Szeptember,Incheon, Korea
Szeptember
Dr. Marossy Endre:
19. Partraszállás Incheonnál. Koreai háború – Landing operation at Incheon. Korean War.
(1950. szeptember 15.)
Ez a hétfő tragikusan kezdődött az Incheonba telepített mintegy 2000 észak-koreai katona számára. Az apályok idején gyakorlatilag hajózhatatlan incheoni öbölben megjelent egy inváziós flotta, amelynek közeledéséről semmiféle tudomása nem volt az északiaknak. A partraszállást a Koreában harcoló ENSZ haderők főparancsnoka, a II. világháború legeredményesebb, legismertebb amerikai hadvezére, az amerikai Douglas MacArthur tábornok irányította. A város előtt két kis, egymással töltésúttal összekötött sziget kínált némi védelmet: Volmi-Do, Szu Volmi-Do. De mert a háború a félsziget másik végében folyt, itt most alig pár tucat észak-koreai katona nézett szembe az amerikai 5. tengerészgyalogos ezreddel , és a létszámfölényt a tengerészgyalogosok sokkalta nagyobb tűzereje, a flottáról felszálló légierő, a hajóágyúk tüzérsége tette elviselhetetlenné. Alig pár óra kellett kis mesterséges félsziget elfoglalásához, és a harcok már Incheon városában folytak. A mintegy 13 000 amerikai katonának nem jelentett nehéz feladatot a város három magaslatának az elfoglalása, éjfél körül itt lezárultak a harcok. Egyidejűleg a tengerészgyalogosok elfoglalták a Kimpo repülőteret is.
Egyidejűleg a tengerészgyalogosok elfoglalták a Kimpo repülőteret is. Másnap reggelre a várostól délre az 1. tengerészgyalogos ezred partraszállási szakaszán is elcsitultak a harcok. Az incheoni hadműveletben a tengerészgyalogosok 195 főt veszítettek, közülük 21 esett el, a többi megsebesült. A 2000 fős északi helyőrségből 300 fő megadta magát, a többi elesett vagy elmenekült. És Szöul, az északiak által megszállt főváros csak 29 kilométerre van Incheontól.
A koreai háború legsikeresebb hadművelete nyitánya volt az ENSZ-haderő ellentámadásának. De hogyan is kezdődött el ez a háború, amit a kommunista szimpatizáns országokban szennyes háborúnak, az Egyesült Államokban elfelejtett háborúnak neveznek?
Hogyan alakult ki a két Korea?
A második világháború a Távol-Keleten 1945. szeptember 2-án zárult a tokiói öbölben, a Missouri hadihajó fedélzetén aláírt szerződéssel. (Erről itt a holnapomon külön cikkben írtam.) A Koreai-félsziget déli részét az amerikai, északi részét a szovjet csapatok szabadították fel a japán megszállás alól. A két hadsereg csakúgy, mint Németországban, meghatározott vonal mögött állomásozott. Koreában ez a 38. szélességi kör volt.
Hasonlóképpen, mint Németországban, a szovjet csapatok által felszabadított területen kommunista, az amerikaiak által felszabadított területen kapitalista fejlődés bontakozott ki, és az eltérő társadalmi fejlődés eltérő államfejlődéshez vezetett. 1948-ban két állam jött létre. Délen a Li Szin Man elnök által vezetett Koreai Köztársaság (ROK) az Egyesült Államok védelme és befolyása alá, míg északon a Kim Ir Szen főtitkár által irányított Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) a következő években mindinkább a Kínai Népköztársaság védelme és befolyása alá került. Az amerikai befolyás alatt álló Egyesült Nemzetek Szövetsége a Koreai Köztársaságot (Dél-Koreát) ismerte el a koreai nép egyedüli törvényes képviselőjének (ugyanúgy, ahogyan a tajvani Kínai Köztársaságot a Kínai Népköztársaság ellenében).
A koreai nép két országának újraegyesítésére, éppen úgy mint Németországéra, a hidegháborús világhelyzet nem adott lehetőséget. De eltérően Németországtól, a Koreai-félszigeten meg lehetett kísérelni egy korlátozott háború kirobbantását és annak keretében az újraegyesítést, pontosabban: a két Korea kommunista rendszerű országban történő újraegyesítését.
Ez a kísérlet elsődlegesen a világ vezető hatalmai közé tartó, Mao Ce-tung által irányított Kínai Népköztársaság törekvéseit szolgálta. A Sztálin vezette Szovjetunió nem kívánt a Koreai-félszigeten Kína érdekében háborúzni az Egyesült Államokkal, de a szovjet haderő európai jelenléte és túlnyomó számbeli fölénye fékezte az Egyesült Államok távol-keleti törekvéseit is.
Másfelől az Egyesült Államok a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadással, a japán szigetek elfoglalásával és a távol-keleti hadjárat fő terhének viselésével megalapozta egyeduralmát a korábbi japán érdekszférában,és ezt nem engedte csorbítani. A második világháború végén az USA haderejének 8 millió katonája állomásozott a Távol-Keleten. Ez a létszám 1950-re 600.000 főre csökkent, és ez a haderő a nagy térségben szétszórtan állomásozott.
Dél-Korea hadereje csak békefeladatok ellátására felelt meg. 65.000 katonája négy gyalogos hadosztályt alkotott, tüzérsége minimális volt, nem rendelkezett sem harckocsikkal , sem repülőkkel, ezt a technikát szükség esetén az amerikaiak biztosították volna.
Az észak-koreai Néphadsereget a Szovjetunió fegyverezte fel, és tanácsadókkal segítette a kiképzést. Ez a haderő 120.000 főből állt, közöttük mintegy 3000 II. világháborús veterán szolgált. 150 T-34-es harckocsi, mintegy 100 Jak és Szturmovik típusú vadászgép növelte a néphadsereg ütőerejét.
Kitört a háború
1950. június 25-én, vasárnap hajnali 4 órakor a az észak-koreai hadsereg hét hadosztálya és egy harckocsizó dandárja, 120 000 katona és 150 T-34-es harckocsi Csoj Jongkun tábornok parancsnoksága alatt áttört a 38. szélességi foknál.
Szétlőtték az Imjin folyón utolsóként áthaladó mozdonyt. Elsöpörték a gyenge dél-koreai ellenállást, június 28-án bevették Szöult, majd behatoltak a félsziget déli részére, és megszállták annak csaknem teljes területét.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még a támadás napján összeült, hamarosan elfogadta az amerikai határozati javaslatot a szabad világ védelmére. A szavazásnál Jugoszlávia tartózkodott, a Szovjetunió képviselője nem jelent meg. Az ENSZ határozata értelmében nemzetközi haderőt állítottak fel és küldtek a térségbe. 21 ország nyújtott támogatást, közülük 17 kapcsolódott be a háborúba. Az ENSZ haderő 90 %-át az Egyesült Államok csapatai tették ki.
Menü
Hirdetés