8. Isaszeg

(1849. április 6.)

Budapest közvetlen közelében kereshető fel a tavaszi hadjárat legvéresebb ütközetének helyszíne, Isaszeg. A község Nagytarcsa felőli végén fedezzük fel a honvéd emlékművet. Nagyjából azon a helyen, ahol a Királyerdőből kitörő honvédeink beszorították Isaszegre Jellačić katonáit. Ha a hátuk mögötti Királyerdőt a széles földúton bal felé megkerüljük, honvéd sírokat találunk. Ha pedig az ellenkező oldalon, a vasúti sínen Nagytarcsa felé indulunk vissza, és felmegyünk a dombtetőre, akkor ott állunk, ahonnan Jellačić irányította a császári királyi sereg jobbszárnyát. Ha pedig Gödöllő felé indulunk, akkor Windisch-Grätz egykori hadiszállása felé megyünk. Habár emléktáblákat nem találunk, de könnyen azonosíthatjuk a véres csata helyszíneit. Mindnyájunk egykori kötelező olvasmányából, Jókai: „A kőszívű ember fiai” című regényéből, a belőle készült nagyszabású játékfilmből egyaránt ismerős ez a fordulatokban bővelkedő csata, aminek kimenetele szinte az utolsó pillanatig kétesélyes volt.

A császári-királyi sereg vezére, Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy még napnyugtakor is bizonyosra vehette a győzelmet: serege jobbszárnyán Josip Jellačić altábornagy horvát katonái egész nap kitartottak Klapka György tábornok I. hadtestével szemben, és két ízben is visszaverték a honvédeket Isaszeg szélétől. A tábornagy Gödöllő felől átcsoportosított egy hadosztályt, amivel a centrumban, a Királyerdő nyugati szélénél akarta kicsikarni a döntést. Nem tudhatta, hogy a túloldalon érlelődik a fordulat. A dél körül kezdődő csatában Görgei Artúr tábornok, fővezér, még nem vett részt. Délután három óra tájban kókai tartózkodási helyén kapott jelentést a csatáról, és annak kedvezőtlen menetéről, ezért oda indult, és utasította a tartalékból egyébként is előre induló II. hadtestet arra, hogy avatkozzon be a harcba. Isaszeg templomától jobbkézre, ahol ma a csata emlékműve áll, a füstölgő erdőből ismét előretörtek Klapka tábornok honvédei, a templomhoz mérten tőlük kissé bal felől érkezett és beavatkozott a harcba Aulich Lajos tábornok hadteste. Ezáltal az erőviszonyok a magyar balszárny javára fordultak. A honvédek ezúttal végleg behatoltak a falu házai közé, csapatai a Rákos-patak mögé hátráltak. A honvédeket lendületük átlendítette a patakon is, fel a túloldali dombokra. Jellačić kénytelen volt hátrálni a magyar sereg balszárnya győzelemre állt. De középen, Isaszeg határában öldöklő harcot vívott Damjanich János tábornok, éspedig a tőle balra, a Rákos-patak felől támadó Franz Ottinger altábornagy, jobbra, Gödöllő felől pedig Liechtenstein altábornagy csapataival. Itt a császári-királyi erők túlsúlyban voltak, de a Királyerdő védői, közöttük a honvédség leghíresebb, 9. vörössapkás, és 3. zászlóaljának katonái nem tágítottak. Az Isaszegért harcoló magyar csapatok helytállásán sokkal több múlt, mint a Királyerdő vagy Isaszeg birtoklása: a szabadságharc legnagyobb szabású, legtöbbet ígérő haditervének sorsa.

A MAGYAR HADITERV

1849 március végén két, egyenként 50 000 fős sereg készülődött arra, hogy tavasszal megvívjon egymással. A március utolsó napján ideiglenes főparancsnokká kinevezett Görgei Artúr tábornok négy hadteste a Miskolc-Eger-Gyöngyös úton gyülekezett. Windisch-Grätz tábornagy három hadteste Gödöllő térségében csoportosult, és lezárta a Pest felé vezető utat. Ebben az irányban a honvéd haderő előrenyomulása reménytelen volt. Ha arcból nem lehet egy támadást kellő súllyal elindítani, akkor az ókortól fogva mindig az átkarolásra, a megkerülésre helyezik a súlyt. Így tett Vetter Antal korábbi fővezér is, és nyomán most Klapka György tábornok, az I. hadtest parancsnoka, aki nagyszabású haditervet dolgozott ki. Eszerint a Windisch-Grätz által várt irányban csak Gáspár András ezredes VII. hadteste támad, és elhiteti, hogy mögötte vonulnak a főerők, mintegy megismételve a februári hadjáratot. Ha Windisch-Grätz erre úgy lép, ahogy azt Klapka remélte, akkor a csapatait valahol Hatvan és Pest között fogja csoportosítani. Csakhogy a honvéd haderő három további hadteste, Klapka György I., Damjanich János III., és Aulich Lajos II. hadteste déli irányból megkerüli Windisch-Grätz főerőit, és valahol Gödöllő tájékán mögéjük érkezik. Ezzel egy kettős átkarolás jöhet létre, és Görgeiék számítása szerint április 6-án Gödöllő és Isaszeg térségében ezt a kettős átkarolást be lehet zárni. Ha pedig ez megvalósul, akkor Windisch-Grätz ebben a helyzetben vagy leteszi a fegyvert vagy súlyos vereséget szenved, mód nyílna a szabadságharc katonai eldöntésére. A haditerv sikerének előfeltétele volt, hogy az osztrák hadvezetés nem ismeri fel a valós erőviszonyokat, és nem támad minden erejével a VII. hadtestre, nem deríti fel a másik három hadtest tényleges menetvonalát, és nem tér ki a bekerítés elől.

A tavaszi hadjárat első szakasza Klapka terve szerint alakult. A Felvidéken is aktív honvéd csapatok az erők széthúzására késztették Windisch-Grätzet, aki féltette Komáromot ostromló csapatait, de őríztette a szolnoki hídfőt is, tehát nagyjából kétszer akkora területen húzta szét csapatait, mint amekkorán Görgei hadtestei tevékenykedtek. Hatvan térségében észlelték a VII. hadtest elővédjét, ezért Schlik altábornagy III. hadteste itt nyomult előre, el is foglalta a várost. Másnap, április 2-án Gáspár ezredes azonban csatát nyert ellene, visszafoglalta Hatvant, és biztosította a Zagyva vonalát. Windisch-Grätz most beigazolva látta azt a sejtését, hogy erről támad a honvéd főerő, ezért minden erejét Gödöllő körzetében vonta össze, ahová budai hadiszállásáról maga is megérkezett. Így éppen olyan módon helyezte el csapatait, hogy a kialakult helyzet Klapka tervének kedvezett.

A SZABADSÁGHARC LEGVÉRESEBB CSATÁJA

Délebbre magának Klapka tábornoknak a kezében volt a haditerv teljesítésének a lehetősége. Az ő hadteste indult elsőként, tőle jobbra és hátra Damjanich János tábornok harmadik hadteste menetelt, a tartalékot Aulich Lajos második hadteste képezte. A menetelő zászlóaljak nem keresztezték egymás útvonalát. Más úton vonult Klapka, más úton Damjanich, megint máson Aulich, és az előzetes számítások szerint április 6-ára kellett kiérniük Gödöllő térségébe.

Április 6-án, péntek délután egy óra tájban az Isaszeg előtt elterülő Királyerdő északkeleti szegélyén Damjanich zászlóaljai beleütköztek Jellačić dandárába. Ez felgyújtotta az erdőt, és visszahúzódott Isaszeg északi részébe. Damjanich a falutól északra nyomult előre. Klapka hadtestéből Zákó István őrnagy dandára és tüzérsége eközben benyomult a Királyerdő déli részére. Onnan, ahol ma a csatában elesett magyar, lengyel, osztrák katonák síremlékei láthatók, Isaszeg déli része, és ott a Rákos-patak felé szorította ellenfelét, Grammont vezérőrnagyot. A faluban azonban még a császáriak voltak túlerőben: ellentámadást intéztek, és visszaverték a honvédeket a Királyerdőbe. A hátrálók összekeveredtek Bobich János alezredes most beérkező dandárával, és a vértesek rohamának még kevésbé tudtak ellenállni. Az újabb tartalékok szemből, Bátori Sulcz Bódog őrnagy katonái jobbról megállították a rohamot, sőt ellentámadásba lendültek. Az erdő szélénél azonban ismét megállította őket Jellačić katonáinak sortüze. Damjanich észlelte az I. hadtest szorult helyzetét, és erőit átcsoportosítva intézkedett Klapka támogatásáról. Parancsőrtisztjét szóbeli üzenettel küldte a tartalékban álló Aulich Lajos tábornokhoz, és javasolta, hogy induljon Klapka megsegítésére. Addigra azonban az I. hadtest visszavonult Isaszeg szélétől, maga Klapka is a visszavonulásra adott parancsot. Aulich tábornok II. hadteste egyelőre azért nem nyomult előre, mert Damjanich szóbeli üzenetét Aulich nem méltányolta, Görgeitől pedig nem érkezett parancs. Gáspár tábornok VII. hadteste figyelőben maradt, mert már teljesítette aznapra előírt feladatát, pedig északról beavatkozva nagyon jelentőssé fokozhatta volna a győzelmet. Egymaga nem volt képes a megváltozott helyzethez igazodó döntésre: nem ismerte az isaszegi csata fejleményeit, nem voltak adatai Schlik altábornagy erőinek nagyságáról és pontos elhelyezkedéséről. Görgei elmulasztotta Gáspár értesítését, Windisch-Grätz viszont felismerte azt, hogy Hatvan felől nem fenyegeti támadás, tehát Damjanich ellen csoportosította át erőinek egy részét. Szerencsére Damjanich egymaga is helytállt: nem folytatta Isaszeg elleni támadását, de hősiesen védekezett a Királyerdő északnyugati szegletében. Leiningen-Westerburg, Knezić ezredesek a gyalogos zászlóaljak, Nagysándor József ezredes a huszárok harcát vezették.

A délután három óra után a csatatérre érkező Görgei Klapkához lovagolt. Klapka eléggé reménytvesztett volt, és úgy értékelte a helyzetet, hogy ma, 6-án már nem lehet kivívni a győzelmet, és inkább össze kell szedni az erőket, és másnap, 7-én kellene támadni. Görgei akkor rendkívül határozottan, nagyon keményen megrótta őt, és figyelmeztette arra, hogy ma kell győzni, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé. Emlékeztette Klapkát arra is, hogy végül is ezt a haditervet ő öntötte formába. Tájékoztatta őt arról, hogy Aulich csapatai már úton vannak, és támogatni fogják a harcban. Klapka megnyugodott, újult erővel látott hozzá a zászlóaljak megállításához és újbóli harcba vetéséhez. Az I. hadtest ismét benyomult a Királyerdőbe.

Görgei ekkor tovább lovagolt Damjanichhoz, akit tájékoztatott a fejleményekről. Damjanichnak nem volt túl jó véleménye Klapkáról, és attól tartott, hogy a következő kétségbeesett honvéd láttán Klapka ismét meginog, és hátrálni fog, viszont Aulichot nagyra becsülte, és az ő közbeavatkozásától valóban sokat várt. De az erőviszonyok Damjanich részén még ezután sem váltak túlságosan kedvezőkké. Számszerűleg ekkor már a honvéd csapatok voltak mintegy kétszeres fölényben, azonban ezek két hadtest összekeveredett csapatai voltak, amelyeket egységes vezetés alá rendelni ebben a helyzetben nem lehetett. A lovasságot tekintve az osztrákok voltak fölényben, de Ottinger dandárának rohamát rendre lefékezte a Psotta Mór alezredes által személyesen irányított tüzérség, illetve a fedezetéül kirendelt lovasság. Ebben a helyzetben Damjanich örült annak, hogy az esti órákban is tudja tartani a magyar jobbszárnyat Isaszeg kijáratánál. Ezzel lehetővé tette azt, hogy tőle délnyugatra más fordulatot vegyen az ütközet.

Damjanich rendíthetetlen kitartása, Görgei határozott fellépése, Aulich kellő időben történt beavatkozása és Klapka újult erővel indított támadása a magyar sereg balszárnyán hozott eredményt. Jellačić este nyolc körül Gödöllő felé hátrált. Sem Schlik, sem Damjanich nem tudott a másik fölébe kerekedni. Ekkor látta be Windisch-Grätz azt, hogy a magyar csapatok Jellačić felől oldalába és hátába kerülhetnek, és elvághatják őt Pesttől. Ezért Schliknek is visszavonulást rendelt el Gödöllő felé. Ezzel elhárította a megkerülés és a bekerítés közvetlen veszélyét.

Az ütközet további részletei elolvashatók a szerző: Hol hőseink vére folyt…c. könyvében. (Coldwell Könyvek, Budapest, 2003.)

Üzenetküldés

Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet.