majd ezután az Elnöki Tanács határozatát, amelyben a halálos ítéletet kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették. A három sorkatona megmenekült a legrosszabbtól, de 24 évesen tudomásul kellett venniük, hogy talán soha többé nem léphetnek ki az utcára, nem mehetnek vissza családjukhoz, és öt-hat évtizedet is a börtönben kell eltölteniük.
Szerencséjükre nem így történt. 1962-ben az életfogytiglani büntetés megszűnt, legfeljebb 20 év börtönbüntetést lehetett kiszabni, és ezt a határozott idejű büntetést jó magaviselet esetén már lehetett harmadolni. Ez az időszak is végtelenül hosszúnak bizonyult. 1963-ban az amnesztia rendelettel kiengedték a forradalom okán elítéltek többségét, közöttük az esztergomiakat is. A három egykori halálra ítéltnek azonban több volt még hátra a büntetésből, mint amennyit letartóztatásuk óta eltöltöttek. Puchert János 1970. március 25-én, 36 évesen szabadult, egyidőben Dobrosi Lajossal és Paska Elemérrel. Csaknem 13 év, a fiatalságuk telt el a börtönben.
Paska Elemér már nincs közöttünk. Dobrosi Lajos és Puchert János évről évre koszorút helyez el a jutadombi emlékműnél és a 301. parcellánál.
A szovjet intervenciós csapatok ellen honvédeink egyetlen sikert arattak, ennek helye a Jutadomb. Az esztergomiak szerepéről ma már egyre többször megemlékeznek. Talán a legtöbbet ezért Puchert János tette. Nyilatkozatai, visszaemlékezései aprólékos pontossággal és indulattól mentesen rögzítik a tényeket. Az utóbbi években szó esik a pestlőrinci honi légvédelmi üteg harcáról is, nagyrészt a Dél-Afrikából hazatelepült egykori ütegparancsnok, Dani Ernő erőfeszítéseinek tulajdoníthatóan. De még a kegyeleti ünnepségen sem szokták megemlíteni a harcban részt vett harmadik honvéd alakulatot, a kiskunmajsai lövész szakaszt. Képviselőjükkel sem találkoztunk ezeken a megemlékezéseken.
1989 januárjában a törvény erejével mentesítették a büntetett előélet hátrányai alól az egykori elítélteket. 1990-ben semmissé nyilvánították ezeket az ítéleteket, majd posztumusz előléptették a Mecséri-perben kivégzett katonákat, rövidesen pedig még élő társaikat is. A forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján Mecséri János altábornagy nevét vette fel a szentendrei kiképző zászlóalj. Az ünnepi alkalomra eljött Svédországban élő leánya, Mecséri Ildikó, és koszorút helyezett el édesapja emléktáblájánál.
A jutadombi emlékhelyen minden év november 4-én katonai tiszteletadással emlékeznek meg a honvédek, nemzetőrök és felkelők hősies harcáról. 2008-ban a köztársasági elnök, dr. Sólyom László tartott emlékbeszédet a Jutadombon Szekeres Imre honvédelmi és Hiller István oktatási miniszter kíséretében. Koszorút helyezett el és fejet hajtott a honvéd hősök emlékműve előtt.
Teljes döbbenettel – miként a jelen lévők egy része – észleltem a 2010. évi jutadombi megemlékezésen, hogy a forradalom és szabadságharc honvéd áldozatainak névsorából kihagyták a Jutadomb mindhárom kivégzett parancsnokának a nevét: Mecséri ezredesét, Szendi alezredesét, Szabó őrnagyét. A beszédet tartó államtitkárnál a helyszínen tiltakoztam. Más is.
Úgy értesültem, hogy a három kivégzett parancsnok nevét a megemlékezésen továbbra is elhallgatják.
Utóirat
Kutatásaim alapján Somogyváry Géza, a pesterzsébeti 1956-os Forradalmi Bizottság elnökségének tagja, Pesterzsébet díszpolgára javaslatára a kerületi Önkormányzat a pesterzsébeti Emlékezés terén 2014. október 22-én két emlékkövet állíttatott fel, megörökítve a Pesterzsébetért 1956 után kivégzett 15 áldozat nevét és adatait. A baloldali emlékkő első helyén Mecséri János ezredes neve szerepel, és megörökítették kivégzett tisztjeinek és katonáinak továbbá a jutadombi harcokat irányító, a felelősségre vonás előtt a halált választó Kliebert László százados nevét és adatait.
Ha még többet szeretne tudni a forradalom és szabadságharc jutadombi, budapesti harcairól, a megtorlásokról, látni szeretné a legszebbeket több ezer felvételemből, vagy a helyszínt szeretné megismerni, szívesen beszélek Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében.
Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. |
Képgaléria
|
