Október,Híres Komárom 1849
Október, április, július,augusztus
Marossy Endre:
20.Híres Komárom – The Fortress Komarom
(1849)
;)
A Klapka induló nyomán ezen a néven vált ismertté Komárom. Klapka György, Komárom erőd parancsnoka az 1848-49. évi szabadságharc honvéd haderejének legfiatalabb (29 éves!) tábornoka volt. Hónapokon át dicsőséggel védelmezte az erődöt, ő aratta a szabadságharc utolsó győzelmét, és a világosi fegyverletétel ellenére mindaddig folytatta a harcot, amíg valamennyi katonájának és az erődben tartózkodó valamennyi polgári személynek teljes büntetlenséget és szabad eltávozást nem biztosított. Klapka és Komárom neve örökre összeforrott, amiként Komárom és a szabadságharc története is.
A szabadságharcban ostrommal bevehetetlennek bizonyult Komáromot a császári haderő tovább építette. Az 1877-ben befejezett munkálatok eredménye az Osztrák-Magyar Monarchia akkor legkorszerűbb, legnagyobb erődje lett. (A még nagyobb, az első világháború idején legismertebb erődöt, Przemyslt ezt követően építették ki.)
Komáromot elkerülték az ostromló seregek. Középkori eredetű vára és erődítményei lényegében épségben átvészelték a következő másfél évszázadot. Ma Komárom Közép-Európa legnagyobb megmaradt erőde. Maradványai két ország: Szlovákia és Magyarország területén állnak. Az Európai Unió két tagállama 2007 januárjában közös pályázatot terjesztett be, hogy elismertessék:
Komárom erődei a világörökség részét alkotják.
Az erődrendszer a következő jelentős részekre tagolódik.
a) Révkomárom (Komarno, Szlovákia) területén:
- Komárom vára, aminek két része az Öregvár (XVI-XVII. század) és az Újvár (XVII-XIX. század),
- Nádor-vonal (XIX. sz. első fele),
- Vág-dunai hídfő.
b) Komárom ( Trianon előtt Újszőny, Magyarország) területén:
- Monostori erőd,
- Igmándi erőd,
- Csillag erőd.
a) Révkomárom (Komarno, Szlovákia)
Komárom vára
Komárom a Szent István király által létrehozott vármegyék közé tartozik. Ispánsági várát a mongolok nem tudták elfoglalni. Ezt a várat váltotta fel a mai Öregvár, amit országunk 1541. évi három részre szakadása után létesítettek. Ekkor Komárom a királyi Magyarország északkeleti határvára volt. A Vág folyó dunai szakaszának és a Duna találkozásának pontján kialakult földnyelv csúcsán 1550 körül kezdték meg az akkor modern, bástyás vár építését. Tervezője Pietro Ferabosco itáliai hadmérnök volt. A nyújtott ötszög alaprajzú, a város felé két olaszbástyával erősített vár sikerrel állta ki Szinán pasa nagyvezér hadainak 1594. évi ostromát. A Duna jobbpartján és a Vág-Duna balpartján kis, palánkkal övezett őrhelyeket egyszersmind hídfőket létesítettek.
1663-ban Köprülü Ahmed nagyvezér ostrommal bevette a bányavárosi főkapitányság székhelyét, Érsekújvárat. (Ma: Nové Zámky, Szlovákia). Komárom jelentősége megnőtt. Ezért bővítették nyugati irányban az Újvárral. A nyugati fal közepén hatalmas alapterületű, ötszögű, a fal két szegletén ugyanilyen rendszerű két fél bástya épült.
A török kiűzése (1699, 1723) után Komárom vára elveszítette korábbi jelentőségét, viszont fejlődésnek indult a település. 1745-ben Mária Terézia királynő szabad királyi városi rangra emelte Komáromot.
Az erőd hadi krónikájának új fejezetét a napóleoni háborúk alkotják. Fennállt a veszélye annak, hogy Napóleon és I. Ferenc folyamatos háborúiban a francia császár előrenyomul majd a Duna völgyében.
1807-ben hadmérnökök érkeztek Komáromba, és felmérték a várat, majd terv készült a helyreállításra és korszerűsítésre. 1808-ban Chasteler táborszernagy tervei alapján állították helyre az Öregvárat, 1809-ben az Újvárat. A katonák biztonságát a föld mélyében létrehozott, bombabiztos alagútrendszer (magyar, de pontatlan neve kazamata) szolgálta. Az Újvár északnyugati félbástyájának szegletén ekkor állították fel a Kőszűz szobrát. Ma ennek másolata látható a bástyán, eredetijét a révkomáromi Jókai Múzeum őrzi. A Kőszűz Komárom jelképe. A szobor talapzatán olvasható jelmodatot Klapka honvédeinek dicsőséges harcaival kapcsolatban ismerte meg mindenki: nec arte, nec marte – sem fortéllyal, sem erővel (nem lehet elfoglalni a várat).
1809-ben Komárom beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Július 14-én a győri csatában vereséget szenvedett magyar nemesi felkelés csapatai Komáromba vonultak vissza. Két héten át sikerrel védték meg a dunai hídfőállást a rohamozó francia csapatok ellen.
A franciák elvonulása után Komáromba megérkezett I. Ferenc császár és király, majd ide költözött az udvar is. Az uralkodó ekkor döntött úgy, ahogyan az 1810-ben elkészített terv megörökítette: Komáromban olyan központi erődítményt kell létrehozni, hogy abban akár 200.000 fős hadsereget is el lehessen helyezni.
Az uralkodói akarat gyorsan teljesült. 1810-1815 között emelték a laktanya- és parancsnoki épületeket az Újvárban, 1827-1839 között egyéb helyiségeket az Öregvárban.
Klapka helyőrsége a fegyverletételi okmányok aláírása után, 1849. október 3-án adta át az Öregvárat és az Újvárat a császári csapatoknak. A már fegyvertelen honvédek utoljára sorakoztak szemlére. Klapka György tábornok előtt utoljára játszotta el a zenekar a Klapka-indulót. Másnap, október 4-én a tábornok búcsúvacsorát adott tisztikarának. Ennek végén közösen aláírtak egy ívet, amelyben fogadalmat tettek arra, hogy az ügy mellett híven és rendületlenül kitartanak.
A komáromi vár hadi krónikája véget ért, hadtörténelme nem, mert a következő másfél évszázadban laktanyaként szolgált.
1968-ban a reformokat megvalósító Csehszlovákiát megszállták Varsói Szerződés tagállamainak (közöttük hazánknak) a csapatai. Ezentúl kezdve 1991-ig szovjet csapatok rendezkedtek be a várban.
Az 1980-as évek elején több alkalommal tartottam előadást a révkomáromi magyar gimnáziumban és a CSEMADOK (a csehszlovákiai magyarokat összefogó kulturális szervezet, Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Szövetsége) meghívására. Egy alkalommal a CSEMADOK látogatást szervezett a szovjet katonák KOMSZMOL- szervezetéhez. (Ez a szovjet kommunista ifjúsági szervezet neve volt.) Némi ügyességgel biztosítottak helyet ebben a küldöttségben, így a magyar vártörténészek közül feltehetően egyetlenként bejuthattam az Újvárba, a szovjet alakulat körletébe. Egészen az Öregvár kapujáig kísértek el, de oda be már nem léphettem. Fényképezni nem lehetett.
Néhány évvel ezelőtt a vár elismert kutatójának, Szénássy Zoltánnak a kíséretében, Csorba Csaba vártörténész barátommal együtt ismét bejártam az Újvárat, ezúttal fényképezni is lehetett. Az Öregvár jelenleg továbbra sem látogatható.
A Nádor-vonal
A XIX. századi erődépítés folyamán is figyelembe vették az ostromtüzérség hatásos lőtávolságát és a lövedékek röppályáját. A vár előtti síkterületet lejtőssé alakították, ezért a ballisztikus röppályát követő ágyúlövedékek átrepültek az erőd falai fölött. Ezeket a falakat azonban már a korábbi évszázadokhoz mérten lényegesen távolabb építették, mint a tulajdonképpeni vár, ami így elérhetetlenné vált az ostromtüzérség számára.
József nádor 1809-ben rendelte el a csallóközi irányt lezáró erődítmény, a Nádor-vonal létesítését. Itt egyelőre ideiglenes sáncok létesültek.
Pflügl mérnökkari százados tervei alapján 1827-ben kezdték meg az érdemi munkálatokat. külső erődítési munkálatokat. A Vág és a Kis-Duna között létesített vonal egy bástya kivételével elkészült 1848-ig, és nagymértékben hozzájárult Komárom sikeres védelméhez. A Nádor-vonal utolsó védőművét 1850 után fejezték be. Ma az 1866 után emelt, helyreállított 6. sz. erőd látogatható a legkönnyebben.Kőtárat és szórakozóhelyet létesítettek benne.
Az erődöt övező fal földtöltéséről be lehet látni a Vág mentét, illetve az innen délre kanyarodó Nádor-vonal szegletét. A Nádor-vonal a másik végén a Kis-Dunánál a Pozsonyi kapuval zárult. Ez máig fennmaradt, táblája I. Ferdinánd osztrák császár (magyar nevén V. Ferdinánd király) nevét örökíti meg.
A Vág-Dunai hídfő
A várőrség átjutását a Vág illetve a Duna túlsó oldalára évszázadok óta hídfők biztosították. A török elleni harcok évtizedeiben a Vág bal partján állt a Szent Fülöp palánk.
Klapka tábornok parancsnoksága idején, 1849 májusától kezdtek hozzá a Vág-Dunai hídfő kialakításához. Ez a mögötte létesített cölöphidat védelmezte.
1850 után tovább erősítették a Vág-Duna jobb partját is, újabb tüzelőállások és az őrség számára kisebb tábor létesítésével. Az 1866-os vesztes porosz háború után kiteljesítették a Nádor-vonalat, és tervezték a Vád-dunai hídfő kiépítését is. Erre mégsem került sor, továbbra is a régi építmények biztosították a hídfőt.
b) Komárom (Magyarország)
A Monostori erőd
A Nádor-vonal kiépítésekor sáncművek kialakítását tervezték a Duna jobb partján a koppánymonostori Homokhegyen. Sáncokat ástak, de az erődépítés munkálatai 1848 előtt nem kezdődtek el. A monostori sáncokért 1849 tavaszán és nyarán véres küzdelem folyt.
Klapka György tábornok május 28-án adta parancsba egy kazamatákkal ellátott erőd építését a monostori sánc helyén, de csak a délnyugati torony készült el. Pedig az erőd tüzérsége oldalozhatta volna a túlparti Nádor-vonal előterét, tűz alatt tarthatta volna a Buda-Bécs hadiutat.
A szabadságharc leverése került sor a Komáromot dél felől oltalmazó három erőd: a Monostori, az Igmándi és a Csillag erődök megépítésére. Tervezték a Nádor-vonalhoz a három erőd összekötését is. A legkorszerűbb elvek szerint épített Monostori erőd 1871-re készült el. Ostromot nem élt át, de katonai szerepe mégis jelentős volt.
A trianoni szerződés után a nálunk maradt három erőd határvédő szerepet töltött be. 1919 novemberében átmenetileg itt tartózkodott a Prónay-különítmény.
A második világháborúban, 1942-től a Monostori erődben volt a hazánkba menekült lengyel katonákat egyik internáló tábora. Emléktáblájuk a bejárat melletti baloldali védmű falán látható.
A Monostori erőd 1945-ben harc nélkül került szovjet kézre. Ettől kezdve 1991-ig a szovjet lőszerraktár volt. Az ide bevezető vasúti sín mellett alakították ki a parkolóhelyet.
Ma lényegében teljes épségében illetve helyreállítva látható a Monostori erőd. Kiállításokon kívül haditechnikai park várja a látogatókat. A bejárat és az autóparkoló közti területen kopjafás emlékpark őrzi a Don-kanyarban harcolt komáromi 22. gyalogezred emlékét. A baloldali bástya falán a trianoni és párizsi szerződésekben elszakított területek bronz reliefét helyezték el. (Ezt a Trianonról szóló esszémben mutattam be.)
Az Igmándi erőd
Klapka György tábornok a Monostori erőd építésével egyidejűleg elrendelte a Bécs felé vezető út lezárása szolgáló igmándi erőd építését is. Ez a mai autópálya felől Komáromba vezető út mentén, már a város területén emelkedő magaslaton létesült.
A munkálatok újrakezdésére csak a porosz háború tanulságai alapján, már a kiegyezés után került sor. A ma látható erőd 1871-77 között épült az Igmándi erőd, utolsóként Komárom körül, és vele vált teljessé a komáromi erődrendszer.
Az Igmándi erőd lényegesen kisebb, mint a Monostori. Építésekor már az överőd volt a korszerű, és annak kisebb erődei tűzösszeköttetésben állva védték egymást, ostrom esetén az erőd helyőrségétől kaptak támogatást.
Az Igmándi erődöt is elkerülték a harcok. A II. világháborúban hazánkba menekült lengyel katonák internáló táborát előbb itt alakították ki, 1942-ben helyezték át őket a Monostori erődbe. Helyükre munkaszolgálatos századokat hoztak.
Az Igmándi erőd déli sánca előtt 1983. március 15-én állították fel az 1848-as szabadságharc komáromi hőseinek kopjafáját. Körülötte emelkedik Görgei Artúr tábornoknak, továbbá az erőd négy parancsnokának és más nevezetes személyeknek a kopjafája. (Az első honvéd parancsnok, Majthényi István ezredes emlékét nem örökítették meg.)
Az Igmándi erőd északi bejáratánál a komáromi csatákban elesett osztrák katonák emlékhelyét hozták létre. Itt jelenleg három emlékmű áll. Az erőd látogatható.
A Csillag erőd
A törökellenes harcok idején a Duna jobb partján épült fel a Szent Miklós palánk, a későbbi Csillag erőd elődje. Az 1810-ben megkezdett építkezések során tervezték ennek a hídfőnek a megerősítését is, egyelőre a Csillagsáncot hozták létre. 1810-től az építkezések kiterjedtek a Duna jobb partjára is. A hídfők kiépítésére külön terv is készült. Ennek szerkesztője Thirey De Vaux vezérőrnagy volt. Ez két teljesen egyforma megerődített táborral számolt a folyók túloldalán. Ezt híd kötötte össze a várral.
A szabadságharc leverése után megkezdődött a Csillagsáncnak a felújítása is, mely az átépítések ellenére megőrizte eredeti alakját: szabálytalan négyszög alaprajzú erőd, sarkain bástyákkal.
A Csillag erődöt 1923-tól állították helyre.
1945-ben a szovjet csapatok átmenetileg ezt az erődöt is megszállták. Utóbb itt magyar büntetésvégrehajtási intézményt rendeztek be. A Csillag erőd nem látogatható.
Mit érdemes megnézni napjainkban?
Autóval vagy autóbuszon érkezve az első emlékhely az Igmándi erőd. Az 1848-49-es kopjafáktól lehet látni az erőd délnyugati bástyáját, a hatalmas csatatér egy részét. Balkéz felől megkerülve jutunk el az erőd bejáratához, előtte az osztrák hősi emlékhelyhez. (A magyar honvédek sírját Révkomárom katolikus temetőjében kereshetjük fel.)
Az Igmándi erődtől a komáromi híd felé haladva balra térünk rá a Győr felé vezető régi főútvonalra. Ezen haladva néhány perc múlva jobb felől látjuk a Monostori erőd parkolóhelyét.
Sajnos, sem az Igmándi erődnél, sem itt nem helyeztek el olyan átfogó térképtáblát, ami megfelelő magyarázattal ellátva útba igazítaná a látogatót a Komáromban, a környéken és Révkomáromban fellelhető jelentősebb 1848-49-es emlékhelyekről.
A történelemben jártasabbak Győr felé tovább haladva érik el Ács községet, illetve az országút jobboldalán ma már alig észrevehető és előre nem jelzett helyen az ácsi csata honvéd hősi halottainak emlékművét.
Semmilyen tábla, sőt még autótérkép sem jelzi a balra, Csém(-puszta) felé vezető úton Herkálypusztát. Itt írták alá 1849. szeptember 27-én Klapka György tábornok és gróf Julius Haynau táborszernagy meghatalmazottai a megadás feltételeit. A helyszínen kis emlékoszlop áll. A vörös márvány asztallapot a révkomáromi Jókai Múzeumban őrzik.
A hazai emlékhelyek meglátogatása után Révkomáromban folytathatjuk utunkat. A hídtól jobb felé lekanyarodva érhetjük el a régi pozsonyi utat. Ezen jobb felé a Nádor-vonal Pozsonyi kapujához, bal felé a komáromi várhoz jutunk.
A komáromi vár előtt balra fordulva jutunk el az Újvár északnyugati bástyája előtti parkolóhoz. Ennek a bástyának a szegletén látható a Kőszűz szobra.
Innen visszafelé néhány perc sétával jutunk a főtére, Klapka György tábornok szobrához. Kissé tovább haladva érkezünk a Jókai Múzeumhoz, amelynek kiállításán láthatjuk a szabadságharc emlékeit.
Ha még maradt időnk, akkor autón felkereshetjük a Vág partjához közeli városrészen a Nádor-vonal 6. számú erődjét (útba igazító tábla jelenleg nincs). A Vág-dunai hídfőt csak személyautóval, rossz úton és némi térképismerettel találhatjuk meg.
De még térképpel sem könnyű eligazodni a csatatéren. Ott, ahol a szabadságharc tíz döntő ütközetéből hármat vívtak meg, és ahol a magyar hadtörténelem legsikeresebb kitörése zajlott.
Az első komáromi ütközet, 1849. április 26.
Április 26-án a Görgei Artúr tábornok által vezetett honvéd fősereg átkelt a Duna jobbpartjára, megtámadta az ostromzárat alkotó császári csapatokat, megkísérelte elvágni a Bécs felé vezető utat, hogy bekeríthesse a Budán rekedt két osztrák hadtestet. Az első feladatot sikerrel teljesítette a honvéd haderő: feltörte az ostromzárat, és meghátrálásra kényszerítette az osztrák csapatokat.
A Schlik altábornagy vezette két hadtest azonban Buda felől éppen a harc tetőpontján érkezett meg, és túlerejével fordulatot idézett elő. A honvéd tüzérség lőszere elfogyott, a centrumban és a jobbszárnyon eredményesen küzdő csapatainkat vissza kellett vonni. Az osztrákok elvonulhattak Bécs felé, ezzel az ő hadműveleti céljuk teljesült. A honvéd haderő nem tudta döntő győzelemmel betetőzni a diadalmas tavaszi hadjáratot.
A második és harmadik komáromi csata. 1849. július 2., 11.
Komáromtól délre júliusban kétszer is megütközött a magyar és az osztrák fősereg (július 2, 11.). A második komáromi ütközetben a honvédek, a harmadikban az osztrákok diadalmaskodtak, azonban döntő siker nélkül. A második komáromi csatában a lovasrohamot vezénylő Görgei Artúr tábornok súlyosan megsebesült.
Az augusztus 3-i kitörés.
Komáromban a Klapka vezette 18.200 fős védősereg, több mint 300 ágyúval magára maradva felkészült a város és az erőd védelmére. Az osztrákok kezdetben kisebb erőkkel /12 000 fő és 75 ágyú/ megfigyelő és blokkírózó tevékenységet folytattak az erősítés megérkezéséig. Klapka tábornok felmérve a kínálkozó lehetőséget, több sikeres kitörést hajtott végre, melynek során Pozsonyig, illetve az augusztus 3-i kitörés során Győrig tört előre, jelentős zsákmányt szedve. Helyőrség a magyar hadtörténelemben ekkora sikert soha nem aratott. Ezt mégsem lehetett kiaknázni, mert az egyesített osztrák és orosz csapatok túlerejével szemben a sorozatos vereségeket elszenvedő magyar fősereg az augusztus 13-án Világosnál letette az oroszok előtt a fegyvert. Az osztrák főerők ezt követően jelentős erőkkel indultak vissza Komárom alá.
Ha még többet szeretne tudni híres Komáromról, ha látni szeretné a régi várról és az erődökről, valamint a csatatéren készített felvételeimet, szívesen mutatom meg ezeket Önnek, baráti körének, az érdeklődők körének egy előadás keretében.
Üzenetküldés Ha erről a témáról előadást, média műsort, cikket, fényképet akar rendelni, kérem, itt hagyjon üzenetet. |
Képgaléria
|
Menü
Hirdetés